Kortárs

Nyári duplaszámunkból ezúttal Gy. Szabó András A főszerkesztő-helyettes című novelláját ajánljuk:

„A főszerkesztő energikus, fáradhatatlan ember volt, rendelkezett mindazokkal a szónoki adottságokkal, melyekkel helyettese nem, pontos, kialakított véleménye volt mindenről, kitűnő összeköttetései révén a legkétesebb kimenetelű szakmai-politikai csatákat is megnyerte. Egy fiatal védence elbeszélését küldte és ajánlotta Szándoki figyelmébe, és ez zavarta helyettesét. Miért a főszerkesztőnek küldte első körben az írást a kezdő novellista, miért nem neki, miért kerülte meg ezt a bevett, formális, de leginkább udvariassági eljárást? És nem tartotta sértőnek mindezt a rovatvezetőre nézve a főszerkesztő? Bosszús volt Szándoki, ingerlékeny, kifejezetten méltánytalannak tartotta az ügyintézésnek ezt a módját, kedveszegetten, fújtatva járta körbe az asztalt. Végül is, mit tehetett, főnöke volt a főszerkesztő, ő meg a beosztott. Egy-két kör után lassan lehiggadt, vonakodva ült le asztala mellé, megigazította orrán a szemüveget, és egy szaggatott sóhajjal belekezdett az elbeszélés olvasásába.

A novella alanya, valahol a határvidéken, ez nem derült ki pontosan, hogy hol, egy beszántásra ítélt temetőt próbált megvédeni a pusztulástól, egészen pontosan egy romkápolnát. Gyerekkorának egyik fontos színtere volt ez a rom, szinte várta a vele való találkozást, megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett iránta minden alkalommal, valahányszor meglátogatta. Órák hosszat, gyakran egész délutánokat töltött omladozó falai között barátaival, utóbb egyre többet egyedül. Később, mikor már messze került szülőhelyétől, hazalátogatva mindig szerét ejtette, hogy felkeresse. – Közhely, banális közhely – mormogta Szándoki, legszívesebben cigarettára gyújtott volna, de mégis maradt, és tovább olvasta a novellát.”

🗞 A teljes szöveg a július-augusztusi Kortársban olvasható. Teljes tartalomjegyzék: https://www.kortarsfolyoirat.hu/

📷: Gy. Szabó András | Forrás: Hitel folyóirat

KEMÉNY ISTVÁN: A szélmalmoknál

Ezekről már messziről ordít
hogy még mindig
forralják a bosszút
szerelmem Don Quijote ellen
pedig ők győztek akkor
ők lettek a rideg valóság neki
ők tették nevetségessé
örökre –
Most meg minthogyha mégis
pont ő tehetne arról
hogy már csak három áll
a negyven szélmalomból –
Pedig nem ő
hanem négyszáz megvadult év
taposta szét a többit.

🗞 A vers a szerző Ipari műemlék, Aiszkhülosz sírja és Romváros című költeményeivel a Kortárs nyári duplaszámában olvasható.

Teljes tartalomjegyzék: https://www.kortarsfolyoirat.hu/

Már az újságárusoknál! (Lásd kommentben 👇).

📷: Valuska Gábor fotója Kemény Istvánról | Litera

HAMAROSAN ÉRKEZIK A KORTÁRS 2024. ÉVI NYÁRI DUPLASZÁMA

► Kemény István, Fekete Vince, Láng Orsolya, Nagy Koppány Zsolt, Schön Károly és Filotás Karina versei
► Gy. Szabó András, Kiss Ottó és Kelecsényi László prózája
► Krizbai Gergely (krizbo) és Thimár Attila tanulmányai a mesterséges intelligenciáról
► Patat Bence beszélgetése Robert Svoboda cseh műfordítóval
► Pécsi Györgyi Domokos István Héjjasfalva felé című versét, Gróh Gáspár Grendel Lajos novelláit elemzi
► Kritika Karácsonyi Zsolt, Vida Gábor és Egressy Zoltán könyveiről
..és még sok, ehhez hasonló írás vár a Kortárs nyári dupla lapszámában! 🗞

📣 Támogasd előfizetéssel a Kortárs folyóiratot, hogy az elsők között kaphasd kézhez a kortárs kultúrát! 👉 https://eshop.posta.hu/storefront/hirlapok/m-veszet-es-kultura/kortars/prodB049926.html

Oravecz Imre Alkonynapló című könyvéről (Magvető, 2024) Túri Judit gondolkodott a Kortárs júniusi lapszámában:

„Oraveczet olvasni olyan, mintha a szerző folyton saját magát idézné, mintha ugyanazt a történetet hallanánk újra és újra, de valami mindig más, a mese kiegészül még egy réteggel, más megvilágításba kerül. A legtöbb műve szoros tematikus hasonlóságot mutat, szinte azonos – jellemzően életrajzi és családtörténeti – elemekből építkezik. Ez nem egyedi jelenség, de ritka az ennyire egy téma köré szerveződő, a művek keletkezését folyamatosan dokumentáló életmű, amelyben szinte minden vers, publicisztikai írás, regényfejezet beépül egy tágabb összefüggésrendszerbe, kapcsolódik valamely korábbi vagy későbbi műhöz. Ebben a nagy tematikus körkörösségben az Alkonynapló is részt vesz. Számos elem visszatér a korábbi művek világából, és adalékokat is kapunk az ott ábrázolt eseményekről vagy megírásuk körülményeiről.

Így köszön vissza most is a Halászóemberben már megírt erdei vesztőhely, a Kanadában meghalt, soha nem látott nagyapa vagy akár egy olyan apróság, mint a boldogasszonyszilva. Ez az ismétlés nagyon szerethető. A sokadik szöveg már úgy hat, mintha a saját emlékeinket olvasnánk, mi jártunk volna többször a virágzó Anza-Borrego sivatagban, mi vágytunk volna el az országból folyamatosan a hetvenes évektől kezdve, és mi élnénk Szajlán, a régi portán épített új házban, amelynek ablakaiból követhetjük a nap útját. (A szerző nagy valószínűséggel elérte, hogy számos ember él az országban, akik Szajla környékén sem jártak, de lassan többet tudnak erről a tájegységről, mint az ország bármely szegletéről.)”

🗞 A kritikát teljes terjedelmében megtalálod a Kortárs 2024/6. lapszámában!

📣 Támogasd előfizetéssel a Kortárs folyóiratot, hogy az elsők között kaphasd kézhez a kortárs kultúrát! 👉 https://eshop.posta.hu/storefront/hirlapok/m-veszet-es-kultura/kortars/prodB049926.html

📷: Oravecz Imre és Szegő János az „Alkonynapló” könyvbemutatóján. | Fotó: Hornyák Adrienn / Magvető

Száraz Miklós György prózakötetét (Scolar Kiadó, 2023) Kolozsi Orsolya vette górcső alá a júniusi Kortársban:

„Megterhelő olvasmány a Bitang nyarak, egyegy elbeszélés megemésztéséhez idő kell, nem lehet gyors tempóban, nagy lendülettel haladni a könyvben. A borító vörös és sárga színei izzó történeteket ígérnek, és ez az izzás valamiképpen ott is van a szövegekben, de az írások színe sokkal inkább fekete, a főhős környezetében ugyanis megtörténik minden rossz, ami az emberek világában egyáltalán megtörténhet. A fiú néha részese is ezeknek a történeteknek, de leggyakrabban csak szemtanúja az eseményeknek, és a partvonalról vagy csak részlegesen bevonódva figyeli a világban tapasztalható drámákat, a valóság kegyetlenségét. […]

Ezeket a sötét, minden írásban felbukkanó témákat a kamasz fiú letaglózhatatlan életereje és élni akarása ellenpontozza némiképp, esélyt és utat mutatva a továbblépésre. A szövegek feszültségét éppen ez a kamaszkorban rejtőző kettősség adja: a tinédzser korú főhős érzékenysége, sérülékenysége és egyben elképesztő vitalitása. Talán ezért van, hogy a könyvben, a rengeteg tragédia ellenére is, mindig ott van a remény, egy erő, mely továbbélésre sarkall. A sok borzalmas esemény mellett a kötet azt is megmutatja (és ehhez megint csak kiválóan alkalmas egy kamasz hős szerepeltetése), hogy bármilyen is a világ, az életösztön és a fiatal erő utat kér magának, még ha ez sokszor kegyetlennek tűnik is.”

🗞 A kritikát teljes terjedelmében megtalálod a Kortárs 2024/6. lapszámában!

📣 Támogasd előfizetéssel a Kortárs folyóiratot, hogy az elsők között kaphasd kézhez a kortárs kultúrát! 👉 https://eshop.posta.hu/storefront/hirlapok/m-veszet-es-kultura/kortars/prodB049926.html

Júniusi lapszámunkban Kovács Csonga Anikó alkotásai szerepelnek. Novotny Tihamér írásába a nőiség és az anyaság témáihoz gyakran nyúló képzőművész műveiről már a Kortárs Online-on is beleolvashattok. 🗞

„Ne állj meg!” – Kovács Csonga Anikó a júniusi Kortársban Kovács Csonga Anikó nő, anya, képzőművész, és nem mellesleg az ország határain túl él. Érzékenyen reagál az őt körülvevő eseményekre, és képein bepillantást enged egy olyan élethelyzetbe, amelyben csak lopott időben lehet dolgozni. Művészetéről Novotny Tihamér írt a j....

Bánki Éva regényrészlete már a Kortárs Online-on is olvasható! 🗞

Szavak és testek – részlet Bánki Éva regényéből A betegség fontos, visszatérő téma az irodalomban. Az alábbi szöveg is egy olyan műből való, amely ennek kapcsán szembesít a női léttel, az anyasággal, és a felmenők generációkon átívelő traumáival. Júniusban Bánki Éva Apjalánya című regényéből közlünk egy részletet...

Petőcz András A folyó felett című verseskötetéről (Napkút Kiadó, 2023) Hörcher Eszter írt kritikát a júniusi Kortársba:

„A szabadság és test realizálása, kölcsönhatása mellett Petőcz világában a kiegyensúlyozott és hullámzó képek között az üldözés, menekülés, szorongás vagy a különféle irreális események is lejátszódnak. Ezeknek a verseknek szimbolikus keretet ad a homok, szürkeség vagy a madarak jelenléte, amelyek mint az élet kellékei, díszletei kísérik és kísértik az ént (Futásom idegen tájban; Az írógépelt félelem; Hajnali szárnycsapások; Hajnali hó-zuhogás), és bizonyos versek egymással tartalmi kapcsolatban is állnak, olykor egymás párjaként, ikerverseiként is jelen vannak (Piros babák dicsérete, Titkon és vágytalan).

A menekülés, a lépések futássá alakulása a mindig valamitől való eltávolodás akaratát mutatják (Futásom idegen tájban; A csiszolt kőkocka; A világ ritmusa). „Csendbe és szomorúságba- / zártan ülök, részemmé lett / minden, mi rettegés és csend. / Úgy hittem, végig öröm és / játszadozás. Úgy hittem, diadalmámor és biztos / siker. Most éles és hegyes / csőreikkel madarak köröznek / földre hanyatlott koponyám felett” (Madarak, hegyes csőreikkel). A változó lét és a változó arc ebben a félelemben és a kialakuló, letisztuló önszemléletben, az önpusztulás felfogásában, elkerülhetetlenségének megértésében válik fontossá. Az Isten és az Én kapcsolata megerősödik (Letérdepelve, What a Wonderful World).”

🗞 A kritikát teljes terjedelmében megtalálod a Kortárs 2024/6. lapszámában!

📣 Támogasd előfizetéssel a Kortárs folyóiratot, hogy az elsők között kaphasd kézhez a kortárs kultúrát! 👉 https://eshop.posta.hu/storefront/hirlapok/m-veszet-es-kultura/kortars/prodB049926.html

Betekintő júniusi lapszámunkba! 🗞

„Az idő szövedéke” – A Kortárs folyóirat júniusi számának ajánlója A szerelem elvesztése, magány, betegség, öregség és az ezektől való félelem – a nyár első számában szereplő írások, bár nem érintenek könnyű témákat, fontos szövegek. Reméljük, minél többen fellapozzák a júniusi Kortársat, hogy együtt legyünk kortársak változó ku...

Gulliver zsebórája című esszéjében Száraz Miklós György az emlékezés és az idő természetéről elmélkedik:

„Évszázadokon, évezredeken át nem olvastunk, hanem énekeltünk, szavaltunk, beszéltünk, és hallgattuk a mesét (a dalt, a mondát, a históriás éneket). Ennek kétségtelenül az volt az egyik előnye, hogy a hallgatott szöveg megértése nem igényelt megfejtést, nem kellett dekódolni a szöveget. A fennhangon előadott történetnek is van saját ideje, és olykor ugyan megállíthatjuk az előadót, megkérhetjük a bárdot, a dalnokot, a színészt, hogy ismételjen meg egyegy részt, vagyis beleavatkozhatunk az előadásba, de nem ez a jellemző. (A hajdani cigány mesemondók például elszontyolodtak, az érdektelenség jeleként értelmezték, ha hallgatóik nem kotyogtak állandóan bele, ha nem kérdeztek rá, hogy „és milyen színű az a ló?”, vagy hogy „milyen autói voltak annak a gonosz királynak?”) Az ismétlés, a visszatérés lehetősége a történet korábbi részeihez igazán az olvasás esetében adott. Az írás, említettük már, maga az emlékezet, az emlékezet kiterjeszkedése. A hallottakat megjegyezhetjük, de gyakrabban elfelejtjük, vagy átalakítva, módosítva rögzítjük az elménkben. Az újraolvasás lehetősége felszabadít, másféle értelmezéseket eredményezhet, a tartalom több megfejtését, rejtett összefüggések felismerését engedi meg. (A színész, a szónok, az énekes ugyanazt a szöveget egy alkalommal, egy eseményen általában egyféle módon adja elő – hacsak nem épp a sokféle lehetőség bemutatása a cél.)”

🗞 A teljes szöveget megtalálod a júniusi Kortársban!

📣 Támogasd előfizetéssel a Kortárs folyóiratot, hogy az elsők között kaphasd kézhez a kortárs kultúrát! 👉 https://eshop.posta.hu/storefront/hirlapok/m-veszet-es-kultura/kortars/prodB049926.html

[📷: Stekovics Gáspár portréja Száraz Miklós Györgyről]

ACSAI ROLAND: Részidős

Az élet részidős
állás a semmiben.
Egy réges-régi ősz
a nyárba átüzen,

és rozsda fogja be
a rózsa homlokát:
szívünk remeg bele,
de nem sejtjük okát.

Galaxisok mögött
galambok lábnyoma –
a nyár már elszökött,
és nem tudni, hova.

🗞 A vers a szerző A löszporról és Az utcáról című költeményeivel a Kortárs folyóirat 2024/6. lapszámában olvashatók.

📣 Támogasd előfizetéssel a Kortárs folyóiratot, hogy az elsők között kaphasd kézhez a kortárs kultúrát! Link a kommentben. 👇

[📷: Acsai Roland]

„Habár a világ nem teljesen kiismerhető, valamit mégis kell mondani róla” – Interjú Bánki Évával Bánki Éva a kortárs magyar irodalom egyik legkiterjedtebb érdeklődésű szerzője, ennek elismeréseképp lett az idei év egyik József Attila-díj-kitüntetettje. Többek között szerteágazó tudományos és alkotómunkájáról, a középkor tanulságairól és az alkotóközösségek font...

ÁGH ISTVÁN: Egy album képei (részlet)

RÓZSÁK MEGSEMMISÍTÉSE

A festett rózsák megsemmisítését
mintázta meg, mert nem bírta tovább,
hogy eláraszt mindent a hazug szépség,
a rossz ízlés, amit szolgál a gyár,
az ízléstelen giccs szaporítását
tagadta meg, és mindent otthagyott,
hogy megteremtse az igazi rózsát,
a szirmokká szilárdult illatot,

a negatívban látható mintákat,
miket a penész szürke foltja fest,
áthúzta a grafit vonalával,
s megjelölte a torz, fehér kereszt,
de a bimbókat alig venni észre,
a miniatűr gömböcskékbe zárt
csírák elbújtak olyan titkos mélyre,
hol túlélnék a biztos pusztulást,

mikor az életével szembenézett,
rózsás kartonba bújt nőt láthatott,
s utoljára egy kedves faliképet,
minek tartotta, amit alkotott?
az is lehet, hogy mindent félreértett,
s a mű az elmúlásra nem vigasz,
vagy művészete mégis csak megérte,
mert csodaszép és biztosan igaz?

🗞 A teljes vers a Kortárs friss, 2024/6. lapszámában olvasható.

👇 A lapszám beszerezhetőségéről: lásd a kommentben. 👇

[📷: MMA]

Tegnap az MMA székházában mutatkozott be a Kortárs folyóirat és a Kortárs Online.

Köszönjük vendégeinknek, Ács Margitnak és Zalán Tibornak, és minden érdeklődőnek, akik megtiszteltek minket jelenlétükkel és figyelmükkel! 💐

Köszönjük a megtisztelő figyelmet!! 🗞

A ponyvairodalom történetét középpontba helyező, májusi lapszámunk hamarosan teljes terjedelmében letölthető lesz a www.kortarsfolyoirat.hu oldalról! ✨

FRIED ISTVÁN PONYVA-TANULMÁNYA A KORTÁRSBAN
A 2024. májusi Kortárs, egy tavalyi irodalomtörténeti konferencia anyagából válogatva tanulmányösszeállítást közöl a ponyvairodalom témakörében. A blokk bevezetőjét jegyző Csörsz Rumen István írásában olyan "cikksorozatot" ígér, amelyben a "közkincs"-nek tekintett ponyva, mint "az újkor irodalmi nyilvánosságának gazdag forrása" jelenik meg, válik olvashatóvá, kérdezhetővé. Fried István írásának címe: Ponya, irodalom - ponyvairodalom - Ötletek, közelítések, javaslatok. A tanulmány elsősorban a fogalom történeti-etimológiai vizsgálatával, magyar körülmények között való kialakulásának kérdéseivel, más irodalmi kultúrákkal való összehasonlításának lehetőségével, valamint a XX-XXI. századi használatának kihívásaival foglalkozik.

A tanulmányösszeállítás szerzői és szövegei:

Csörsz Rumen István: Alkalom szülte olvasók – Ajánlás egy ponyvatörténeti cikksorozathoz

Fried István: Ponyva, irodalom – ponyvairodalom (Ötletek, közelítések, javaslatok)

Küllős Imola: Ponyvaballada, betyárballada, históriás ének

Chikány Judit: Kutatás ponyvák után

A Kortárs 2024. 05. számának teljes tartalomjegyzéke elérhető a folyóirat honlapján:

https://www.kortarsfolyoirat.hu/

Már a Kortárs Online-on is beleolvashattok Szilágyi István posztumusz regényrészletébe! 🗞

Az emlékezet göröngyein – Részlet Szilágyi István regényéből A májusi Kortárs Jajdonba kalauzol, de ezúttal nem Ilka, hanem Ida életébe nyerünk bepillantást. Lapszámunkban a márciusban elhunyt Szilágyi Istvánnak az Ünnepi Könyvhétre megjelenő, eddig kiadatlan regényéből közlünk egy részletet. A kéziratot Márkus Béla rendezte sajtó al....

Májusi számunk képzőművészének munkáit ajánljuk. 🍂🌿

„Hegyeken túl” – Tánczos Krisztina a májusi Kortársban „A külvilág tapasztalatai alapján egy sajátos fiktív világot hozok létre” – írja e havi számunk képzőművésze, akinek télen Fenn és lenn címmel nyílt kiállítása, és a közelmúltban egy óvodába is készített nagy méretű táblaképet. Tánczos Krisztina művészetébe H...

Egy kis betekintés a májusi Kortársba 🗞

Ponyvairodalom – A Kortárs folyóirat májusi számának ajánlója A májusi Kortárs tanulmányai az irodalom egyik határterületére, a ponyva világába kalauzolnak, tágítva ismereteinket a sokszor lenézéssel kezelt művekről. A kiváló cikkek mellett a számban többek között Marno János, Nagy Gábor, Szilágyi István és Berta Zsolt írásaival is t...

BERTA ZSOLT: Tettestárs (részlet)

„Anikó kedvenc bögréje nagyon öreg, de hibátlan. Egy valódi havasi gyopárt préseltek rá, kővé dermedve simul a hajszálrepedésekkel sűrűn hálózott porcelánbögre oldalára. Alatta német felirat. A bögrét Anikó az apjától kapta, még gyerekkorában, ezért olyan fontos számára. Áron meg letörte a fülét. Ő is tudta, hogy az anyja kegytárgyként tekint arra a bögrére, ezért is kérte meg, hogy soha ne használja, illetve csak néha, az ő vigyázó jelenlétében. Naná, hogy a tiltás, vagyis kérés miatt Áronnak is egy csapásra az lett a kedvence. Oda is tolta a hokedlit a konyhapulthoz, átmászott rá, aztán kihalászta a szekrényből a poharak mögül. Csoda, hogy nem törte el az összeset. Bevallom, mindezt végignéztem, és nem szóltam egy szót sem. Vagyis tettestárs lettem. Áron készített magának egy kakaót (büszkén figyeltem, milyen ügyes), aztán a könyökével, ahogy fordult… hát igen. A kakaó szertefröccsent, a konyhaszekrény oldalát is beterítette, majd tavat alkotott, és a konyhakő fugáiban új területek felfedezésére indult, akár a Zambézi esőzések után. Én azonban beszabályoztam a felmosóval, ahogy jó fehéremberhez illik. A bögre füle egyben tört le, még csak apró szilánk sem hiányzott egyik részről sem. Áron rémülten, kikerekedett szemmel bámulta a kezében a két darabot, majd engem.
– Anya meg fog ölni! – jelentette ki.
– Nem fog.
– De. Ez biztos!
– Hozd ide a pillanatragasztót!
Arcán felragyogott a remény, s haladéktalanul térült-fordult. Elmostam a kettévált bögrét, alaposan eltörölgettem, sőt, a törött felületeket hajszárítóval fújtam öt percig, mert nem tudtam, a porcelán belseje szívja-e a vizet. Most sem tudom. Aztán fogtam azt a kicsi pillanatragasztót, amit egyetlen ragasztásra terveznek, s apró pöttyöket tettem a megfelelő helyekre. Vigyáztam, ne legyen kevés, de sok sem, hogy ne paszírozódjon ki, mert akkor soha az életben nem szedem le a látható helyekről. Az ilyen precíziós munkát én szinte mindig elcseszem, de akkor, talán Áron és Anikó miatt, tökéletesen sikerült. Az idő rajzolta repedések között remekül megbújt az amúgy sem látszó friss törésvonal.”

A teljes novella a Kortárs májusi lapszámában olvasható. 🗞

Tóth László Rossz napok című kötetéről (Gondolat Kiadó, 2023) Nagygéci Kovács József írt kritikát májusi lapszámunkba.

„Jól érzékelhető, hogy miközben őrzi a rá jellemző stílusjegyeket, nem szűnik meg kísérletezni, a munkáival méltán kivívott rang magabiztosságának is mondhatnánk ezt, de ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni. Tóth László lírai magabiztossága nem a kötet- és díjlista adta magabiztosságból táplálkozik, vágáns mivolta az alkotóerő vagányságából merít. A hetvenen túli költő mintha csak az évtizedekkel ezelőtti köteteit írná tovább, újra. „Nem biztos, hogy meg tudom írni. Mi mást tehetnék hát? Nekirugaszkodom. A legszívesebben nem vennék róla tudomást, tehát szembe kell néznem vele. Bár kérdés: meg kell-e mindent, meg szabad-e mindent írni?” – olvasható a már idézett prózakötet egyik legmegrázóbb írásában, a Képelemzésben. A „mi mást tehetnék” költői alapállapota Tóth Lászlónak, nem tud nem írni, és mert amit írás alá von, újrateremtődik, a nyelv is szükségképpen ehhez alakul. Kristálytiszta, dísztelen, pőre nyelv a kötet versnyelve. Nem attól filozofikus, hogy gondolati, hanem attól, hogy a megnevezés nehézségével szembesülve közhelymentesen képes továbblépni.”

🗞 A teljes kritika a májusi Kortársban olvasható, amely teljes terjedelmében hamarosan online, a www.kortarsfolyoirat.hu oldalon is elérhető lesz.

MARNO JÁNOS versei a májusi Kortársban.

„Közel a Kiskopasz lábához egy csirkefarm,
az ég, az erdő madarai is ott csibészkedtek a napos csibék
között, de a gazda jó fej, jó viszonyt ápol
a természettel, ma sem tudni még, kinek
a hibájából gázolt a dzsipjével egy asszonyt biciklivel,
halottat szondázni, ne hülyüljünk, a srác meg,
a gazda, úgy értem, már csak a rémületre ivott,
a rendőrök szeme láttára. A történet imbolyog
azóta a községben és a környéki tanyákon,
a farmer overall férfias külsőt kölcsönzött a gazdának,
egy nem mindennapi alak a Varsói Szerződés
tagállamában. Látom, amit láttál. Anyád
köténye csordultig ibolyával, áttetsző-kékkel,
lilával, te egyet sem fedeztél fel a túrán,
te csak zöld erdőben jártál, szürkés kérgű fák
és barna cserjeágak sűrűjén és tisztásán."

(Részlet Marno János Asszony biciklivel – színtanulmány című verséből)

A teljes vers, illetve a költő Szűkölés a tágulásban – ecsettanulmány című alkotása a Kortárs májusi számában olvasható. 🗞

Egy kis előretekintés szeptemberi lapszámunkba... 🎲

Május 17-én a hazai szerepjáték-kutatás két úttörőjével,
Edit Lippaival és Matyas Hartyandival workshopoztunk!
Szó esett…

🧙az üzleti alapú kalandmesteri létről
🌏az aktuális társadalmi/politikai trendek szerepjátékra gyakorolt hatásáról
⚖️a szerepjátékok fejlesztő hatásáról
🎥a megfilmesített szerepjátékok sikeréről
🏙a szerepjáték témájú videójátékok városi tereiről
🔥a lapozgatós könyvek és a romantikus regény találkozásáról

A műhely anyaga előreláthatóan a Kortárs folyóirat 2024/szeptemberi számában lesz elérhető.
Az eseményt az Emberség Erejével Inkubátor pályázata támogatta.

Bíró Zsombor Aurél első regényének egy részlete a májusi Kortársban olvasható:

„Két és fél évig tartott még ezután a huzavona, éjszakába nyúló ordítozások, rengeteg kicuccolás és visszaköltözés, tányérdobálós délutánok, nagycsaládos megbeszélések, ügyvédi konzultációk, lenne mit mesélni erről az időszakról. De akár vissza is mehetnék az időben, hogy átírjam a hazugságot, amit még mindig reflexből visszaböfögök, ha megkérdezi valaki, hogy miért váltak el a szüleim, ehhez viszont korábbról kellene kezdeni a történetet, onnan, hogy anyám valamikor, valamiért, valamilyen helyzetben megcsalja apámat. Mondjuk, az öcsém legelső szülői értekezletén rámosolyog az a langaléta, szemüveges bankigazgató, és másnap már hozzá is látnak a csakraharmonizáláshoz a konyhánkban, ennek a verziónak itt van a kezdete. Csak hát anyámnak jobban megy a titkolózás, ő lefertőtleníti maguk után a konyhapultot, és zseblámpával szedegeti össze a hajszálakat a földről, még a telefonjába is Húgom néven írja be a szeretője számát, hogy ne legyen feltűnő az a rengeteg hívás. Elhallgatja előlünk ezt a viszonyt, tíz évvel később árulja csak el, hogy ő se volt hűséges, amikor ennek az információnak már semmi tétje, de apám előtt egyébként a mai napig titkolja, ő majd ebből a regényből fog szembesülni a saját történetével, és egy kicsit azért reménykedem benne, hogy ezt a részt talán fikciónak hiszi.”

Olvasd tovább aktuális lapszámunkban, amely megtalálható a nagyobb újságárusoknál (lásd kommentben). 🗞

Kalligram

Márciusban elhunyt Szilágyi István író. Az emlékezés göröngyein című, posztumusz megjelenő regényének egy részlete a májusi Kortársban látott napvilágot:

„Az a néném-féle aranysárga galuska, a nyál összefutott a számba, ahogy mellette nénye a laskaszűrőt hintáztatta, éhes lehetett a lovag is. Terítek én, nénye, míg leszűri. Abroszt bentről hozzál, a kaszten második fiából azt a szőlőindásat, tudod te, melyik. Ilyenkor mindég gyomorszájon rúgott a nagy érzés, hogy lám, mégis van ezen a k***a földön egy ház, ahol számon tartják, hogy én tudtam, hogy melyik abrosz milyen. Mire a négy terítéket fölraktam, nagy szuszogva s kosárnyikorgástól kísérve megérkezett bátya s a két inasa. Álló szőlőt hoztak, mindegyiknek két karos kosár volt, a nagyobbik inas vállát még hátizsák is húzta. Egyelőre csak tegyétek be a műhelybe, rendelkezett nénye. Megjöttek, Máté, nézd, megjöttek. Látom, mondja bátya. Isten hozott benneteket, vagy a vonat, a macska rúgja meg. Csókolom, bátya, ő Gyerő Albi, a vőlegényem. Örvendek, Mátyás Máté, a két inas kikukkantott, ahogy a kosarakat rendezte, a nyitott műhelyajtó mögül, mert az a vállas, nagyon középtermetű idegen a kihajtott gallérjával, az agyonborotvált képivel, a fényesre nyalt fekete hajával, az nemcsak hogy egy nagyvárosi cipész, hanem ráadásul vőlegény. Ida vőlegénye, Mátyás Máté jajdoni csizmadiamester örvend neki.”

🗞 A fejezet teljes terjedelmében a Kortás 2024/5. számában olvasható, ami megtalálható a nagyobb újságárusoknál.

📷: Szentes Zágon fotója Szilágyi Istvánról

Ottlik Géza születésnapján a Kortárs folyóirat nevében ezúttal is új koszorút helyeztünk el a Bartók Béla út 15/B szám alatt álló háznál, ahol az író gyermekéveit töltötte.

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és velünk együtt megemlékezett egyik legnagyobb prózaírónkról! 💐