Gerlóczy Márton

Vége.
Ez az utolsó poszt.
Két éve vette el tőlem ezt az oldalt a facebook, akkor a privát fiókomat Valami Mártonnak hívták. A Valami nevet abban a 133 napban vettem fel, amikor nem tudtam, hogy ki az apám. Amíg vártam, hogy kiderüljön, megváltoztattam a nevemet Valamire. Utána viszont nem akartam, hogy az emberek tudják az igazi nevemet, Valami szerettem volna maradni, amíg a regényt be nem fejezem. Egy nap aztán a facebook arra kért, igazoljam magam. Hát az nem ment. Sem Gerlóczy, sem Valami Márton nem létezett. Volt azonban egy admin, akit az oldal törlése előtt nem sokkal neveztem ki, hogy segítsen nekem beállítani valamit az oldalon, ő rakosgatta fel a posztokat Portugáliából, ő rakja fel ide most ezt az utolsó posztot is. Kösz, Nóri!
Aki kíváncsi rám, kövesse be a másik oldalamat.

https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Azt én kezelem.
Ez volt az utolsó poszt ezen az oldalon.

Budapest és Lisszabon, 2024. november 2.

"Gerlóczy Márton 2021-ben, A katlan című kötettel indította el identitásthriller-trilógiáját, amit egy évvel később követett Az örvény. A Fikció harmadik részének főhőse elbúcsúzik a katlantól, ahol túlélte az örvényt, és hazatér Magyarországra, hogy véget vessen kitalált történetének. Néhány nappal később elindul az úton, hogy találkozzon az apjával és közölje vele a hírt.

Az út az életén vezet keresztül. Az utcákon, ahol együtt éltek, a környéken, ahová a szicíliai kisvárosból hazatért. A hír egyszerű: nem vagy az apám, ám ez a néhány száz újlipótvárosi lépés – ami a hideg januári délutánon az emlékein, a múltján vezet keresztül – irtózatosan hosszú, hiszen eközben valahogy meg kell értenie, hogy mostantól kezdve minden másképp volt. A szerzővel Valuska László beszélget."

november 13-án:
https://www.facebook.com/events/2238739576488926

----------------------------------
Kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat.

Identitásthriller, lázongó diákok, közérzeti látlelet – Magyar írók és költők a Margón II. - Könyves magazin Az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválra mások mellett Szabó T. Anna, Gerlóczy Márton és Kemény Zsófi is új kötettel jelentkezett. Magyar szerzők könyvbemutatói közül válogattunk, ez a második rész.

Öt évvel ezelőtt kezdtem írni ezt a regényt. Még az Újlipótvárosban éltünk, a Tátra utcában, onnan menekültünk le a denevérleves elől Borsodba. Volt egy házunk, amit lakhatóvá kellett tenni, volt egy magzatunk, akit el kellett gyászolni, lett egy fiunk, akit fel kell nevelni. Volt egy év az életemben, amikor nem írtam. Semmit. A helyzet odáig fajult, hogy pszichológushoz is elmentem, de aztán szerencsére - a bölcsődei dolgozóknak, és a patreon oldalam támogatóinak hála - újra dolgozni kezdtem. Abban az újlipótvárosi bérleményben 2019 őszén egy olyan szakaszát kezdtem el írni a regénynek, ami később az Örvénybe került, mert hamar beláttam, hogy nem lehet egy regényt örvénnyel kezdeni, az örvényekbe nem lehet belátni. Egy örvényben nem lehet mozogni, nem lehet lélegezni, és talán nem lehet regényt olvasni (meg írni) sem. Próbálkozni persze lehet. A Fikció harmadik része már Pesten készült, jórészt az Egyetemi Könyvtárban és egy szomszédos utca kávézójában. Újlipótvárosról akartam írni, öreg barátaimról, akik azóta mind meghaltak, az életemről, ami annak a 2019-es évnek az első hónapjában véget ért. Egy séta története ez, nyolcszáz lépés a Szent István parktól a Piccoló sörbárig. Mentem az apám felé, hogy közöljem vele a vizsgálat eredményét, mentem, hogy elmondjam neki, hogy nem az apám. Nagy volt a sodrás, árral szemben kellett haladni. Az ár az emlékek árja volt. Fél órával korábban ért véget az élet, amit azokon az utcákon éltem. Gondoltam közben néhány emberre, akik fontosak voltak nekem, a többiek viszont csak jöttek szembe velem az árral, ahogy az utcán is szoktak. Tudtam, hogy ezt a sétát meg akarom írni, de a regényt is folytatni kellett. Szereplőmet az Örvény végén Catániában hagytam, a buszra várt, hogy visszatérjen Sciclibe (ejtsd: sikli). Vele is foglalkoznom kellett tehát. Haza kellett hoznom, hogy együtt menjenek végig az úton. A két szereplő felváltva közelít, az egyik az apja felé, a másik önmaga felé, hogy elinduljanak az apa felé. Ezen az úton mindent el akartam mesélni, mindent úgy akartam elmesélni, ahogyan soha nem mertem volna elmesélni, ha nem kényszerít rá ez a koncepció. Miért? Az életem hazugság volt. Az a legkevesebb, gondoltam, hogy az igazat (a színtiszta igazat) mesélem el róla.
A regényt szerkesztette Darida Benedek, a borító Rajka Mária munkája.
Bemutató október 13-án:
https://www.facebook.com/events/2238739576488926/?ref=newsfeed
A negyedik rész az utolsó rész lesz. Aki csatlakozni szeretne azokhoz, akiknek köszönhetően ez a harmadik rész elkészülhetett, itt teheti meg:
https://www.patreon.com/gerloczymarton
----------------------------------
Kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat.

Sziasztok, engedjétek meg, hogy egy élményemet megosszam veletek, authormartin43 vagyok, sokan ismertek, Gerlóczy Márton néven publikálok, a nevemet kicsit elbasztam, mert jövőre 44 leszek, de most nem erről akarok beszélni. Megnéztem, hogy a kedves lánynak, akivel két napja a könyvtár előtt találkoztam, kik lájkolták a posztját instán, és miközben kigyűjtöttem a neveket és bekövettem őket, mint egy valódi author, aki influenszer szeretne lenni, eszembe jutott, hogy nemrég voltam egy felolvasáson, a kiadó azt kérte, hogy jelenjek meg egy ilyen sajtóeseményen és olvassak fel, és én azt hittem, hogy a sajtóeseményen sajtómunkások lesznek, és akkor kiderült, hogy valószínűleg nem három, hanem legalább negyvenhárom évet éltem Borsodban, mert egyetlen pogácsavadász sajtómunkás sem volt ott, ellenben megjelentek bizonyos influenszerek, és még az is lehet, hogy köztük volt Birgitt’s Library, bookheartgirlTamara, angellightsbooksChintia, books_of_beads𝐋𝐢𝐧𝐝a, olvaskicsiLÁNYBibi vagy azolvasoEvi, akiket ezúton is nagy szeretettel csókoltatok, és kívánom, hogy legyen szép az életünk és legyen kibaszott sok lájkunk.

HÁROM KÉRDÉS – VÁLASZOL A HÉT ÍRÓJA: GERLÓCZY MÁRTON

1. Mit olvashatunk tőled a klubban?

Fikció című regényem legújabb részéből egy részletet. Ebben a harmadik részben elrejtettem egy Újlipótváros-regényt, elég könnyű megtalálni benne, abból választottam egy részletet. A harmadik rész címe: Az út. Út Magyarországra a szicíliai kisvárosból, ahol az első két rész játszódott, és út a főszereplő apja felé, hogy közölje vele a hírt: nem vagy az apám. Ezt a nyolcszáz lépést a Pozsonyi úton teszi meg.

2. Min dolgozol épp?

Semmin. Egy hete adtam le a könyvemet.

3. Mit olvasol mástól?

Bognár Péter polgárőr-regényének harmadik részére várok.

A Litera Klub az írók és olvasók irodalmi közössége, egy olyan hely, ahol olvasó és író otthon érezheti magát. A Litera 2023 májusában, egy támogatói kampány keretében, 52 íróval közösen létrehozta írók és olvasók közösségét, a Litera Klubot. A klubba belépő olvasóink, egyben támogatóink azon túl, hogy heti hírlevélben értesülnek a legfrissebb tartalmakról, hétvégenként prémium-hírlevélben megkapják szerzőink exkluzív alkotásait, és negyedévente egy alkalommal találkozhatnak is kedvenc írójukkal. Szerzőink egy teljes héten át kiemelt szereplői a Literának, és képviselik ezzel épülő közösségünket. Évente 52 szerző tehát „A hét írója” nálunk, akiknek legizgalmasabb beszélgetéseit, podcastjait és videóit, a róluk szóló cikkeket szerkesztői ajánlással ajánljuk az olvasók figyelmébe, de megkérdezzük őket készülő műveikről, aktuális olvasmányaikról is. A szerzők írásai kizárólag a klubtagok számára elérhetőek az oldalunkon, és belőlük e-antológiát jelentetünk meg év végén.

„Nem vagy az apám” – A hét írója: Gerlóczy Márton | Litera – az irodalmi portál A harmadik rész címe: Az út. Út Magyarországra a szicíliai kisvárosból, ahol az első két rész játszódott, és út a főszereplő apja felé, hogy közölje vele a hírt: nem vagy az apám. – Három kérdésünkre a hét írója, Gerlóczy Márton válaszol. Ha belépsz a Litera Klubba...

"Kiálltam az erkélyre, elszívtam még egy cigit, elnéztem a Pozsonyi út csupasz fái fölött, az útra, melynek végén, vagyis az út elején ott várt az apám, hogy közöljem vele a hírt, nem az apám. Mennem kellett. Január vége volt, az életem vége volt."

Bemutató október 13-án a Margó Fesztiválon.

A patreon oldalamon B. Szabó Zsolt olvas fel egy részletet a könyvből ma este n 7-től:

https://www.patreon.com/posts/111273259?pr=true

https://www.scolar.hu/fikcio_3_az_ut_4071

Jön!

Bemutató október 13-án a Margón.

A meg nem történt dolgok véget értek. A Fikció harmadik részének főhőse elindul az úton, hogy közölje apjával a hírt. Az út az életén vezet keresztül. Az utcákon, ahol együtt éltek, a városban, ahová néhány nappal korábban a szicíliai kisvárosból hazatért. A hír egyszerű; nem vagy az apám, de az út hosszú, mert eközben valahogy meg is kéne érteni ezt.

„Földön apám fia volnék, de apám a föld alatt van.”

Jááááátééééék!

Nyerj jegyet a Csemegepultos naplójának utolsó előadására és nézd meg velem.

Ötvös András tíz éven át játszotta a huszonéves Márczy Lajos szerepét, május 23-án a Jurányiban elköszön tőle.

Én is ott leszek, de van még egy jegyem.

Aki szeretne velem tartani, küldjön egy email-t a [email protected] címre. (subject: nyereményjáték)

A sorsolást közjegyző (Mirkó) jelenlétében élőben közvetítem majd a patreon oldalam nyilvános felületén.

András a napokban ünnepelte 40. születésnapját.

Isten éltesse a színművész urat, himnuszt énekeljük már el, menjen fel, kezdje el!

Egy éve döntöttem úgy, hogy elindítom a patreon oldalamat. A helyzet akkor egészen reménytelennek tűnt. Vissza akartunk költözni a városba, lakást kellett találnunk, bölcsődét, munkahelyeket, megélhetést, időt a munkára. Komolyan azon gondolkodtam, hogy taxizni fogok, amiből persze biztosan remek könyvet írhattam volna, de hát volt más dolgom. A Fikció harmadik része hamarosan elkészül. A támogatók nélkül egészen biztos, hogy nem tudtam volna folytatni a munkát, ezért elmondhatatlanul hálás vagyok. Azt hittem, hogy néhány hónap alatt lemorzsolódtok majd, de nem így történt, még többen is vagytok, mint egy évvel ezelőtt. Köszönöm mindenkinek.

Marci

Aki csatlakozni szeretne:
https://www.patreon.com/gerloczymarton/membership

Elemezze a mondatot:

"Anyám különleges nő, nem csoda, hogy apám elszerette anyámat apámtól."



2024 ősz

Menjetek sétálni Zsófival!

https://imagine.hu/rolunk/czako-zsofia

A fotót a férje készítette róla április 12-én a Bródy Sándor utcában.

A CSERNA MŰVEK 50 éves jubileumi koncertje a mai napon kerül megrendezésre.

Jegyek:

https://www.lira.hu/hu/kotta/zerko-attila-torpeje

Isten éltessen, Attila!

Íróként a legjobbat szeretném kihozni magamból.
Ezért dedikálok GYOPÁROS ALPÁR tollal.
Ha te is a legjobb akarsz lenni a legjobbak között, ne habozz!
Rendelj TE is GYOPÁROS ALPÁR tollal dedikált regényeket akár párosával is a
[email protected] -ról.
-------------------
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022
Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

Amikor keresek magamról valamit az interneten és elkezdem beírni a fikciós nevet - nyomban Geresdlak és Gerlitzen után - ,Gergely Róbert képe jelenik meg előttem, és akkor először egy barátom története jut eszembe egy szigetszentmiklósi kőművesről, aki vakolás közben azt énekelte, hogy "viszkető pcsával elindult Emanuel", majd mindjárt a Kötcsei Falunap, ahol 2010-ben a művész úr azt súgta a fülembe, miközben a fotó készült és ő a szám elé tolta a mikrofont: "Most te vagy a sztár!"

————————
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

Öt éve már, hogy ezen a napon Zsófi megérkezett Sciclibe. A fotót másnap készítettem róla, az év legsötétebb napján a nem tudom én melyik templomnál, mármint nem tudom, hogy mi a neve, pedig leírtam már néhányszor. Ha majd egyszer megszabadulok ettől a regénytől, elmegyek Sciclibe és szabadon engedem magam.

A harmadik rész (főként a támogatóknak köszönhetően) írás alatt áll, és előreláthatólag 2024 őszén jelenik majd meg.

https://www.patreon.com/posts/94982716

————————
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

Egy nap volt hátra abból az életből | Gerlóczy Márton Get more from Gerlóczy Márton on Patreon

Anekdoták helyett a Pozsonyi Piknik nevű vidéki búcsú keletkezéstörténetéről. (Alcím: Így basztak be ők.)

K. Júlia közgazdász nem evett még soha kecskepörköltet. Aznap, amikor ez kiderült G. Márton író (én) odalépett P. Gyula csaposhoz és megkérdezte, Gyuszi, bazdmeg, csinálhatok itt egy kecskepörköltet? Nekem k***a mindegy, de hétvégén csináld, akkor nem jönnek a közteresek. Jó. A kecskehúst valóban H. Dietmar hozta, és a pörköltet valóban B. Iván baszta el, hogy ne legyen kecskeíze, így aztán K. Júlia végül nem evett igazi kecskepörköltet. A legközelebbi bográcsolásra R. Éva kereskedő dedikálást is szervezett a szomszédos könyvesboltban, mert meglátta az üzleti lehetőséget abban, amikor részeg emberek írók társaságában esznek. Így kezdődött hát annak idején a Pozsonyi Piknik (Alcím: Így basztak be ők is).

Az archívumomban talált fotókat 2008. szeptember 6-án készítettem. Egy héttel később strucchúst (is) grilleztem ugyanitt.

————————
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

Mit olvasol mástól?

Legutóbb Gerlóczy Márton Katlan, aztán a folytatásként megjelent Örvény című regényeit olvastam. Nekem, elvben, mindenféle kétségem/bajom van a manapság annyira népszerű autofikcióval, de ez most nem ide tartozik, ezek lenyűgözően szép szövegek. Nem véletlen, hogy sokan Knausgaard prózájához hasonlították a két regényt. Mindkét könyv tulajdonképpen az identitáskeresésről szól.

Nem is igaz, nem erről szól, ez hülyeség. Jó esetben a mű nem is szól semmiről, úgyhogy inkább azt mondom, az írásról próbál gondolkodni, és arról, hogy ki az, aki ír. Mivégre. Mit old meg vele, elrendezheti-e ezáltal az életét, hogy az élete rendezi a szövegek mintázatát olyanná, amilyenné. A saját egyszeri, megismételhetetlen és elvesztett identitása érdekli. A saját ujjlenyomatának a labirintusában bolyong.

Az írás menekülés, meditáció, a centrum állandó keresése, aztán, ha a középpont néha felsejlik, kerülgetése. Érdekes kérdés, hogy mit fed a név, mennyiben tartja össze és határozza meg azt a bizonytalan személyt, aki sokféle identitását önként vállalt és rákényszerített szerepek szerint igyekszik alakítani. Nekem különösen érdekes és elgondolkodtató volt a családról való gondolkodás. Gerlóczy tulajdonképpen folyamatosan, mindig erről ír, ezt boncolgatja. Mivel én egy boldogtalan és diszfunkcionális családban nőttem fel (őszinte kérdés: van másmilyen?), iszonyú izgalmas végigkövetnem az elbeszélő talajvesztését és útnak indulását, megtorpanásait. Olyasmit akar tiszta erőből, önmarcangoló dühvel, elszántan, de mégse erőlködve, hanem költői könnyedséggel és lenyűgöző mondatokkal megoldani, kipipálni, aminek én eleve neki se futottam. Én a megúszásra játszom, mégpedig azért, hogy fikciót tudjak írni, ő meg tiszta erővel írja, nyomja az autofikciót, vagyis azért (is) ír, hogy megússza. Imádom a humorát. Ha nem hazudtatok volna ennyit, nem írnék rólatok igazat, mondja egy ponton az Örvényben az elbeszélő. A családot nem lehet megúszni különben, igazából egyikünknek se sikerült még, de az a lényeg, hogy megszülessen valami, ezek pedig nagyon szép regények. Alig várom a folytatást.

————————
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

Három kérdés – Válaszol a hét írója: Tóth Krisztina | Litera – az irodalmi portál A szövegnek is van teste, kiálló részei, és azokat is meg kell tartsa valami. Az építkezés logikája tulajdonképpen ugyanaz. Ha a szerkezet rossz, akkor hiába simítgatom a jó kis mondatokat, az összhatás nem lesz jobb. – Kérdéseinkre a hét írója, Tóth Krisztina válaszol. Ha sz...

Márton vagyok, negyvenkét éves, telefonfüggő. Nem tudom, mikor kezdődött, gondolom inkább folytatódott, szépen lassan csinálta, mint egy anakonda, és most nem enged a szorításából. Elővettem ezt a Nokia készüléket, pár éve kaptam a feleségemtől, mert már akkor meg akartam szabadulni az okos telefontól. És sikerült is. Egy évig nem használtam, boldogan éltem, míg meg nem haltam. Eltűntem. Láttam, hogy el vagyok tűnve, az emberek nem tudnak rólam semmit és nem is érdeklem őket. Vannak pótolhatatlan emberek, de senki nincs, akit ne lehetne pótolni egy okos telefonnal. Szédületes árak az Alzánál. Hogy mit mondasz? Már megint itt vagy? Majd írok néhány cégnek, hogy a következő regényemet szívesen megszakítom néha egy-egy reklámmal. Kisgyermekes apuka vagyok, fokozottan veszélyeztetett agyhalott. A rövid szünetekben, amikor magam lehetek - mert a fiam éppen kipiheni, hogy velem volt - az anakonda szorításában fekszem. Már nyitja a hatalmas száját, Marknak hívják és szeplős, mindent tud rólam, bikinis csajokkal meg Bergkamp-gólokkal támad. Vesztettem. Legyengült az immunrendszerem, bekaptam a bacit. Nemrég egy belvárosi orvosi rendelőben, ahol a fiammal voltam, Mezőkövesdről meséltem a doktornőnek, oda járt a fiam bölcsődébe, mondtam, a doktornő közben elővette az ő anakondáját, meg akarta mutatni a telefonján a nyitvatartásukat, de egy mezőkövesdi véradás hirdetése jött fel neki. Erika, ezt nem hiszem el, mondta. Erika sem hitte el, mégsem fogta meg a készülékét és hajította ki oda, ahová való. Gyűjts emlékezetes őszi pillanatokat egy új készülékkel, rendelj online a telekomtól két év hűségidővel kamatmentes részletre. Köszönöm a lehetőséget, de én egy régi készüléket szeretnék, és közben, ha lehetséges, ha megoldható esetleg, élni is szeretnék, befizetni meg kifizetni meg parkolni meg jegyet venni, nemrég Kadiköyben voltam, Isztambul fiatalos negyedében, ahol a vendéglátósok úgy néznek rád, amikor étlapot kérsz, mint valami hegyi birkapásztorra, hát ott van, te szerencsétlen, nem látod? Olvasd be! Te is leszel még vén fasz negyvenkét éves, gondoltam, ugyanolyan ciki leszel, mint én, csak neked már nem lesz agyad, a telefonod tamagocsija leszel, néha megetet, néha megitat, ha viselkedsz, aztán mehetsz a tamagocsitemetőbe, halottak napján kapsz egy lájkot a sírodra. Írok pár embernek, képeket küldözgetek a fiamról, tízből kilenc szinte azonnal válaszol, mintha az is azon tanakodna, hogy megette az anakonda. Olvashatnék is ezekben a szünetekben, persze, de nincs agyam, nincs erőm. Mások azt hazudják, hogy olvasnak, képeket tesznek fel az oldalukra a könyvről, amit nem olvasnak, és azt hazudják, hogy olvasnak, de eközben a telefonjukat nyomkodják, hogy hányan lájkolták a képet, ami arról szól, hogy olvasnak. Rajtad múlik, mondja a feleségem, aztán két héttel később meg azt mondja, megette őt is, cukormérgezése van, betemette a hegy, ezt érted, algoritmus?, ezt érted, AI? Ráomlott a cukorhegy, te fasz! Zálogból visszamaradt, új aranyékszerek kaphatóak, szinte féláron. Hol? Sehol. A lenyugvó napnak is van ereje, de nekem már nincsen, ezért jöttem el hozzátok, hogy segítséget kérjek. És akkor most, miközben a telefonotokat nyomkodjátok, meg kéne beszélnünk, hogy mi a megoldás, de az nincsen, jegyezzétek meg azokat, akiket elfelejtettetek. Írjuk ki a falakra, hogy a falakra írni tilos? Majd folytatom, de most a Bergkampot indítja az Overmars, beadja, Revolut továbbfejeli Boltnak, Bolt Wazénak, Mol Bubi véd, indítja Pay Palt, Booking, Patreon, Spotify, vissza Bergkampnak, mellé. Az asztalon két telefon, az egyikkel lefotózom a másikat, aztán elküldöm a telefonnal a képet, belépek a postafiókba, aztán az anakonda oldalára, feltöltöm és nézegetem, hogy ki olvasta, mert akkor látom, hogy a fiamon kívül valaki más is tud rólam, mintha csak akkor létezne az ember, ha visszajelzést kap erről. Mérem itt a vérnyomásomat huszonnégy órában, rá vagyok kötve a rendszerre, mint egy eszméletlen test az intenzív osztályon. 70 éves a Miller. Több, mint egy drogéria. Együttműködő partnerünk a Crystal Hotel Hajdúszoboszló. Jó, majd lemegyünk, elfekszünk a nyugágyakon és nyomkodjuk a telefonunkat, nyomkodjuk a vécén, evés közben a reggelinél, ebédnél, az utcán, a parkban, az állatkertben, az anakonda szájában és gyomrában és végbelében, és a sárban, ahová szépen lassan, megfontoltan, higgadtan és jóllakottan kifosott minket. Köszönjük, Márton, hogy elmondta mindezt. Használja a készüléket egészséggel!
————————
Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

https://www.patreon.com/posts/89913683?pr=true mostantól felteszek néhány régi írást a patreonra, bár nem vagyok a világ második legjobb novellistája. Sem.

csatlakozzatok!

Novella- Disznóvágás metadonnal (2013) | Patreon Get more from Gerlóczy Márton on Patreon

Ha valaki nem tudná, kettőezer forint illetékbélyeggel kell ellátni azt a bizonyítvány másodlatot, amely az iskolába való jelentkezéshez szükséges. Négy postán jártam az elmúlt napokban, ma végre sikerült megszereznem. Amint látható, két darab ötszáz-és egy ezerforintos illetékbélyeget vásároltam Mezőkövesden. A faluban is majdnem sikerült, a Coop-ban, mert a Posta bezárt és a Coopba költözött, ott van már minden, dohánybolt, szerencsejáték, Hell energiaital, löncshús, már csak a temető meg a templom hiányzik a Coopból (meg persze egy nagyméretű poszter Tállai Andrásról és Orbán Viktorról), de ami késik, nem múlik.
Csak majdnem sikerült, mondom, ezerkilencszáz forintnyi illetékbélyeg volt ott a postapultnál megtalálható, százasokban. Szépen nézett volna ki a tizenkilenc illetékbélyeggel felnyálazott waldorfos bizonyítvány másodlatom, amit egykori osztályfőnököm készített nekem. (pedig fel is jelenthetett volna)
Hogy mi a lófasz az az illetékbélyeg, nem tudom, nem is érdekel. A mezőkövesdi postán is azt kérdezték, mihez kell még ilyen manapság. Mondtam nekik, hogy az végett. A postások kérdezték, aztán összegyűltek, nyomogatták a kumpútert, kinyitottak egy széfet, nyomtattak néhány bizonylatot, hárman valahogy megoldották.
Amíg az illetékbélyegre vártam, egy negyven körüli cigányasszonyt néztem, aki riadtan állt a helyiség közepén, kezében két borítékkal és a sorszámával, amit az egyik postáshölgy húzott neki. Hallottam a beszélgetésüket, sorszámot kell húzni, ki kell tölteni, nem ide kell állni.
Nem tudott se írni, se olvasni.

Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

Kedves Csaba!

Amint arról a visszatérítési igénybejelentő lapomból értesülni tetszett, az általam július 28-án igénybe vett 524-es számú vonattal a menetrend szerinti 1 óra 25 perc helyett 3 óra 50 perc alatt jutottam le Budapestről Mezőkövesd állomásra. További félórát töltöttem el az igénybejelentő lappal való baszakodással a máskülönben igen készséges pénztárosnő, H. Mónika társaságában. A vonatom 50 percet a pusztában állt, és ahelyett, hogy előre ment volna, hátrafelé indult tovább. Nem messze Szihalomtól, ahol tüzesen süt le a nyári nap sugára, az Önök édesanyja járt a fejemben. Emiatt szíves elnézését kérem.

Itt szeretném ugyanakkor tájékoztatni arról, hogy a Rose d’Or nevű luxushajó tankjába 130.000 liter gázolaj fér, ami mai áron 81.640.000 forintba kerül. Az én menetjegyem ára 2820 forint volt. Nem kell ahhoz az átalány-kártérítési szabályok nagy ismerőjének lenni, hogy kiszámoljuk, 28.950 db (azaz huszonnyolcezer-kilenszázötven) teljes árú Budapest-Mezőkövesd menetjegy árát tudnák ebből az összegből visszafizetni a károsultaknak.

705 (azaz hétszázöt) ki nem fizethető forint kártérítés jár ma Magyarországon egy 107 perces késésért.

Nem leszek szíves elnézni, hogy lopják az időmet, a pénzemet.

Azt kívánom Önöknek, hogy üljenek az idők végezetéig egy Füzesabony és Szihalom között veszteglő Inter City másodosztályú kocsijában egy nyugdíjas asszonnyal, aki Kassára igyekszik, hogy végre láthassa Rákóczi sírját. Ott rohadjanak meg abban a kocsiban az üzletszabályzatukkal együtt.

Márton

Az új oldalamon (amit már én szerkesztek) megtaláljátok a legfrissebb tartalmakat, kövessetek itt: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022

Még több olvasnivaló:
https://www.patreon.com/posts/87828552?pr=true

hvg.hu: Egy korábbi interjújában említette, hogy az anyja másfél évvel a történtek után kezdeményezett önnel egy komolyabb beszélgetést. Milyen volt az a beszélgetés?

G. M.: Azóta azt a részt lebetonoztam.

hvg.: Mármint lezárta az emlékeit?

G. M.: Nem, szó szerint lebetonoztam a kertünkben azt a helyet, ahol beszélgettünk. Ott most már terasz van.

Én tudom mi meló van ebben. Három éve vidéken élek, fúrok, faragok, betonozok, csiszolok. Vettem fúrógépet, lombszívót, szegélyvágót, minden szart. Olajat cserélek fűnyíróban, robogóban, autóban, minden szarban. Viszem a macskát oltatni, a fiamat a bölcsődébe, a feleségemet minden szarba (tesco, lidl, spar). Ültettem fügefát, aranykőrist, szelídgesztenyét, minden szart. Írtam két regényt, főztem hatszáz levest, széthordtam egy köbméter kavicsot a kocsi alá, lebontottam egy csirkeólat meg egy disznóólat. Tudom, hogy a feleségemnek Q10 kell, a salátának meg kútvíz. Megismertem a környékbelieket, akik elhitték, hogy előre mennek, meg azt is, hogy hátra. Amit adnak, el kell fogadni, azt mondják. Amit meg nem adnak, hát, azt meg nem kell elfogadni, ugye. Ugye?

Jártam egyszer ezen a helyszínen Ferenczi Krisztával, láttuk azt a szép nagy kutyát a rozsdás kerítés mögött, meg mesélt a kartondobozról, amit fotózott, amire az volt írva: Ani könyvei.

Hazafelé Kriszta azt mondta, húsz év. Nem mondom, hogy nem hittem neki, mégis, olyan távolinak tűnt. Húsz év. Másnap le kellett volna lépni, még harminc se voltam, ehelyett itt festem a kerítésemet Borsodban.

Nagy dolog az, mikor elkészül a ház. Szívből gratulálok hozzá! Fasza kis dácsa lett!

Itt tudjátok az új oldalamat követni: https://www.facebook.com/gerloczymarton2022