Inzulin sztorik

COMING OUT
============
Nagyon sokáig pesszimista voltam. Mindig a legrosszabb forgatókönyvet vártam mindenben, már-már csalódtam, ha nem az következett be.

Aztán valami pár éve átfordult bennem. Megtanultam más szemével is látni a világot, gondolatban belehelyezkedni más emberek érzéseibe, ezáltal pedig egy jóval emaptikusabb optimizmus lett jelen az életemben. Nem mondom, hogy megszállott optimista lettem, inkább olyan realista-optimista fajta.

Szeretem, ha van cél, ha van megoldandó feladat, ha lehet valamiért küzdeni.

Ezt a mostani állapotot is így élem meg. Az első 1-2 nap persze katasztrófa volt. Elgyászoltam az összes megevett és meg nem evett Magnum jégkrémet, a sorozat nézés közbeni rágcsáló életmódot, a csak még egy-két-három sor csokievős énemet, az együk meg még ezt a szeletet, úgysem látja senki mivoltomat.

Mert ez voltam én. Egy hedonista zugevő, aki nem bírt megállj parancsolni magának. Aki többször eljutott arra a pontra, hogy tök mindegy, hogyan néz ki. Aki nem törődött magával.

Hogy élem meg a cukorbetegséget?

Lehet furán hangzik, de úgy érzem, hogy egy valóságos megváltás a számomra.

Egy lehetőség, hogy az étel újra segítő táplálék lehet. Hogy legálisan törődhetek magammal. Nem azért, mert ezt bárki ne t***e volna lehetővé eddig. Én magam nem t***em lehetővé saját magam számára. Lebonthatok kimondatlan gátakat. Nem kell megennem mindent. Célt ad, új utakat nyit. Enélkül biztosan elvesztem volna.

ÉHEN KELL-E HALNI?
==================
A válasz egy határozott NEM.

Sőt! Néha nehéz is megenni a napi szénhidrát mennyiséget (nekem 160 g).

Helyette viszont kell gondolkodni és előregondolkodni, és kihozni a legjobbat a lehetőségből.

Igyekszem beiktatni rostokat, jó szénhidrátokat, gyümölcsöt, zöldséget, tejtermékeket minden nap.

Ha jó gazdálkodok, akkor marad hely a 2 szent dolognak is: egy tejeskávénak délelőtt és egy cukormentes pöttyös túrórudinak ebéd után.

Az utóbbi kitalálójának imába foglalom a nevét minden egyes nap. 🥰

PIZZA
=====
Őszinte leszek: kurv@ra hiányzik a pizza.
Ezért elkészít***em az inzulin barát verzióját vacsira. Az alapja egy magvas tortilla lap, ami 200 fokon 5 perc alatt ropogósra sült a rápakolt jóságokkal.

Azt képzeltem közben, hogy Antonio, a kezdő pizzaszakács véletlenül túl vékonyra nyújtotta a tésztát. 🤣

Teljes ch 30
(összehasonlításképpen egy normál pizza 200+)

A HÉTVÉGÉK
============
Egy átlag ember életében a hétvégék mások. Pont ettől jók. Több idő van. Például lehet tovább aludni, vagy korábban ebédelni, vagy pont később. Ahogy jól esik. Lehet ráérősebb programokat szervezni.

Az inzulin és életmód terápia kicsit kötöttebb. Ott a sikeresség kulcsa a kiszámíthatóság, vagyis minden nap ugyanúgy kell csinálni mindent. Ugyanúgyy fel kell kelni szombaton és vasárnap is korán, hogy beadd az inzulint. Miért? Mert extrém esetben akár bele lehet aludni egy hiperglikémiás állapotba.

A szervezett programok sem könnyűek. Most hetvégén pl. egy 2 napos festő worshopon vagyok, ahova ugyanúgy kiporciózva hoztam az egész napos kajámat, mint egy átlag hétköznap. Mérek, szúrok, időre eszem itt is, amíg a többiek spontánodnak.
Ezeket még meg kell szokni...

(a karkötő Szász Tamás barátom munkája, ha valakit érdekel, szívesen megosztom, hol kereshető.)

A RENDSZER
=========
Azt kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam.
Ha felmerül a gyanú, hogy cukorbeteg vagy, akkor a legelső út a háziorvoshoz vezet, aki ír egy beutalót laborvizsgálatra. Ha ez alapján beigazolódik a vélt állapot, akkor pedig a diabetológiára kell bejutnod.

Lelki szemeim előtt már ott lebegett, hogy milliónyi felesleges telefonálással, meg össze-vissza kapcsolgatással majd hetek múlva lesz egy szabad időpont, de nem ez történt.

A háziorvosom felajánlotta, hogy ő intézi, nem nekem kell. Van valami speciális együttműködésük a diabetológiával, így baromi hamar tudnak időpontot felajánlani. Így is történt, nekem például másnapra adtak.

Sőt! Felhívtak (!), hogy ne is másnap menjek, hanem ha még aznap 18:30-ig odaérek, akkor fogadnak is. Szóval komolyan veszik, és keresnek, hogy ne legyek egy kétlábon járó időzített egészségügyi bomba, hanem mielőbb ellátást kapjak. Nem tudom, hogy máshol hogyan megy, de bavallom őszintén, nekem ez igazi pozitív csalódás volt.

FRISS HÚS
=========
Friss hús vagyok a diabetológia világában. Akiknek mesélem, hogy inzulinos cukorbeteg lettem, nekik általában az az első kérdésük, hogy voltak-e előjelek.

Nyilván ezeken utólag kezd el igazán gondolkodni az ember. Alapvetően én jól voltam, mondhatni tünetmentesen, de azért, ha vissza akarom bontani a sztorit, bizony voltak ráutaló jelek egy ideje.

Mostanában éreztem, hogy fogy az energiám. Ami régebben simán ment, az most kevésbé. A délután órákban úgy voltam, hogy akár reggelig tudnék aludni. De ez biztos csak a munka, gyerek, család, háztartás közötti lavírozás miatt van… Hiszen ez normális dolog, nem? Hisz, mindenki ezt csinálja, mi ebben a különleges?

Folyamatosan éhes voltam, és hiába ettem, csak még éhesebb lettem. Ennek ellenére nem híztam, még fogytam is. Ez mondjuk nem tűnt fel rögtön, csak amikor egyre többen mondták, és végre ráálltam a mérlegre.

2 éve csináltam egy fehérje alapú diétát, és sikerült kb. 15 kilótól megszabadulni. De basszus, azóta eltelt 700 nap, én pedig megettem több tonna csokit, sütit és minden földi jót. Először persze elkönyveltem, hogy biztos akkor megváltozott a szervezetem (😂 ), és innentől „bármit” lehet.

Ez most már mind önámítás tűnik, mert vannak bizonyos törvényszerűségek, ami fölött nem állhat az ember. Ha több energiát viszel be a szervezetedbe, mint amire szükséged van, akkor értelemszerűen hízni kellene.

Ilyenkor eszembe jut az élet 250 kg felett című TLC sorozat, amikor az extrém elhízott szereplők próbálják megmagyarázni Dr. Nowzaradannak, hogy ők minden szabályt betartottak, nem értik, hogy miért nem fogynak. A doktor úr pedig határozottan elmondja, hogy a matek baromi egyszerű, ha betartod a diétát fogysz, ha nem tartod be, akkor nem fogysz, vagy nem annyit, amennyit kellene.

Nem is foglalkoztam volna különösképpen ezzel az egésszel, de rövid időn belül volt egy vesegörcsöm, majd két húgyúti fertőzésem, aminél már nem lehetett kibekkelni doki nélkül.

Baromi régen jártam orvosnál, így oly kellemes meglepetés volt az urológus doktor bácsi elefánt türelme, aki mély hanggal dörmögve írogat mindenfélét a számítógépbe, de azért érzed a jelenlétét, a segíteni akarását, és a figyelmességét a több évtizedes rutinján túl is.

Na, ő volt az első, aki határozottan mondta, hogy ez nem játék, kérjek nagy labort, és járja utána a dolognak, mert a vizeletben jelenlévő glükóz és keton nem játék! És, ha ezt egy fehér köpenyes mondja, akkor az úgy is van. Mert, ugye az ember már csak olyan, hogy a saját apró megérzéseit elhessegeti a végsőkig, hátha minden rendbe jön majd magától…

Inzulin sztorik updated their business hours.

Sziasztok,

Illetve mit köszöngetek itt, hiszen még csak egyedül vagyok az oldalon. :)

Ősszel leszek 39 éves, van egy 9 éves kislányom, egy kézműves alapanyag márka tulajdonosa vagyok, és ötödik napja inzulinos cukorbeteg.

Igazából sokkal több, mint öt napja, csak eddig nem tudtam róla. Villámcsapás volt a javából. Pár napja a mérések, szúrások, számolgatások, időre való evések körül forog az életem.

Az oldalt egyrészről a grafomán hajlamom miatt hoztam létre, másrészről pedig szeretnék őszintén mesélni erről az egészről.
Nem tudom még, milyen gyakran, azt sem tudom, hogy meddig. Ameddig jól esik, ameddig lesz mit mondanom.

Szeret***el látlak, ha hasonló cipőben jársz és érintett vagy, de akkor is, ha csak egyszerűen érdekel a téma.