Baia Mare Vintage

Stimați urmăritori ai paginii Baia Mare Vintage!
Vă invităm să pășiți în tărâmul amintirilor, un loc în care fiecare fotografie spune o poveste care merită să fie păstrată și împărtășită. Suntem în căutarea fotografiilor vechi, acele bijuterii ascunse în sertare, în albume prăfuite sau chiar în cutii uitate în colțul dulapului.
Fie că sunt portrete ale strămoșilor băimăreni sau anumite peisaje din Baia Mare, fiecare imagine este o fereastră către trecut. Păstrarea acestora este ca o călătorie în timp, un prilej de a ne conecta cu rădăcinile noastre și de a descoperi povestea din spatele fiecărei imagini.
Vă rugăm să ne trimiteți fotografiile voastre vechi, iar noi ne angajăm să le păstrăm și să le împărtășim cu lumea, astfel încât să rămână vii pentru generațiile viitoare.
Mulțumim!

Tisztelt Baia Mare Vintage oldal követői!
Arra buzdítjük önöket, hogy lépjenek be az emlékek birodalmába, egy olyan helyre, ahol minden kép egy történetet mesél el, amit érdemes megőrizni és megosztani. Régi fényképeket keresünk, azokat a kincseket, amelyek fiókokban, poros albumokban vagy akár a szekrény sarkában levő elfeledett dobozokban rejtőznek.
Legyenek a nagybányai ősök portréi vagy Nagybánya különböző szegletei, minden kép egy ablak a múltba. Ezeknek a vizuális relikviáknak a megőrzése olyan, mint egy időutazás, egy lehetőség a gyökereinkhez való kapcsolódásra és minden kép mögött rejlő történetek felfedezésére.
Kérjük önöket, hogy küldjék el nekünk régi fényképeiket, és mi pedig teszünk azért, hogy megőrizzük és megosszuk őket a világgal, hogy a jövő generációi számára is megmaradjanak.
Köszönjük!

În continuarea postării despre meciul de box din 1 mai 1957, dorim să vă prezentăm povestea unuia dintre cei doi boxeri care au urcat în acel ring. Această narațiune nu este reprezentativă pentru o carieră de lungă durată în box, ci are scopul de a ilustra ascensiunea sportivă a lui Bíró Iosif și sfârșitul prematur al carierei sale din cauza condițiilor nefavorabile pentru sportul de performanță din acea perioadă.
Bíró Iosif s-a născut la 16 martie 1936 în satul Sândominic, județul Harghita. De mic copil, s-a mutat împreună cu familia la Baia Mare, unde au locuit pe strada Griviței. In Baia Mare, tatăl său a lucrat la Drumuri și Poduri. Iosif a început să practice boxul la vârsta de 16-17 ani la clubul CSM. Pe lângă antrenamentele de la club, participa și la cantonamente și meciuri în orașe precum Salonta, Craiova etc. A debutat la categoria pană, iar ulterior a luptat la categoria cocoș. Boxul a fost marea dragoste a lui Iosif, iar acest lucru era evident în efortul și pasiunea pe care le punea în acest sport.
Câteva dintre meciurile sale au fost remarcate de presa locală. De exemplu, într-un meci împotriva lui Kalmar, Biro a pornit cu un atac susținut și constant, dar căruia adversarul i-a gasit răspunsul. Meciul a durat până în ultima repriză, iar Iosif a câștigat la puncte, considerându-se că a fost cel mai frumos meci al galei. Într-o altă competiție, cu ocazia reuniunii de box a anului dintre echipele Energia "Gheorghe Gheorghiu Dej" și "Energia I.C. 905", Bíró care atunci era la echipa Energia I.C. 905 a fost învingătorul de la categoria cocoș seniori. A câștigat la puncte, iar cel pe care l-a învins a fost I.Gáll. Si de această dată meciul a fost prezentat ca "cel mai frumos și palpitant meci al reuniunii".. De asemenea, într-un meci la Sala Sporturilor, Bíró s-a luptat cu Nemțeanu care neresiușind sa îi facă față lui Iosif a abandonat meciul după a treia rundă.
O altă victorie notabilă a fost împotriva lui Gurcă, obținută după doar trei runde. Aceste patru victorii consemnate de presa vremii (aproximativ între 1955 și 1960) ne prezintă un sportiv ambițios, bine pregătit și dornic să își demonstreze abilitățile în ring.
O întâmplare amuzantă povestită chiar de Bíró Iosif este legată de proba de cântar. Într-o situație dificilă pentru orice boxer, antrenorul său l-a ajutat discret, ridicându-l ușor cu piciorul pe sub fund pentru a-l face mai ușor cu câteva grame. Pentru Iosif a fost o provocare deoarece a trebuit să se abțină să nu râdă, fiind gâdilat de gestul antrenorului.
Pentru a se întreține, Iosif s-a angajat la Mina Săsar, unde a lucrat timp de un an până când a avut loc un accident. Un perete de mină s-a surpat, omorând câțiva colegi de-ai săi. Iosif a avut sansa de a scăpa doar cu o fractură la picior. După acest incident, s-a angajat la EP Săsar ca lăcătuș mecanic, dar el lucra pe utilaj care transporta materiale și deșeuri. Aici a lucrat aproape 40 de ani.
Cariera sportivă și-a încheiat-o la 26 de ani, din cauza suprapunerii meciurilor și deplasărilor cu orele de muncă. Fiecare absență de la serviciu era considerată nemotivată, ceea ce putea duce la pierderea locului de muncă. Având un copil mic, Iosif a decis să prioritizeze familia și jobul său.
Chiar dacă nu a mai practicat boxul, Iosif a rămas aproape de această pasiune. Nu pierdea niciun meci difuzat la televizor și își vizita foștii colegi și antrenorul la sala de box. Era foarte iubit de toți, conform spuselor fiicei sale. S-a pensionat imediat după Revoluție, dar din păcate a murit la doar 62 de ani într-un accident.
Această postare nu ar fi fost posibilă fără relatarea doamnei Bíró Eva(fiica lui Iosif), căreia îi mulțumim și ne exprimăm recunoștința prin această postare.

Autor text - Horia Grebleș

Az 1957. május 1-jei ökölvívásról szóló írásunk folytatásaként szeretnénk megosztani a ringbe lépő két ökölvívó egyikének történetét. Ez az elbeszélés nem egy hosszú ökölvívói pályafutást mutat be, hanem Bíró József sportolói előrehaladását és korai befejezését szeretnénk szemléltetni, mivel azokban az időkben az élsportnak mostoha sorsa volt.
Bíró József 1936. március 16-án született a Hargita megyei Csíkszentdomokos helységben. Kisgyermekként családjával Nagybányára költözött, ahol a Griviței (Portörő) utcában laktak. Nagybányán édesapja az Út- és Hídépítő vállalatnál dolgozott. József 16-17 éves korában kezdte el az ökölvívást a Városi Sportegyesületnél (CSM). A klubban való edzés mellett edzőtáborokban és mérkőzéseken is részt vett olyan városokban mint Nagyszalonta, Craiova stb. Pehelysúlyban debütált, később pedig kisharmatsúly kategóriában vívott. Az ökölvívás volt József nagy szerelme és ez látszott az erőfeszítésen és szenvedélyen, amit a sportba fektetett.
Néhány mérkőzésére felfigyelt a helyi sajtó. Például a Kalmár elleni mérkőzésen Bíró tartós és folyamatos támadással kezdett, de az ellenfél megtalálta a megfelelő választ. A mérkőzés az utolsó fordulóig tartott, és József pontozással nyert, amit a gála legjobb mérkőzésének tartottak. Egy másik versenyen, ami az „Energia Gheorghe Gheorghiu Dej” és az „Energia I.C. 905” csapatai között zajlott, az akkor még az „Energia I.C. 905” csapatában sportoló, József lett a győztes harmatsúly kategóriában. Pontozással győzött I. Gáll ellen, az esemény legszebb és legizgalmasabb mérkőzéseként lett aztán bemutatva. Egy másik alkalommal, a Sportcsarnokban rendezett mérkőzésen, Bíró Nemțeanu ellen küzdött, aki a harmadik menet után feladta a mérkőzést.
Egy másik figyelemre méltó győzelem Gurcă ellen zajlott, amelyet mindössze három menet után ért el. A korabeli sajtó által feljegyzett négy győzelem (nagyjából 1955 és 1960 között) egy ambiciózus, jól képzett sportolót mutat be, aki alig várja, hogy a ringben is bizonyítsa képességeit.
Van egy vicces történet, ami Bíró Józseftől származik, a mérleg próbával kapcsolatosan. Egy alkalommal az edzője a cipője orrával megemelte József hátsórészét, hogy pár grammal kevesebbet mutasson a mérleg. József számára ez egy kínos pillanat volt, mivel tűrtöztetnie kellett magát a nevetéstől, hiszen az edző gesztusa csiklandította.
Hogy eltartsa magát, József munkát vállalt a Zazar-i bányában, ahol egy évig dolgozott, amíg baleset érte. Egy bányafal leomlott és több munkatársa meghalt. József egy lábtöréssel úszta meg az esetet. A baleset után az Zazar-i ércfeldolgozónál kapott munkát géplakatosként, de anyag- és hulladékszállító gépeken dolgozott. Itt tevékenykedett majdnem 40 évig.
Sportolói pályafutása 26 éves korában ért véget, mivel nem fért össze a munkaprogram a mérkőzések és a kiszállások időbeosztásával.
Annak ellenére, hogy többé nem vívott, József hűséges maradt a szenvedélyéhez. Egyetlen ökölvívással kapcsolatos televíziós közvetítést sem hagyott ki és meglátogatta egykori csapattársait és edzőjét az edzőteremben. Lánya szerint mindenki nagyon szerette. Közvetlenül a forradalom után nyugdíjaztatta magát, de sajnos mindössze 62 évesen egy balesetben elhunyt.
Az alábbi bejegyzés nem valósulhatott volna meg Bíró Eva elmondása nélkül, ezúton is köszönjük neki, hogy megosztotta velünk édasapjáról szóló emlékeit.

A szöveg szerzője - Horia Grebleș
Fordítás - Timea Könyves

Ziua de 10 Mai este una de o importanță deosebită în istoria țării noastre, având o semnificație triplă. În primul rând, marchează începutul domniei regelui Carol I, apoi obținerea Independenței Naționale și, în cele din urmă, încoronarea primului rege al României. Astăzi, ne vom concentra asupra Zilei Regalității, care a fost ziua națională începând cu venirea pe tron a regelui Carol I și până la preluarea completă a puterii de către comuniști în 1947. În acele timpuri, românii sărbătoreau cu entuziasm această zi. Mai jos, vom prezenta cm au decurs manifestările dedicate acestei sărbători în 1937, la Baia Mare.
Cu ocazia acestei sărbători, cetățenii din diverse categorii sociale, printre care se numărau conducători de întreprinderi comerciale și industriale, patroni de localuri publice și proprietari de case din oraș, au fost înștiințați de către poliție cu privire la obligația de a-și achiziționa drapele pentru celebrarea zilei naționale. Existau cerințe precise referitoare la aspectul drapelelor, acestea trebuind să prezinte culorile albastru, galben și roșu, să fie confecționate din materiale de calitate și să fie fixate paralel cu lemnul pe care urmau să fie înfipte. Arborarea lor trebuia să fie în cel mai vizibil loc de pe clădire, de obicei pe frontispiciu, interzicându-se fixarea lor la ferestre, pe acoperiș sau în alte locuri ascunse. Drapelele trebuiau să fie expuse în mod vizibil începând cu data de 10 Mai de la ora 6 dimineața până la aceeași oră a zilei următoare. Cei care nu respectau aceste reguli riscând să fie aspru pedepsiți. Cu toate acestea, era de așteptat că nu toți vor urma aceste indicații. În ziua respectivă, în oraș au fost observate drapele murdare sau decolorate, iar în unele cazuri, lipsa lor totală.
Sărbătoarea în sine a avut parte de un cadru spectaculos, cu vreme favorabilă desfășurării unei asemenea evenimente. Centrul orașului a strălucit sub razele calde ale soarelui.
Dimineața zilei a început cu un Te Deum oficiat în piața centrală a orașului, unde au participat reprezentanți ai autorităților locale, locuitori și chiar țărani într-un număr remarcabil de mare. O mare parte din participanți s-au remarcat prin straiele lor tradiționale și prin costumele naționale.
Evenimentul a fost remarcabil prin faptul că pentru prima dată trupele Regimentului 7 Grăniceri au participat la demonstrații în pas de defilare. La această defilare au luat parte trei subcentre de premilitari având în frunte fanfara Regimentului și un Batalion de Grăniceri. Acestă manifestație a produs un entuziasm surprinzător printre spectatorii veniți să asiste la defilare.
Numărul mare de participanți la eveniment a persistat până târziu, aceștia participând la retragerea cu torțe pe măsură ce se lăsa seara.
Pentru oamenii acelor vremuri, organizarea care a avut loc în acel an a reprezentat un lucru neobișnuit. Faptul că pentru prima dată au participat la manifestație trupele militare a fost un lucru suficient pentru a-i aduce pe aceștia în centrul orașului și a-i ține până târziu la lăsarea întunericului.

Autor text - Horia Grebleș

Május 10-e különleges nap hazánk történelmében, hiszen hármas jelentőséggel bír. Elsősorban I. Károly király uralkodásának kezdetét, majd a nemzeti függetlenség elérését, végül pedig Románia első királyának megkoronázását jelzi. Ma a Királyság Napját mutatjuk be, amely I. Károly király trónra lépésétől egészen az 1947-es kommunista hatalomátvételig a Nemzeti ünnep volt. Azokban az időkben a románok lelkesen ünnepelték ezt a napot. A következőkben bemutatjuk, hogyan zajlottak az ünnepnek szentelt események 1937-ben, Nagybányán.
Az ünnep alkalmából a rendőrség tájékoztatta a különböző társadalmi rétegekhez tartozó polgárokat, köztük a kereskedelmi és ipari vállalkozások vezetőit, éttermek és vendéglők tulajdonosait, valamint a város lakástulajdonosait arról, hogy a Nemzeti ünnep alkalmából szerezzenek be zászlókat. A zászlók külalakjára vonatkozóan pontos követelményeket szabtak: a zászlóknak kék, sárga és piros színűnek kellett lenniük, minőségi anyagból kellett készülniük, és párhuzamosan kellett rögzíteni őket a tartórúdra. A zászlókat az épület legjobban látható helyére kellett elhelyezni, általában a főhomlokzatra, megtiltván, hogy az ablakokba, a tetőn vagy rejtett helyeken tűzzék ki. A zászlókat május 10-én reggel 6 órától kellett kitűzni és másnap ugyan addig az óráig kellett otthagyni. Aki ezt elmulasztotta, súlyos büntetést kockáztatott. Várható volt azonban, hogy nem mindenki fogja betartani ezeket az előírásokat. Aznap a városban koszos vagy elszíneződött zászlókat, illetve néhány esetben zászlót sem lehetett látni.
Maga az ünnepség látványos környezetben, kedvező időjárással zajlott. A városközpont ragyogott a nap meleg sugarai alatt.
Az ünnep a reggeli órákban, a város központi terén tartott Te Deum-mal kezdődött, amelyen a helyi hatóságok képviselői, a lakosok és még a falusiak is feltűnően nagy számban vettek részt. A résztvevők közül sokan kitűntek a hagyományos viseletükben és nemzeti ruhájukban.
Az esemény érdekessége az volt, hogy a 7. Határőrezred csapatai először vettek részt parádés díszlépésben. A leventék három alközpontja vett részt a felvonuláson, az ezredzenekar és egy határőrzászlóalj vezetésével. A bemutató meglepő lelkesedést váltott ki a parádé nézőiben.
A rendezvény nagyszámú közönsége kitartott a csapatok késő esti fáklyás visszavonulásáig.
Az esemény szokatlannak minősült azon idők polgárainak. A katonai csapatok parádéja a város központjába csalogatta a lakosokat, akik késő estig ünnepeltek.

A szöveg szerzője - Horia Grebleș
Fordítás - Timea Könyves

Data Paștelui este determinată de două fenomene naturale: unul cu o dată stabilă - echinocțiul de primăvară, iar celălalt cu o dată variabilă - luna plină. Variabilitatea datei Paștelui în fiecare an este generată de acest ultim fenomen, deoarece luna plină pascală poate să apară uneori mai aproape de echinocțiu și alteori mai departe de acesta.

De regulă, sărbătorile Pascale sunt celebrate în luna aprilie. Cu toate acestea, există câțiva ani, în care Învierea Domnului cade la începutul lunii mai.

În anul 1937, ca și anul acesta, Paștele era sărbătorit la începutul lunii mai. Din programul bisericii catedrale băimărene din anul respectiv, reiese faptul că Duminica de Paști era pe 2 mai. Credincioșii erau așteptați la miezul nopții la Serviciul solemn al Învierii. Dimineața de asemea, s-au ținut Sfintele Liturghii. După acestea urma Sfânta Litughie solemnă arhierească cu predică. La ora 17.00 începea Înseratul solemn.

Un alt exemplu este din 2002. În acel an Paștele pica pe 5 mai. Din acest motiv, angajații companiei miniere REMIN au cerut ca zilele de 1 și 2 care sunt zile libere, să lucreze, primind în schimb zile libere între 3-7 mai, pentru a petrece cât mai mult timp alături de familie.

Vă dorim ca în această sărbătoare a Paștelui să vă umpleți inimile de bucurie, pace și speranță! Sărbători fericite alături de cei dragi!

Fotografie din presa vremii din Baia Mare, care reprezintă o fetiță bucuroasă pentru că a primit un miel, cu care se poate juca.

Autor text - Könyves Timea

A Húsvét időpontját két természeti jelenség határozza meg: az egyik meghatározott dátumú - a tavaszi napéjegyenlőség -, a másik változó dátumú - a telihold. A Húsvét időpontjának évenkénti változékonyságát az utóbbi jelenség okozza, mivel a húsvéti telihold néha a napéjegyenlőséghez közelebb, néha pedig távolabb következik be.

Az ortodox Húsvétot általában áprilisban ünneplik. Vannak azonban olyan évek, amikor a feltámadás ünnepe május elejére esik.

Az 1937-es évben, akárcsak idén, a Húsvétot május elején ünnepelték. A nagybányai székesegyház azon évi programjábóllehet tudni, hogy a Húsvétvasárnap május 2-ára esett. A híveket éjfélre várták az ünnepélyes Feltámadási misére. Reggel szintén Szentmiséket tartottak. Ezek után következett az ünnepélyes főpapi mise prédikációval. 17 órakor kezdődött az ünnepi esti mise.

Egy másik példa 2002-ből való. Abban az évben a Húsvét május 5-re esett. Emiatt a REMIN bányavállalat dolgozói kérték, hogy az 1. és 2., azaz a szabadnapok helyett május 3-7. között kapjanak szabadnapokat, hogy minél több időt tölthessenek a családjukkal.

Örömöt, békét és reményt kívánunk az idei Húsvétra! Kellemes
Ünnepeket szeretteik körében!

Korabeli nagybányai sajtóból származó fotó, amely egy kislányt ábrázol, aki örül, hogy kapott egy bárányt, amivel játszhat.

A szöveg szerzője - Könyves Timea

Un fragment din istoria orașului - Ziua Muncii a anului 1957 în Baia Mare

Istoria zilei de 1 Mai își are rădăcinile încă din secolul al XIX-lea când la Congresul Internaționalei Socialiste din 20 iulie 1889 s-a decis consacrarea acestei zile drept Ziua Internațională a Muncii, în memoria victimelor grevei generale din orașul Chicago. Ulterior, mai multe state au preluat această zi ca Ziua Muncii.
În România (Vechiul Regat), ziua de 1 Mai a fost sărbătorită pentru prima dată în 1890, însă popularitatea ei a crescut semnificativ în timpul regimului comunist. În acea perioadă, Ziua Muncii era marcată de parade și manifestații impresionante, cu participarea muncitorilor, pionierilor și a altor reprezentanți ai societății. Au avut loc și diverse activități recreative, inclusiv meciuri sportive, concerte și expoziții. Chiar dacă manifestația avea un mesaj propagandistic, asta nu-i împiedica pe oameni să se simtă bine și să se destindă.
O astfel de manifestație a avut loc în Baia Mare la data de 1 Mai 1957. Ziua a debutat după tipicul manifestației, cei care au venit prima dată erau pionierii, urmați de oamenii muncii, iar apoi sportivii care erau cei mai așteptați. Ringul de box amplasat în Piața Libertății, în zona Vinclu (în poză se poate observa casa Husovsky-Petrescu) a devenit epicentrul acelei zile sportive. În ringul acesta s-au desfășurat și alte meciuri sportive în acea zi. Cel surprins în imagine a fost unul demonstrativ și i-a avut ca protagoniști pe Eugen Crăciun, în postură defensivă în imagine, și Bíró Iosif, cel care se remarcă datorită atacului. Între cei doi luptători exista o diferență de vârstă, Eugen avea în jur de 18 ani, pe când adversarul său era cu câțiva ani mai mare. Cei doi practicau sportul la un club sportiv din Baia Mare. Scopul acestui meci era unul de popularizare a sportului.
Din păcate pentru noi, rezultatul acestui meci nu ne este cunoscut (dacă a avut într-adevăr un rezultat). Despre Eugen Crăciun știm că boxul a fost primul sport pe care l-a îmbrățișat, dar și ultimul. Alegând alt drum în viață, s-a specializat ca maestru tehnician la Flotația Centrală. Acesta a plecat dintre noi în urmă cu câțiva ani.
Aceste impresii și detalii ne-au fost transmise de către domnul Gheorghe Crăciun, care, la acea vreme, era un tânăr de aproximativ zece ani, venit să-și susțină fratele la meci. Îi adresăm sincere mulțumiri pentru ajutorul acordat.

Sursa fotografiei - Gheorghe Crăciun
Autor text - Horia Grebleș

Töredék a város történelméből – A Munka ünnepe 1957-ben Nagybányán

A május elseje történelme a 19. századig nyúlik vissza, amikor a Szocialista Internacionálé 1889. július 20-i kongresszusa úgy döntött, hogy a chicagói általános sztrájk áldozatainak emlékére a Munkásság Nemzetközi Napjává nyilvánítja. Utólag, számos ország vette át ezt a napot a Munka napjaként.
Romániában (a királyiság idején) először 1890-ben ünnepelték Május elsejét, de népszerűsége a kommunista rendszer alatt nőtt meg. Abban az időben a Munka ünnepét a munkások, pionírok és a társadalom más képviselőinek részvételével szervezett impozáns parádék és felvonulások jelezték. Emellett különböző szabadidős tevékenységeket is tartottak, többek között sportmérkőzéseket, koncerteket és kiállításokat. Bár a demonstrációknak propagandisztikus üzenete volt, ez nem akadályozta meg az embereket abban, hogy jól érezzék magukat és kikapcsolódjanak.
Egy ilyen megmozdulást szerveztek Nagybányán is, 1957 Május elsején. A nap hagyományos módon kezdődött, először a pionírok érkeztek, őket követték a munkások, majd a sportolók, akiket a legjobban vártak. A Szabadság téren, a Vinkli közelében található bokszring (a kép hátterében a Husovszky-Petrescu féle ház látható) lett ennek a napnak a középpontja. Ezen a napon többféle sportmérkőzést is rendeztek ebben a ringben. A képen egy bemutató meccs látható, amelyen Crăciun Eugen védekező pozícióban és Bíró József támadó állásban lettek megörökítve. A két ellenfél között korkülönbség volt, Eugen 18 év körüli lehetett, míg vetélytársa néhány évvel idősebb nála. Mindketten ugyan abban a nagybányai sportegysületben sportoltak. A mérkőzés célja a sportág népszerűsítése volt.
Sajnos, számunkra a mérkőzés végeredménye nem ismert (ha egyáltalán volt). Crăciun Eugenről tudjuk, hogy az ökölvívás volt az első sportág, amelyet felkarolt, de egyben az utolsó is. Más utat választott az életben, a Központi Flotációnál szakosodott mestertehnikusnak. Néhány évvel ezelőtt távozott közülünk.
Ezeket az adatokat és részleteket Crăciun Gheorghe úr adta át nekünk, aki akkoriban egy tíz év körüli fiatalember volt, aki azért volt jelen, hogy bátyjának szurkoljon a mérkőzésen. Őszintén köszönjük neki a segítséget.

A fotó forrása - Gheorghe Crăciun
A szöveg szerzője - Horia Grebleș
Fordítás - Timea Könyves

O scurtă istorie a tirului cu porumbei din Baia Mare

Originea vânătorii de porumbei datează încă din antichitate. Grecii antici obișnuiau să vâneze porumbei pentru a-și face jocurile mai spectaculoase înainte de a începe competițiile sportive. De atunci, a devenit din ce în ce mai răspândită de-a lungul secolelor, deoarece porumbeii și alte păsări au fost vânate și ca țintă de antrenament. Sportul în sine, tirul cu porumbei vii, s-a dezvoltat în Anglia în anii 1700. Odată cu evoluarea tehnologiei armelor, vânătoarea de porumbei s-a răspândit atât de mult încât a fost interzisă în timpul sezonului de reproducere și al perioadei de clocire pentru a proteja porumbeii în perioada respectivă. Nobilii au început apoi să crească porumbei în acest scop, iar apoi au organizat competiții bazate pe diferite reguli, în care concurenții trăgeau în păsările crescute de ei înșiși. Acest sport a divizat opinia publică. Activitatea asociațiilor pentru protecția animalelor a influențat răspândirea tirului cu porumbei vii. În anii 1870, un producător american de arme de foc și-a făcut reclamă la produsele sale demonstrând fiabilitatea și precizia armelor sale înlocuind porumbeii vii pe porumbei artificiali proprii, creați de ei. Pe măsură ce vânătoarea cu porumbei vii a început să treacă în plan secund, au fost introduse treptat obiecte mai noi, precum bila de sticlă și porumbelul de lut.
Vânătoarea de porumbei a început să se răspândească în zona noastră în 1925. În 1926, în Baia Mare au fost organizate două concursuri de tir cu porumbei. Primul a avut loc pe 11 iulie pe terenul de sport al Clubul Sportiv Băimărean. A fost organizat de CSB împreună cu Clubul de Vânătoare Igniș, la care a fost invitat și Arhiducele Nicolae. Taxa de înscriere a fost de 200 de lei, iar participanții puteau concura în categorii diferite, cu tir la porumbei de lut sau vii. Cealaltă competiție, desfășurată la începutul lunii august, de asemenea a atras și un public numeros. Au fost prezenți participanți din Satu Mare, Carei și Gherla. Locul de desfășurare a fost același, evenimentul a început dis-de-dimineață și a durat până la lăsarea întunericului. Ceremonia de decernare a premiilor a avut loc la Hotelul Sf. Ștefan (Minerul), iar printre câștigători s-au numărat câteva nume cunoscute: pictorii Mikola András și Boldizsár István, Dr. Inocențiu Pocol (fiul lui Alexiu Pocol), Ketney Zoltán, președintele asociației locale de vânătoare.
În anul următor, în 1927, la Baia Mare a avut loc încă un concurs de tir cu porumbei. De data aceasta, pictorii Mikola András și Boldizsár István s-au alăturat Asociației de vânătoare Igniș în organizare. Particularitatea concursului a fost că, în loc de suvenirurile obișnuite, câștigătorii au fost premiați cu tablouri și gravuri create de artiști ca Börtsök Samu, Boldizsár István, Mikola András, Thorma János și Réthy István. La concurs au participat persoane din Satu Mare, Bixad, Cluj, Mociu, Carei, Zalău, Valea lui Mihai, Arad, Șomcuta Mare și, bineînțeles, localnici. După marele eveniment, concurenții s-au adunat la restaurantul Hotelului Sf. Ștefan și au încheiat ziua cu o cină.
Când vorbim despre tirul cu porumbei din Baia Mare, putem spune că orașul nostru se mândrește cu două personalități remarcabile. Numele artiștilor Mikola András și Boldizsár István apar de multe ori în presa vremii respective, deoarece participau în mod constant la concursuri și primeau numeroase premii. Cel mai probabil în această perioadă a fost înființată Societatea de tir la porumbei de lut din Baia Mare.
Din trecutul recent un personaj marcant al sportului băimărean este Gleb Pintilie. A pus bazele inființării secției de tir-talere de la CSM Baia Mare. A fost primul Maramureșean care a participat la Jocurile Olimpice de Vară. Multiplu național și balcanic, având de asemenea medalii europene și mondiale. A obținut Brevet de invenție pentru talerele fabricate aici în Baia Mare, pe care le-a numit „Olimpic Maramureș”. A inițiat realizarea Poligonului de la Tăuții de Sus.
Un alt concurent însemnat din Baia Mare este Ciorba Attila. Multiplu campion european, balcanic și național. La o competiție a obținut un record mondial, doborând 225 de porumbei de lut din cei 225 lansați.

Imagine cu pictorul Boldizsár István
Autor text - Könyves Timea

A nagybányai galamblövészet rövid története

A galambvadászat kezdete az ókorra nyúlik vissza. Az ókori görögök sportversenyeik megkezdése előtt galambokra vadásztak, ezáltal próbálták látványossá tenni mérkőzéseiket. Ettől kezdve évszázadokon át egyre jobban elterjedt, hiszen elkezdték céllövő gyakorlatként is űzni a galambok, illetve más madarak vadászatát. Maga a sportág, az élőgalamb-lövészet Angliában alakult ki az 1700-as években. A fegyvertechnika fejlődésével a galambok vadászata annyira megsokszorozódott, hogy a galambállomány védelme miatt a párzás és a kotlás időszakaira a vadászatot betiltották. Ekkor a nemesek elkezdtek erre a célra galambokat tenyészteni, majd különböző szabályokra alapuló versenyeket szerveztek, ahol a versenyzők a saját általuk nevelt madarakra lőttek. A sportág megosztotta az emberek véleményét. Az állatvédő egyesületek munkássága befolyásolta az élőgalamb-lövészet elterjedését. Az 1870-es években egy amerikai fegyvergyártó cég termékeit úgy reklámozta, hogy fegyvereik megbízhatóságát és pontosságát nem élőgalambokon, hanem az általuk gyártott műgalambokon mutatták be. Az élőgalamb vadászat elkezdett háttérbe szorulni, fokozatosan vezették be az újabb tárgyakat, mint az üveggömböt illetve az agyaggalambot.
A galamblövészet környékünkön 1925-ben kezdett elterjedni. Nagybányán 1926-ban két galamblövő versenyt is szerveztek. Az első július 11-én volt megtartva a CSB sportpályán. A nagybányai Sport Club (CSB) az Ignis vadásztársasággal közösen rendezték meg, ahova meghívták Miklós főherceget is. A benevezési díj 200 lej volt, a versenyzők pedig külön kategóriákban indulhattak, lehetett nevezni agyag illetve élőgalamb lövésre. Az augusztus elején megtartott versenyre szintén nagyszámú közönség gyűlt össze. Érkeztek vesenyzők Szatmárról, Nagykárolyból és Szamosújvárról. A helyszín ugyan az volt, az esemény kora reggel vette kezdetét és egész sötétedésig tartott. A díjkiosztásra az István Szállóban (Minerul) került sor, a nyertesek közül feltűnik pár ismerős név is, mint Mikola András és Boldizsár István festőművészek, Dr. Pocol Inocent (Pocol Elek fia), Ketney Zoltán a helyi vadásztársaság elnöke.
Következő évben, 1927-ben szintén rendeztek Nagybányán galamblövő versenyt. Ezúttal a szervezésbe beszállt az Ignis vadásztársaság mellé Mikola András és Boldizsár István festőművész is. A verseny különlegessége az volt, hogy a szokásos emléktárgyak helyett, a győztesek Börtsök Samu - Boldizsár István -Mikola András - Thorma János - Réthy István -féle festményeket és rézkarcokat tudhattak magukénak. A versenyre beneveztek szatmáriak, bikszádiak, kolozsváriak, mócsiak, nagykárolyiak, zilahiak, érmihályfalviak, aradiak, nagysomkútiak és persze a helyiek is vetekedtek egymással. A nagyszabású rendezvény után a résztvevők az István szálló éttermében gyűltek össze, közös vacsorával zárták a napot.
Ha nagybányai galamblövészetről van szó, elmondhatjuk, hogy városunk két kiemelkedő személységgel büszkélkedhet. Mikola András és Boldizsár István festőművészek nevei rengetegszer feltűnnek a korabeli sajtóban, hiszen állandó jelleggel jártak versenyekre, rengeteg elismerésben volt részük. Valószínű, hogy abban a korszakban alakíthatták meg a Nagybányai Agyaggalamblövő Társaságot.
A közelmúltban Gleb Pintilie lett kiemelkedő alakja a nagybányai sportnak . Ő hozta létre a nagybányai CSM lövészeti szakosztályt. Az első máramarosi, aki részt vett a nyári olimpiai játékokon. Többszörös nemzeti és balkáni bajnok, európai és világbajnoki érmekkel is büszkélkedhet. Szabadalmi oltalma volt az itt, Nagybányán gyártott tallérokra, amelyeket „Maráramarosi Olimpikus”-nak nevezett el. Kezdeményezte a giródtótfalusi lövészpálya megépítését.
A város másik kiemelkedő versenyzője Ciorba Attila. Többszörös európai, balkáni és nemzeti bajnok. 225 kirepített agyaggalamból mindet lelőtt, így világrekordot döntött.

Fotó Boldizsár István festőművésszel
A szöveg szerzője - Könyves Timea