All we have just stories

𝐴́𝑔𝑜𝑠𝑡𝑜𝑛 ♡
Kicsit szembeszállok a biológiai törvényszerűségekkel és előbb mutatom a babát kint, mint bent, de talán bocsánatos bűn 🤭

Ez az angyalarcú kisfiú Ágoston, aki elsőként érkezett egy szuper páros életébe 🤍

Ágoston, te aztán tudsz választani! Amennyit eddig láttam a szüleidből, fix, hogy mókában és örömben nem lesz hiány! A legjobb helyet választottad 🥰

____

Lassan, de végre megérkezett a második rész:
a aktuális sztárjai: A Jankovics család! ✨

8 évvel ezelőtt, két fiatal, Ági és Milán a 3. évfordulójuk alkalmából egy páros fotózással lepték meg egymást. Ekkor még csak nem is sejtették, milyen csodás évek várnak rájuk, főleg ezzel a két kis kedves, vicces kismeberrel, Patyával és Pankával :)

Panka szülinapja pedig pontosan a 6. közös fotózásunk volt! ❤️

A történetüket itt tudjátok elolvasni a kezdetektől napjainkig, természetesen képekkel:
https://www.allwehavejuststories.com/post/tisztoritok-jankovics-csalad-8-ev-fotoi

Jankovics Ágnes , Köszi a sok éves bizalmat 🥰

Nagyon köszönöm a rengeteg levelet, megkeresést, de idénre már 𝐧𝐞𝐦 𝐭𝐮𝐝𝐨𝐤 𝐭𝐨̈𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐭𝐨́𝐳𝐚́𝐬𝐭 𝐯𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐥𝐧𝐢 ☺️

Cserébe mindenkinek aki lemaradt 2024 nyitva áll, ahová most novemberben még idei áron tudtok időpontot foglalni ✨

Az idei év kalandos történeteinek elmesélésével, a szüneteltetett podcast epizódokkal, bejegyzésekkel pedig addig is jövök szórakoztatni, edukálni és adni, amennyit ezek a felületek megengednek! ☀️

Nagyon köszi ezt az évet, de tényleg!
Ölelés,
Virág 🌻

10 𝑒́𝑣 💫
Este van, kint a téli időnek megfelelő sötét, csípősen hűvös idő. Az ablakon át egy kanyarodó autó fénye világítja meg a karácsonyi fényeket, gömböket.
Az első hivatalos karácsonyi fotózás a saját kis stúdiómban. Izgulok, nagyon is, most először fotózok olyan családokat, akiket a fotózás vezetett idáig, még nem ismerjük egymást.

Az ajtó nyílik, egy aprócska, 2 éves, tejföl szőke kissrác egyenesen a szobába szalad és már a konnektort babrálja annyit ismételgetve: Marci nem Marci nem !
Majd megjelent sietve a nagyon fiatalnak tűnő Anna és Dani is, sűrűn bocsánatot kérve 🤭

Nyár van, egy mezőn állunk, ahol pont 10 évvel ezelőtt pont ugyan itt állt két fiatal, szerelmes, boldog ember, akik fiatalságuk ellenére nagyon határozottan tudták mit szeretnének: Egymást és egy népes kis családot 💛 nincsenek egyedül, itt van a kis Marci, aki azóta már rég iskolás nagyfiú, itt van Levi és Janka is.
Itt van minden, amiről 10 éve, itt, ketten, még csak álmodtak 💛

És a legjobb dolog, hogy ennyi év után én is itt lehetek velük, mint a családi fotósuk, aki sok kalandot megélt már velük 🥹💛

Szélesék, remélem az unokáitokat is én fotózom majd! 😄

Sok 10 évet még az életetek történetébe! 💛

______

Egy forró bögre tejeskávé kíséretében ültem az ablak mellett azon tűnődve, milyen régen is írtam már - és mit is írhatnék. Minden gondolat, ami a kezemre jött ismerős volt, hiszen egyszer már leírtam! ó, de le bizony! 💛

Örökérvényű gondolatok emlékezésről, elmúlásról és a történetmesélés erejéről… 💛

𝐼́𝑔𝑦 ℎ𝑎𝑙𝑢𝑛𝑘 𝑚𝑒𝑔 𝑚𝑖...
Ez a nap olyan sok gondolatot, érzést és emléket enged szabadjára.

Emlék Feri bácsiról, aki egyenesen a pékségből hozta a még meleg, apró, gyereknek való kenyereket, amik ugyanúgy néztek ki, mint a rendes kenyerek, csak nekünk készítette. Emlék Tercsi nénjémről és a püfögő, fáradt kék kispolszkijáról, amibe kisgyerekként olyan nagynak éreztem magam. Emlék a Dédiről, akinek verhetetlen volt a virslis kiflije. Emlék a papról, aki megszerettette velem a hittant és hagyta, hogy higgyek benne: A fehér galamb mindig maga Isten. Emlék a Panni mamáról és a templomba menet megejtett hosszú beszélgetéseinkről, aki valójában a szomszéd néni volt, de számomra mégis a harmadik mama volt. Emlék nagyapáról és mamáról, ahogyan órákat a kapu előtt álldogálva várták, hogy megérkezzünk. 🤍

Őket volt szerencsém személyesen is ismerni, de olyan embereket is ismerhetek, akikkel soha nem találkoztam: a családi történetekben tovább élnek. Például a dédi papám, aki azelőtt meghalt, hogy én megszülettem volna.

Gyerekként, amikor a mamával együtt jártuk a temetőket, mindegyik felmenőnk sírjánál hangos szónoklásba kezdett.
“Na lányom, a dédöregapád egy csendes, de nagyon jó szívű ember volt, nagyon szerette a gyerekeit és engem is. Amikor először voltam náluk, csak csendben figyelt, majd lesétált a maga komótosságával a kertbe, leszakította a legszebb rózsabimbót, majd felém nyújtotta és azt mondta: “Kisleányom, ezt a Szendi Jóska apja adja”

Kicsit keringve a sírlabirintus közt, újabb rokonhoz érve, mama újra rákezdett: Na megjöttem anyám, rendbe raklak, ne aggódj….” És így haladtunk tovább és tovább.
Igazából úgy nőttem fel, hogy normális, hogy a sírhoz érkezve köszönünk, mosolygunk és elmesélünk egy történetet vagy épp párbeszédbe kezdünk velük.

Nekem ezt jelenti meghalni: Történeteken át tovább élni.
Fizikailag elmúltak, de elfeledve soha nem lesznek - hiszen nap mint nap éltetjük őket gondolatban, szóban forogva keringenek körülöttünk, sőt, a családban általános, hogy sokat beszélünk hozzájuk, mert elhisszük, hogy továbbra is köztünk vannak, segítenek bennünket és nap mint nap mosolyt csalnak az arcunkra a történeteiken keresztül. :)

𝑀𝑎́𝑟 𝑣𝑎́𝑟𝑡𝑢𝑛𝑘 𝐾𝑜𝑛𝑅𝐴́𝐷 🤍

Niki és Kristóf ismerős lehet már, főleg a rájuk annyira jellemző ezerwattos mosolyról és homlokpusziról ✨

Ők azok, akiknél aztán tényleg minden nap ünnep, tavaly még az esküvőjükön vigyorogtak így, most pedig már a kisfiúk, Konrád mellől szállnak azok a bizonyos mosolyok 💛

Talán pont ez az, amit a legjobban szeretek a munkámban, hogy nem csak egy-egy szeletet bíztok rám az életetekből, hanem újra és újra láthatom és megőrizhetem nektek a fontos mérföldköveket, és ez hihetetlen boldogság nekem is 🫶🏼

Konrád, a legjobb fej szülőket választottad! Hidd el nekem, minden nap egy móka lesz velük! ☀️

_________

Az oldal legrendhagyóbb posztja, ezúttal egy másik fotós képeivel:
A fotós és videós esküvője - avagy ez is eljött, megnéztük, milyen is az a másik oldal ! ✨

Közel 10 év és 160 esküvő lefotózása - és megannyiszor megkapott "és ha neked egyszer lesz, milyen lesz?" kérdés után - íme, ilyen volt a végtelenül szabad, boldog, önfeledt, színes örömünnepünk ❤️

Hogy milyen volt megélni? Erről bővebben itt írtam még több kép és néhány jótanács kíséretében:
https://www.allwehavejuststories.com/post/eskuvo-fotoskent-masik-oldalon-menyasszony-tanacsok-eskuvo-szervezes

Akiknek pedig életünk végéig hálásak leszünk:

A mennyei streetfood-ért és a nyitottságért, hogy miattunk bevállalták életük első esküvőjét: GringoBár
A legszebb képi emlékeinkért: Walla Ádám - Kivonatok
Az életünk végéig emlegetett pógókért és bodysurf-ökért: Tesényi Norbert Dj Tes
A kézért és hangért, aki mindent egyben tartott: Balla Szilárd ceremóniamester - vőfély a jövőből
A Csokortért és dekor segítségért : Blush Wedding Decor Lettinknek és Viktorunknak és a virágokért a Virágos Pagony -nak
A cserepes virágocskákért az asztalokra, amik aztán azóta a vendégek kertjeiben pompáznak: Erika Guti
Életem szoknyájáért: Nora Sarman
A fejdíszemért: Rienne Bride
A virágos felső pedig életem remekműve, ugyanis én magam varrtam ! 🌞

De mind ez semmi lehett volna, ha nincsenek a szuper barátaink, családunk, akik szeretetet, örömöt (és végtelen sütit 😀 ) hoztak. ❤️

Ha egy őszinte tanácsot adhatok: Ha tehetitek, tartsatok esküvőt, hiszen ez az egyetlen, ahol tényleg mindenki ott lehet egy időben egy helyen, akik fontosak számotokra és akiknek ti is fontosak vagytok! 💫🤍

𝐴𝑧 𝑒́𝑙𝑒𝑡 𝑙𝑒𝑔𝑠𝑧𝑒𝑏𝑏 𝑒𝑚𝑙𝑒́𝑘𝑒𝑖: 𝐾𝑒́𝑝𝑒𝑘𝑏𝑒 𝑧𝑎́𝑟𝑡 𝑡𝑜̈𝑟𝑡𝑒́𝑛𝑒𝑡 𝑎 𝑚𝑎𝑚𝑎́𝑒́𝑘 𝑘𝑒𝑟𝑡𝑗𝑒́𝑏𝑜̋𝑙 💛

Biztosan nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom: A gyerekkorom legkedvesebb emlékei a nagyszüleimmel töltött nyári napok történései, amiknek örök kedves helyszíne az úgy szeretett udvaruk és házuk - és az én esetemben a boltjuk.

Annáék külföldön élnek, így Hannonak (és a Mamiéknak) ezekből az élményekből jóval kevesebb jut, pontosan ezért örültem annyira, amikor Anna az utolsó levelezésünkkor azt írta: "gondolkodtunk és mit szólnál, ha külső helyszín helyett inkább itt, anyukámék udvarában fotóznánk?" hisz így ténylegesen olyan emlékeket zárhattam képekbe, amik idővel nem csak szóban fognak tovább öröklődni, hanem képi bizonyítékai is lesznek azoknak a napoknak, amikor a Papa és Mama - és a kert! A legboldogabb volt. ❤️

Hogyan készültek ezek a fülig érő mosolyos, boldog emlékképek? Egyszerűbben, mint hinnéd :) Egyetlen szabály volt: Most mindenki gyermek a máméknál, a kertben. ❤️💫

A papa fái roskadásig teltek friss, rostos szilvával, amit Hanno már napok óta bőszen csemegézett. A talicska is hamar előkerült, meg is lettem kergetve vele :)) És bár kismama fotózásnak indultunk, sokkal több lett belőle: Egy boldog nyár örök emlékei ott, ahol már annyi minden történt: Ahol a már lassan két gyermekes anyuka, Anna felnőtt, ahol a húga igent mondott, ahol most Hanno nyári emlékei íródnak és ahol hamarosan a kistestvére is nyakig szílvásan fog kúszni-mászni: A nagyiék kertje ✨

Végül pedig a papa és mama is nagynehezen a kamera elé került, a velük készült képek pedig egyszer a világ legértékesebb fotói lesznek ❤️

Anna, elképesztően hálás vagyok, hogy végül itt fotóztunk, hogy az I G A Z I, értékes emlékeitek őrzője lehettem!

Több képi emléket minden nagyival és papival! 🤍

____

𝐼́𝑔𝑦 𝑙𝑒𝑡𝑡 𝑘𝑒𝑟𝑒𝑘 𝑎 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔 🤍
Ez a csupamosoly család nem először állt a kamerám elé, mondhatjuk, hogy elég rutinosak már, egy kis személyt leszámítva: Odettet, akinek bizony ez volt az első hivatalos szereplése, bár tudom, egy cseppet sem látszik rajta, nagyon profin lehozta a kisasszony a maga pár nap nagyvilág tapasztalával! 🤍✨

Íme hát a reggeli édesség adag: Bildhéberék újszülött pillanatai! 🤍🌸

_____

𝐂𝐨𝐮𝐧𝐭 𝐭𝐡𝐞 𝐦𝐞𝐦𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬—𝐧𝐨𝐭 𝐭𝐡𝐞 𝐜𝐚𝐥𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬 🍰
Íme egy kis 10-es válogatás a legjobb tortázós esküvői pillanataitokból, mert a tortavágás általában nem a legunalmasabb része az esküvőnek, sőt! ⚡️

____

                                     

𝐿𝑒𝑡’𝑠 𝑚𝑎𝑘𝑒 𝑠𝑜𝑚𝑒 𝑓𝑢𝑛!

Orsi és Alex a természet szerelmesei, de emellett imádják Budapest építészetét és utcáit, a romkocsmákat, az eldugott kávézókat és természetesen a kürtőskalácsot, igazi foodie, nerdie páros, így kifejezetten könnyű dolgunk volt azt a januári szürke napot megtölteni velük egy kis élettel. 💫

Egyetlen nehéz dolog volt a velük való közös "munkában" az első levelüktől fogva vártuk ezt a mai napot, amikor az erdő közepén, megannyi vadvirág ölelésében kísérhetjük őket az örök elköteleződésben. 🫶🏻

🇬🇧Orsi and Alex are lovers of nature, but in addition to that, they adore Budapest's architecture and streets, the ruin pubs, the hidden cafés, and of course, chimney cakes. They are a true foodie and nerdy couple, so it was incredibly easy to fill that gray January day with some life with them.

The only challenging part in our shared "work" with them was that we had been eagerly anticipating this day from their very first letter, when in the middle of the forest, surrounded by countless wildflowers, we could accompany them in their eternal commitment.🫶🏻

__
Planner: .events
Video:

                                     

Just got real ✨
elkelt!

Dress:
_____

                                     

De rég jártam itt, úgy igazán, amikor nem csak az autómatikus instaposzt átosztásra kattintva jelenek meg egy-egy poszt erejéig, hanem tényleg ide szánom a sorokat és képeket.
Ez most egy ilyen! :)

Még javában dübörög az esküvő szezon, közben sorra íródnak a mesésebbnél mesésebb családi történetek, amikre a megörökített pillanatok által a jövőnek is adhatunk belőlük ❤️

DE, most egy reggeli kávé idejére kiszakadva nagy hírt hoztam!

14 éves korom óta fotózom, szó szerint az életem felének minden napjában ott volt van valamilyen formában, és ezidő alatt megszámlálhatatlan történetet láthattam, menthettem el és követhettem - és még remélem nagyon sokáig követhetek is!

Ebben a 14 évben nagyon sok család életében lehettem évről évre jelen, láthatom a változásokat, hogy fiatal, nyiladozó párosból hogyan válik 3 gyermekes családdá, hogyan nyílnak és fejlődnek édes szuszogó pár napos babából cserfes, dumagép nagy gyerekek... És ez leírhatatlan boldogság számomra is ❤️🥹

Éppen ezért *dobpergés* elindul a blog rovat, ahol ezeket az évről-évre visszatérő családjaimat mutatom be nektek,
akiknek nem lehetek elég hálás, hogy nem csak, hogy láthatom, a része is lehetek az életüknek ! ✨

Íme az első történet, a főszerepben:
Bese, Soma, Ági és Tomi!

Olvassátok, nézegessétek szeretettel, itt:
https://www.allwehavejuststories.com/post/ti-sztoritok-soma-bese-csaladi-fotozas

𝐵𝑟𝑖𝑛𝑔 𝑚𝑒 𝑡𝑜 𝑡ℎ𝑒 𝑀𝑜𝑢𝑛𝑡𝑎𝑖𝑛𝑠 🏔️
Anna és Marci az edzőteremben ismerkedtek meg, ahová azóta is együtt járnak.
De nem csak “ennyi” a közös pont, sőt, nem is pontok kötik össze őket, hanem a szüntelen
𝐾𝑖́𝑣𝑎́𝑛𝑐𝑠𝑖𝑠𝑎́𝑔 és 𝑛𝑦𝑖𝑡𝑜𝑡𝑡𝑠𝑎́𝑔 ☀️

Kíváncsinak lenni a világra, a változásokra, az újra és régire, a múltra és jövőre de legfőképp a választott másikra — és nyitottnak lenni mindenre, ami a másik kíváncsiságából fakad, ami a másikat élteti, mozgatja és megérinti. 🤍

Egy harmónikus, elfogadó, megtartó és erős kapcsolathoz valójában tényleg csak ez a két összetevő szükséges, ez az, amit láttam és tanultam a hétvégi hegyi túránk alatt róluk és általuk💫

Anna így küzdötte le a tériszonyát és gyalogolt végig a Magas-Tátra gerincén Marci hegy és túra szerelméért, Marci pedig így kapott rá a Birkenstock papucsokra, az evezésekre, a tudatosabb étkezésre, így nevelnek együtt egy mentett négylábút, Mirkót és így, ebben a kíváncsiságban és nyitottságban ünneplik ma az örök ígéretet egymásnak: Megmaradni egymásnak a világ összes változásában 🤍

Jó példák vagytok, hogyan kell ezt az élet nevű játékot nevetve, élvezettel játszani, maradjatok mindig ilyenek! 🫶🏼

______
                                     

𝐼𝑠𝑡𝑒𝑛 ℎ𝑜𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑖𝑡𝑡ℎ𝑜𝑛, 𝐴𝑙𝑏𝑒𝑟𝑡 𝑒́𝑠 𝑁𝑖𝑘𝑖! 🤍

Ez az üzenet várta babát és Anyát, amit Balázs - aka Apa - sajátkezűleg gyártott nekik meglepetésből 🤍 Nagyon tetszett benne, hogy mindkettőjüknek szólt, nem csak babának, anyának is🥰

Mindketten orvosok, ráadásul gyerekekkel foglalkoznak, egyből azt gondoltam, ezért tűnik ennyire természetesnek, mintha mindig is egy ilyen édes kisbabát fogtak volna a kezükben, de azt mondták, hogy ez koránt sem így van, sőt, ha egy gyermekorvosnak gyermeke lesz, ott bizony hirtelen teljesen más lesz minden, dr. Bácsiból bizony apa lesz :)))

Ez az aprócska kislegény olyan biztonságba és szeretetbe érkezett Nikihez és Balázshoz, hogy azt nem csak megörökíteni volt öröm, kívülről nézni őket is folyton mosolygásra késztetett, még utómunka közben is vigyorogtam ☺️

Ahogy cirógatták, ahogy csillogó szemekkel figyelték az édesen szuszogó Albertet, egy gondolat járt közben a fejemben:

Mindenkinek ilyen első pillanatokat kívánok, mint amiket náluk láthattam 🤍

𝑂̈𝑟𝑜̈𝑘 𝑛𝑦𝑎́𝑟 ☀️
Viviéket akkor ismertem meg, amikor a képen látható zsivány Domit várták. Azóta elteltek évek, sok-sok fotózás, közös élmény, kaland, meghódítottuk együtt a Noszvaji erdőt, a Csákberényi dombokat, fotóztunk többször otthon is, mégis most újra visszakanyarodtunk oda, ahonnan minden indult: a Balaton parthoz. 🤍

Vivi első várandosságát is itt, a Balatonban örökítettük meg, így most sem volt nagyon kérdés tárgya, hogy merre készüljenek az újabb várakozással teli pillanatok, ráadásul azon szerencsések közé tartoznak, akik a balatoni életérzést nap mint nap átélhetik, hiszen pár utcára laknak a parttól ✨

Domi mostmár nagy fiú, aki le sem tagadhatná, hogy a pacsálás az élete 😄 én még csak finomkodva lépdeltem a víz felé, ő már nyakig vizesen szelte a habokat, nem is kellett sok, villant a szeme és már ment is a fröcskölés 😬

És így készültek az örök nyári, őszinte, boldog emlékek a Huginak, hogy majd lássa:
A legjobb helyre érkezik, egy olyan családba, ahol mindenki élvezi és megéli az élet legvizesebb pillanatait is! 🤍

Rég volt esküvői sorozat, pedig már javában repülnek ki az idei esküvők, még a tavalyiakból is alig mutattam, úgyhogy
*dobpergés*
Íme Szandra és Geri nagy napja kollázsba szedve! 🤍
A galériát itt találod, sok más esküvői történettel karöltve:
https://www.allwehavejuststories.com/post/eso-eskuvo-fotozas-graefl-major-norasarman-elkapottpillanat

𝑃𝑖𝑙𝑙𝑎𝑛𝑔𝑜́ℎ𝑎𝑡𝑎́𝑠 💫
Enikő és Krisztián történetéről egyből a pillangóhatás elmélet jutott eszembe, hiszen pont olyan apró véletlenek idéztek olyan nagy mértékű változásokat, amikből tegnap hivatalosan is IGENEK lettek! 💫

Enikő kárpátaljai magyarként egy szép nyáron egy paksi táborban táborozott, ahol az egyik nap programja néptánc volt. Ezt a néptáncot Krisztián egyik barátja tartotta, aki nem tudott volna eljutni a helyszínre Krisztián segítsége nélkül — ennek köszönhetően pedig pont ott, pont akkor megismerte egymást ez a két fiatal 🤍

A történet itt nem ért véget, hosszas online beszélgetésekkel töltött napok, hetek, hónapok teltek el, mire Enikő újra Magyarországra érkezett, ahol egy újbóli találkozáson egyértelművé vált mindegyikőjük számára:

Az a találkozás, akkor ott nem a véletlen szüleménye volt, hanem a sorsé ✨🤍

Sok-sok évvel később, amikor Krisztiánban megfogalmazódott a lánykérés ugyan oda vitte Enikőt, ahol minden kezdődött és azok a barátai segítették a szervezést, akiknek anno köszönhető volt a megismerkedésük is! 🤍✨

Hogy emeljem az elméletem:
Majd, mikor fotóst kerestek, teljesen másik, Enikő oldaláról érkező ismerős által a munkámira találtak, már bőszen egyeztettünk, mikor a régi barátok, akiknek az egész köszönhető volt, csak annyit mondtak:

“Van már fotósotok? Tudunk egyet, aki nagyon illene hozzátok.”

Majd erre annyi volt a válasz: A Virágra gondolsz? Már lefoglaltuk!

Ugyanis ezt a két régi jóbarátot én is ismerem, sőt, évek óta fotózom a családjaikat! 🥰

Még mindig hisztek a véletlenekben? Felesleges. A sors, a végzet, a pillangók szárnycsapásai, nevezzük bárhogy:

M i n d e n m e g v a n í r v a e l ő r e 🤍

Pont úgy, mint a tegnapi nap, ami ugyan rengeteg nehézség árán, de eljött: Ez az egymást bőszen heccelgető páros egybekelt! 🤍🫶🏼