Be Happy

Nincs időm

Nincs idő haragra és gyűlöletre,
Álnok vagy gonosz emberekre.
Szeretni jöttünk, nem haragudni másra,
Ölelni jöttünk és mosolyogni a nagyvilágra.

Nincs idő ítélkezni, bánatot okozni,
Viszályt kelteni, vagy éppen azt fokozni.
Van viszont idő békességben élni,
Szeretteinkre hittel áldást kérni.

Érzőn meghallgatni vigasztalást nyújtva,
S ha nekünk fáj, valaki majd ugyanezt nyújtja.
A bánat ellenére így tudunk felállni,
Erős, kedves szívvel kevésbé fog fájni.

Annyi embert lehet az életben szeretni,
Az együtt töltött perceket tartalmassá tenni.
Nem érdemes bánkódni sokáig gondokon,
Úgyis le fog múlni, én ezt így gondolom.

Másképp épül fel mindannyiunk lelke,
Más utat mutat lelkünk tiszta csendje.
Elfogadom, ha ezt másként érzed,
Mert nincs időm, hogy meggyőzzelek téged.

Lipták Mariann

"Bármi, amihez ragaszkodsz, elpusztít.
Csak az a miénk, amit el tudunk engedni.
Amihez ragaszkodunk, az nem a miénk.
Tulajdonképpen amit nagyon szeretsz, azt kell elengedned. S hogy ha az a dolog, ami SZABAD, visszatér hozzád, akkor ő is őszintén szeret téged. De ha nem jön vissza, akkor meg sosem szeretett, s ez mind csupán a te sóvárgásod és vágyálmod volt..."

"Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, nyugodtan, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Tudd, ez teljesen rendben van! Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, s látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik!
Amint NEM állsz ellen a fájdalomnak, és rá mersz vetni egy pillantást, már nem is lesz olyan ijesztő és hatalmas, hiszen már nem hátat fordítva menekülsz előle, hanem elfogadod a jelenlétét, és ezzel már győzelmet aratsz.
Meg fogsz lepődni, mikor a végén, immár erősebb, bölcsebb emberként, kijelented magadban: – „Ezt a fájdalmat is túléltem! Én győztem, mert csak fejlődtem általa!“

(Osho, Andrea V.)

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... "Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…

Isten:
– „Miért adtad el a lelked?“

– „Hogy ne rúgjanak ki a munkahelyemről, amit egyébként ki nem állhatok.“

– „Fontosabb számodra egy szakma, mint a saját lelked?“

– „Hát, nos... Tudod... Szükség van a pénzre, hogy elláthassam a családom.“

– „Szerinted hagytam volna, hogy a családoddal szenvedjetek, míg az igazság mellett kiálltok? Segítő kezet nyújtottam volna neked. Egy másik, egy jobb utat fedtem volna fel előtted. De te nem bíztál. A félelmet fogadtad el istenedként.“

– „Honnan tudhattam volna, hogy a 'sátán' van mind emögött, és hogy emiatt rossz döntés lesz?“

– „Onnan, hogy nap mint nap fényharcosokat küldtem eléd! Orvosokat, lelkiismeretes igazmondókat, akiket nem lehetett megfélemlíteni és lefizetni. Spirituális mestereket, akik felfedték a sötétség erőinek célját. Könyveket, melyekben több ezer éves bölcsességben ott áll az igazság. S végül: gondolkodást és szabad akaratot adtam neked, melyekkel felismerhetted volna, hogy az, ami manipulálni akarja a DNS-ed, az, ami erőszakosan akar rád kényszeríteni valamit, az csakis a Sötétségtől származhat.“

– „Bocsáss meg, hogy elfordultam a fénytől. Hogy tehetném jóvá?“

– „Ezentúl segíts nekem. Válj lámpássá! Bármerre mész, ne nézd közömbösséggel, ha valaki a sötétségben tapogatózik. Gyújts fényt! Adj hangot az igazságnak. Fogd meg a kezüket, s együtt vegyétek a bátorságot, hogy az idők végezetéig ki merjetek állni az igazság mellett, akkor is, ha a sötétség még rémisztőbbé válik... A kitartásnak meglesz a gyümölcse...“

"Akinek rendben van az élete és a lelke, annak csak a szeretetre meg a jóra van energiája. Nem bánt másokat, nem irigykedik, nem köt bele senkibe és nem aláz meg senkit. Mert jól van. Mert szeret. Mert boldog. Hálás az életéért és tudja, hogy a jóság az egyetlen, amivel a legtöbbet teheti a saját lelkéért."

"Soha ne harcolj azért, hogy helyet nyerj valakinek a szívében, aki igazán szeret téged, különleges helyet teremt a szívében, amelyet soha senki nem fog elfoglalni!"

(Keanu Reeves)

És eljön az a pillanat a párkapcsolatban, amikor minden testi vágy után, úgy érzed hogy csak annak a személynek a jelenlétére van szükséged.
Konkrét cél nélkül, csak azért hogy ott legyen. Látni őt ott a konyhában magad mellett, hogy együtt élvezzétek a kávét, este együtt borozni az erkélyen, érezni a tenyerét a kezedben amikor az utcán sétálok, megismerni őt jobban és jobban este az ágyban, amikor lefekszik, megismerni a testét, a lelkét. A jólét és a béke érzése mindvégig érezhető, amikor veled van.
Egyesek szerint függőség, mások szükségszerűség ...
Én azt mondom, hogy ez szerelem, de nem akármilyen, egy őszinte. Igen ...tudd meg... hogy ez a személy érezteti veled, hogy fontos vagy, hogy igazán ÉLSZ. És ez csodálatos.
Ezeket a pillanatokat nem lehet megvásárolni vagy összehasonlítani semmivel.
Olyan pillanatok, amelyek elállítják a lélegzetet, és felgyorsítják a szívet.
Pillanatok, szerelmek, emberek...
ÉLET!

Az az ember, aki igazán szeret téged, nem mond le rólad, nem csal meg, nem hazudik neked, nem okoz csalódást.

Ha szeret , akkor türelmes, harcol az álmaitokért, megért,mindig ott van ,ha szükséged van rá, és megbízik benned.

Az egymást szerető emberek pedig egyszerűen ragyognak együtt , sikeresek együtt , építkeznek együtt. Mindketten tudják, hogy minden problémának van megoldása, ha együtt harcolnak ellene.

Egy késő délután, amikor édesapám hazaért a munkából, édesanyám meleg kajával várta, de a kenyér egy kicsit meg volt égve. Ott ültem az asztalnál ,és vártam édesapám reakcióját. Leült, látta az égett kenyérszeletet, mosolygós arccal rám nézett, és megkérdezte , milyen napom volt az iskolában. Majd egy kis idő után visszalépett édesanyám a konyhába, és bocsánatot kért az égetett kenyérért. Soha nem fogom elfelejteni az édesapám válaszát : "Én szeretem az égetett kenyeret. "

Este, mikor az ágyba bújtam, belépett édesapám, betakart, megcsókolta a homlokomat és jóéjt kívánt. Majd megkérdeztem tőle, hogy tényleg szereti az égetett kenyeret.
Megölelt, és így szólt :" Tudod, az édesanyádnak nehéz napja volt, fáradt , utolsó erejével vacsorát készített nekünk. Miért bántalmazzam szavakkal. Senki sem halt bele egy kis odaégetett kenyértől. A sértő szavak nagyon fájdalmasak. "

Tanulság?

Meg kell tanulnunk értékelni azt amit mások tesznek értünk , még akkor is,ha az a dolog nem tökéletes. Az akarat és a jóindulat az, ami fontos . Mi sem vagyunk tökéletesek, akkor miért várnánk el másoktól a tökéletességet.

AZ "IGAZIT" KERESED?

Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt…
Most már az "Igazat" keresem…

Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz…
Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja…
Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted…
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...

Wass Albert|

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el.

"Sokszor, ha rosszul aludtam és felébredtem, közelebb húzódtam, és veled aludtam vissza. Te mit se tudtál róla. Csak sóhajtottál vagy arrébb fordultál az ágyban, én pedig úgy helyezkedtem, hogy a kezem, a lábam, mindegy, csak valamim hozzád érjen. Nem szerettem távol lenni otthonról. Ha tehettem, minden vidéki vagy külföldi utat elkerültem. Nem tudtam pihentetően, feltöltődve aludni nélküled. A soron következő naphoz te kellettél. Ha úgy tetszik, éjszaka vettem magamhoz az adagomat, belőled."

Légrádi Gergely

"Minden pillanatban végtelen lehetőség van. Minden új pillanat olyan lehetőségeket tartogat, amelyeket el sem tudsz képzelni. Minden nap egy üres lap, amit a legszebb rajzokkal tölthetsz meg. A baj a tervezéssel az, hogy az üres lapokat többnyire a mindennapok feladatlistáival töltöd meg, még mielőtt odajutnál. És ha nem figyelsz, nem is marad rajtuk másnak hely."

John C. Parkin

Martint a szülei minden évben elvitték a nagymamájához a nyári szünetben. Egyszer a fiú azt mondja a szüleinek: „Most már elég nagy vagyok. Mi lenne, ha idén egyedül mennék a nagymamához?” Rövid beszélgetés után a szülők beleegyeznek.

Apával állnak a peronnál, integetnek és apa ad neki egy utolsó tanácsot, miközben Martin azt gondolja: „Tudom, hogy ezt már százszor mondtad nekem...!”
Mindjárt indul a vonat, és az apa azt súgja: „Fiam, ha hirtelen rosszul érzed magad, vagy félsz, akkor ez legyen nálad!” És valamit a zsebébe tesz.

A fiú most először ül egyedül, a vonaton ülve, szülei nélkül. Látja az ablakon a tájat, körülötte idegenek rohannak, zajt csapnak, jönnek-mennek, a kalauz megszólítja, hogy egyedül utazik? Valaki még szomorúan is néz rá...
A fiú kényelmetlenül érzi magát és fél. Lehajtja a fejét, az ülés egyik sarkában összekuporodik, könnyek szöknek a szemébe. Eszébe jut, hogy az apja tett valamit a zsebébe. Remegő kézzel keresi ezt a papírdarabot, kinyitja: „Fiam, az utolsó kocsiban vagyok.”

Így van ez az életben is. Hagyjuk a gyerekeinket futni és bízzunk bennük! De mindig az utolsó „kocsiban” kellene lennünk, hogy ne féljenek!

"Mi a különbség a szeretet és a szerelem között?
Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van."

Müller Péter