Hock Judit Design

Különleges nőnek különleges ékszer jár.
Rubinnal. A szerelem és a szenvedély kövével.
Szabadkézzel rajzolt csepp formával és mintával, mert egy egyedi HJ ékszer ettől egyedi.

Hello november.
Örülök, hogy itt vagy. ♡

Hozz békességet.
Varázsolj nekünk gyönyörű színeket.
Hozz nyugalmat és elcsendesedést.
Lepj meg örvénylő kreatív gondolatokkal.

Legyél egy emlékezetes november.

Kedvesek, akik itt vagytok az oldal követői között.

Készült egy ilyen kis szépség indiai utazásom alatt - mert nincs utazás ékszer nélkül, de azért a reszelőimet nem vittem el a világ másik végébe. :)

Ez az ékszer járt a Himalaya lábánál, utazott velem a sasok között, 5.400m-en is. Járt a Maitréya Buddha szobornál a Nubra-völgyben és ott volt velem olyan ősi kolostorokban, amik különleges erőkkel bírnak.

Szerető viselelőjét keresi, akit megmozgat ez a szín, és ezt a gondolatiságot magáénak érzi.

A lánc hossza még változtatható, így biztosítva viselőjének a komfortot.

Ölelés: Judit

Egymásba érő szívecskék, apró gyémánttal díszítve.
Pont annyira, amennyire kell. Amennyire szükséges.
Nem hivalkodó, nem kihívó. Egyszerűen szép. Mint maga az élet.

Mert néha nem kell túlbonyolítani, mert teljesen felesleges. Az életet és egy ékszert sem.

Ez is olyan darab, amit nem egyszerűen szerettem készíteni, hanem a lelkem egy darabjából készült.
A legnagyobb szeretettemmel. Mert csak így érdemes. ♡

Ékszerekben őrzött érzések.

Ékszer készül a kezeim között, akkor az elkészült tárgyban ott lapulnak a készítés közbeni érzéseim, gondolataim. Csendes lenyomata mindannak, aki vagyok. Apró darabka belőlem, amiért hálás vagyok, amiért megéri mindezt csinálni.

Ha ismerem, akinek készítem, akkor általában az illető is a gondolataim része. Előveszek vele kapcsolatban szép emlékeket és megtöltöm az ékszert ezzel.

Ha esetleg nem ismerem annyira azt, akinek készítem az éket vagy ajándékba készül, akkor a szeretetkapcsot próbálom belezárni. Az üzenetváltásokból sokszor kiderül, milyen céllal kérik, vagy csak egyszerűen érzem. Egy emléket, egy érzést szeretnének ők is belezárni és ehhez adhatom én a "szelencét'.

Neked milyen szelencét készíthetek?

Amikor elemi szinten, szinte ösztönből alakul a kezeim között egy ékszer.
Amikor jön egy sugallat, egy intuíció, és tudom, hogy ez kinek kell, hogy készüljön.

Jing és jang, az egyensúly, amit mindannyian keresünk. Ami hol megvan, hol nincs, de kellenek a kilengések, hogy mikor az egyensúly fennáll - tudd értekelni.

Jing és jang egy adaptált formában.
Ki mit lát bele vagy éppen nem. Ezért is szeretem, hogy mindenki a maga által gondolt jelentéssel ruházza fel az adott ékszert.
Vagy egyszerűen nincs mögöttes tartalom. Csak tetszik és szívesen viseli az illető.

A füli ezüst - türkizzel, egy korábbi karkötőhöz készítve. ♡
Imádom és, akinek készült, őt is! ♡

Ma úgy döntöttem beköltöztetem egy kicsit a tavaszt a műhelybe. ♡

Nem mintha a telet nem szeretném a maga módján. Ez a hideg érzés is kell, hogy várjuk a tavaszt, a meleget, a színeket. Várom. Türelemmel. Szeretettel.

"Képzeld el, hogy az Anyukád napjainak egy része ékszerek körül forog. Sok más teendője van, de az ékszerek, ha pár percre is, állandó vendégek.

Apró kövek - csillogók és értékesek. Fényes és éles szerszámok, amik nagy részének ismered a nevét. Gyöngyök üvegcsében, alkatrészek dobozkákban, amikben imádsz pakolászni. Igazi KINCSEK. A legnagyobb boldogság, ha ezekhez hozzá lehet nyúlni.

Tudod mi az, hogy sajer - ismered jellegzetes hangját - amikor hallod a dob ütemes mozgását, tudod, hogy Anya lassan végez egy ékszerrel. Izgatottan várod, most éppen min dolgozott.

Ha engedi odaállhatsz mellé, biztonságos távolságban figyelheted munka közben.

Kíváncsian vizslatod a mozdulatait a brettnél.
Amikor bent lehetsz a műhelyben és láthatod az apró varázslatot: fényes lemezből, huzalból hogyan lesz ékszer, amit aztán valaki örömmel visel.

Anyának külön helye van, ahol az ékszereket fotózza. Fényes, nagy ablak, ami nem kap közvetlen napfényt. Ez fontos. A természetes fény. Szeánsza van, amikor az ékszerfotókat készíti. Akkor nemigen lehet zavarni.

Szeretnéd meglepni valamivel, amit használhat az ékszerek készítésekor.
És egyik nap lázasan készül a fotóháttér.
Csak Anyának. A kedvenc azúrlepkéivel.
Mozgathatóak, hogy rájuk lehessen tűzni az ékszereket. Boldogan és hatalmas mosollyal összekötött öleléssel fogadja el a kész háttért."

Nos azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy nekem a legszebb fotóháttér, amin valaha is ékszert fotóztam. Mert ahogyan az én ékszereimben, úgy ebben ott van a kislányom lelkének egy része. És rengeteg szeretet és kapcsolódás.

Ezért érdemes felkelni és menni az utunkon ezekért a kapcsolódásokértl.

Mint ahogyan a lepke száll a szélben, hangtalan mégis áhitattal átitatott varázslattal.... ♡🦋♡

Little hearts kollekció.
Apró szívek kollekciója.

Vagány és karakteres, de az apró szívvel megbolondítva ott van az az érzékenység és finomság, ami lágyít az ékszer hegyes, és sarkos vonalán. Amilyen a női lélek.
Lehetünk kemények és erősek az életünkben, de a lelkünk apró érzékisége és lágysága adja az igazi esszenciát a mindennapjainkban.

2023. Hoztál nekem jót és rosszat. Meglepetést, örömöt, bosszúságot, sok - nagyon sok élményt és rengeteg leckét.

Leckét és tapasztalást önmagamról, az életről, az útról, amin járok. Ami néha nem könnyű, néha viszont pillekönnyű.

Az úton, ami nekem ékszerekkel van kirakva. Földöntúli kapocs ez, amit nem bánok egy cseppet sem.

Ékszerekben álmodni és mesélni, nektek köszönhetően sokszor megtehettem 2023.ban. Hálás vagyok érte/tek.

2024. Ha készen állok, ha nem te akkor is itt toporogsz a küszöbön.

Legyél jó, legyél vidám, legyél kedves és kegyes hozzám. Gyere és taníts, hogy tanulhassak.

Hogy élvezhessem a mindennapokat és minden napomban ott legyen az a csipetnyi varázslat, ami kellhet. Amitől minden más.

Add meg az esszenciát, vagy ha kell adhassam én. Mindent, mi lelkemből szól. Mert csak így érdemes, máshogyan nem is.

Szeretettel köszöntelek 2024. És várom milyen titkokat rejtesz számomra, hogy aztán azokból ékszerek szülessenek. ♡

Renitens vagyok bizonyos szempontból, hogy csak most kívánok kellemes ünnepeket ezzel a kis műhelyes csendélettel Nektek.

Mert erőltetni nem mindent kell vagy szabad, és van, amikor az ember nem akkor érkezik meg egy pillanatba, amikor a nagy egész elvárná.

Bízom benne, hogy az elmúlt napokban voltak és a következő napokban még lesznek örömteli pillanatok, nagy mosolyok, finom ételek, szép emlékek.

Kívánom, hogy legyenek olyan történések, amiket szeretettel éltek meg és teszitek el a jó emlékek közé.

Judit

Egy majdnem 100 éves eljegyzési gyűrű története...

Megkeresett egy kedves hölgy, hogy követ szeretne cseréltetni egy aranygyűrűben.
Cirkónia helyett gyémántot szeretne. Megoldható-e technikailag, amihez költségkeret is társult, kihozható-e mindez egy bizonyos összegből. (Igen, megoldható volt és a keretbe is belefértünk ;) )

Aztán kiderült közben, ahogyan beszélgettünk, hogy ez az édesanyja eljegyzési gyűrűje volt anno. Tehát az ékszer kb 100 éves, komoly érzelmi háttere van, a kedves Megrendelőmnek fontos emlékeket képvisel.

Nah itt már kezdtek remegni a kezecskéim.
Mert azért ez nagy felelősség. Itt nincs olyan, hogy újrakezdem, megpróbálom újra. Itt van egy opció és kész.

Kaptam szakmai segítséget (merthát mégiccsak 100 éves az ékszer...) és alázattal, türelemmel belevágtam ebbe a csodaszép "munkába", ami nem is munka.

Ebben az ékszerben minden benne van, amit szeretek az ötvös/aranyműves szakmában. Ott a múlt emléke, ott van az érzelmi töltet, a nemes anyagok, ott van a kihívás, ott van a régi és az új találkozása.

A foglalat és kőcsere után kapott egy kis polírt a gyűrű. A képen alul a régi állapot, felül pedig az új.

Átadáskor pedig mindketten a könnyeinkkel küzdöttünk. Látni az örömöt, az elégedettséget a Megrendelő arcán, mindent vitt számomra. És tudom, ezért érdemes csinálni. Ezért szeretem csinálni.

Régiből újat, megtartva és tisztelve bizonyos kereteket.

Porcelán rajongás.

Avagy amikor nem vagy öreglány (legalábbis nagyon remélem), mégis körülveszed magad szép, tradicionális tárgyakkal. Pedig az egyszerű dolgokat szeretem a környezetemben egyre inkább, de ezekről a porcelán tárgyakról az egyszerűség egyáltalán nem mondható el.

Egy darabbal indult. Gyakorlatilag kelléknek vettem meg egy ékszerfotóhoz.
Aztán szépen lassan bekúszott egy, meg mégegy, mert milyen szép és különleges. Persze funkcióját csak a polcon tölti be, nem ezekből iszom a reggeli kávémat.

A képen az aktuális kedvencem, egy kézzel festett Zsolnay darab. A kézi festésűek méginkább a szívem csücskei - micsoda aprólékosság, mégis higgadt kimértség kell egy ilyet elkészíteni. Nagyon szeretem a porcelánfestők videóit nézni, mintha minden mozdulatuk meg lenne komponálva.

Neked is van ilyen, hogy nem tudod miért tetszik valami, van belőle esetleg több darabod is, amik esetleg kilógnak egy adott rendszerből?

Egyszerűségben rejlő szépség.

Mikor nem kell valamit túlbonyolítani, mert nincs rá szükség. Ott van benne minden jelentés, amire szükség van, esztétikus formában.

Ma nincs hosszú story a képhez.

Csak egyszerűen hoztam egy szép könyvet, rajta egy általam készített ezüstmedálos nyaklánccal.

Karácsonyra limitáltan veszek még fel megrendelést. Ha szeretnél egyedi készítésű ajándékot a fa alá tőlem, egyeztessünk.

Legyen szép napotok! ♡

Hajnali csendélet.

Mikor alszik a ház, alszik minden és mindenki, nyugodt körülöttem minden, akkor zakatolnak a legjobban a gondolataim.
Csendesíteni nem mindig lehet, de valamit formálni belőle igen.

Az érzésből hangulatot, ékszertervet vagy ma reggel éppen ezt az ékszerfotót.

Mikor alszik a ház, alszik minden és mindenki, nyugodt körülöttem minden akkor hallom igazán a lelkem dalát.

A csodás betontálat még mindig köszönöm: Molnár-Szalay Réka ♡

Kettős élet...
..Kivitelezési előkészítő - ötvös, aranyműves...

A mindennapjaim "munkája" ebben a két témakörben mozog.

Az építőiparban dolgozom, kivitelezésben. Még a főiskolát végeztem és tudtam, hogy imádom azt, ahogyan az épületek épülnek. A technológiát, az ütemterveket, a munkagépeket.

Rajongok a toronydarukért, a cölöpöző gépekért vagy éppen a földmunka gépekért. Furcsa vonzódásom máig megfejthetetlen.

Szeretek kint lenni az építkezéseken.
Kihívás, hogy a tervezők által lerajzolt és elképzelt tervekből hogyan lesz épület. (*Sok, nagyon sok munkával, egyeztetéssel, szervezéssel, szakmai alázattal, de legfőképpen kitartással nemcsak magam, hanem az egész csapat részéről.)

Mert szeretek csapatban dolgozni, emberek között lenni, intézkedni, zsizsegni, problémát megoldani.

Ugyanakkor van egy kreatív, alkotói énem, ami nem hagy nyugodni és ki akar törni.

Rámtaláltak az ékszerek vagy én az ékszerekre, nem tudom melyik az igaz.
De azt tudom, hogy az ékszerek iránti szerelmem azóta is töretlen.

Nem mondom, hogy nem viharos kapcsolat ez, örömmel és sikerekkel vagy mélypontokkal és csalódással, de ettől nem egysíkú, ettől hoz újabb és újabb kihívásokat. És itt is van egy fontos pont. Kitartás és szorgalom szükséges, hogy olyan ékszer kerüljön ki a kezeim közül, amire azt mondom, elégedett vagyok vele. (*Háh, nem tudom lesz-e valaha ilyen.)

Különös kapocs ez és nem megszakítható. Ötvösnek lenni néha egy magányos alkotói folyamat, egyedül vagyok a gondolataimmal, terveimmel, az eszközökkel, az alapanyagokkal és valamilyen varázslat az, ahogyan ezekből egy kész ékszer születik a kezeim között. Ez is én vagyok valahol.

Hol az egyik "munkám" kerül előtérbe, hol a másik. Vagy az élet diktálja melyik, vagy a lelkem.
Mindig igyekszem, hogy az egyensúly tartható legyen, és ne menjen egyik a másik rovására. (*Néha azért csak úgy alakul, hogy de...)
Mert nincs egyik a másik nélkül. Hol az egyikből kapok lendületet, inspirációt, sikert, hol a másikból.

Bízom benne, hogy ameddig én szeretném, addig tudom működtetni mindkét területet egyszerre.

Kinél vannak még hasonló kettősségek, amik kísérik a napjaitokat?

Elmúlik.

Minden. Az öröm vagy a bánat. A napsütés és a vihar is. (Kivéve az ékszereket, mert azok nem múlnak el, csak maximum átalakulnak.)
Csak az a fontos, hogy ami van, meg tudd élni.
*Még én is tanulom a hogyant, ami egyre jobban megy.

♡