Új életünk a tanyán.

...hát, megnőttek...☺️

Ezt tutti elkészítjük. Nagyon szeretem☺️

Ha egy kis ínyencségre vágynánk... 🍯😋

„Baklava
Először készítsük el a diós keveréket ízlésünk/lehetőségeink szerint. 3 csésze (1 csésze = 240 ml) pisztácia, dió vagy mogyoró, vagy ezek tetszés szerinti arányú keverékét robotgépben durvára aprítjuk, összekeverjük negyed csésze cukorral, csipetnyi őrölt fahéjjal, csipet őrölt szegfűszeggel. A sziruphoz ¾ csésze cukrot és 1 csésze hideg vizet összefőzünk. Amikor a cukor már teljesen feloldódott, hozzáadunk 1 csésze mézet, 1 evőkanál narancskivonatot (elhagyható) és 5 egész szegfűszeget. Forraljuk fel, majd csökkentsük a lángot, és hagyjuk főni körülbelül 25 percig (vigyázzunk, ne égjen oda!). Vegyük le a tűzről, és hagyjuk langyosra hűlni. Adjuk hozzá egy citrom levét, és dobjuk ki a szegfűszeget. Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra.
1 csomag réteslapot tekerjünk szét és tegyük enyhén nedves konyharuha alá. 10 dkg olvasztott vajat készítsünk elő. Egy fél réteslap nagyságú tepsit vajjal kikenünk, egy réteslapot félbehajtva a tepsibe fektetünk, megkenjük vajjal, és ráteszünk még két, félbehajtott lapot, ugyanígy megkenve a középsőt is. Rárétegezzük a diós keverék felét, majd újabb három félbehajtott, vajjal megkent lap jön, utána a töltelék második fele, végül a maradék három lap. Ha 10 lap van, akkor a közepén legyen eggyel több. A legfelsőt is kenjük meg vajjal, majd egy éles késsel ügyesen vágjuk fel rombuszokra a süteményt.
Előmelegített sütőben 180 fokon 35–45 percig sütjük, vagy amíg a baklava teteje aranybarna nem lesz, és a közepébe szúrt tűre nem ragad semmi. Ha nagyon pirulna a teteje, fektessünk rá egy réteg sütőpapírt.
Amint kivettük a baklavát a sütőből, azonnal ráöntjük a kihűlt szirupot a forró baklavára. Tálalás előtt hagyjuk állni a baklavát néhány, de legalább 1 órát. Vágjuk át a korábban megjelölt darabokat. Ízlés szerint apróra vágott pisztáciával díszítve tálaljuk.” Juhász Katalin: Lakoma a szerájban – Oszmán török konyha a hódoltság korában (folkMAGazin 2024/3)

Fotó forrása: Internet

Laválogattuk a burgonyát, az aprajából, friss petrezselyemmel lett köret a rántott és párizsias bordához. Természetesen hideg koviubi és ubisaláta is volt mellé.
Maradék zödborsó leves, jércebetéttel volt leves gyanánt. Jól esett egy (két) pohár sör ezek után.

Ahogy idősödik az ember, egyre jobban érzi, milyen törékeny az élet. Egyre jobban kezd vigyázni rá. Mert tudja, hogy megéri. Tudja, hogy a életben sok mindent meg kell tenni. Nem várhatja, hogy mások tegyék meg helyette. Nem vár, mert azt is tudja, az idő kevés és ezt a keveset ne várakozással töltse. Tenni kell. Minden nap. Persze, csak annyit, amennyit az ereje enged. Tudja, hogy nem szabad túlhajszolnia magát. Lassít, mert ráér. Senki nem hajtja. Már saját magát se, mint régen. Mert időközben rájött, akármilyen csodás az élet, de törékeny és nagyon rövid.

Egyszer a Nagyit megkérdeztem, miért van fönn minden hajnalon. Azt mondta:
"Vétek aludni ilyenkor, gyerekem. Nézd a leveleken a harmat gyöngyeit, hallgasd a madarak álmos pittyegését, nézz keletre, ahol vörösből folyékony arannyá lesz az ég...
Tudod, mi a hajnal? Az éjszaka legkisebb lánya. Tiszta és odaadó."

(Schäffer Erzsébet)

Ez is jól esik néha☺️

Árnyékban...
Most végeztünk a burgonya felszedésével. Vannak itt kemény dolgok.
Este még a hagymák feljönnek.
Paradicsomok fekszenek, fel kell kötözni, kikacsolni. Közben kézzel azért egy 40m²- nyit ki is gazoltunk🤣. Négy óra van, reggeliznem kellene valamit🙂
Az állatjainkat sajnálom. Óránként friss víz...ennyi amit tudunk tenni.
Vigyázzatok magatokra. Napra ne és sok folyadék, leginkább vízet.

Az én szüleim gyári melósok voltak, még is lett szövetkezeti lakás Zuglóban, balatoni telek, majd rá nyaraló, lett autónk, előbb egy Škoda, majd egy 850-es FIAT, kiiskoláztattak, havonta mentünk heti szinten mindig valahova. Kirándulni, strandra, állatkertbe, moziba, színházba volt, hogy vidámparkba is. Sosem adtak napközibe, de minden nap volt otthon meleg kaja, uzsonnám a suliba. Tiszta rendes otthonban nőttem fel, amit meg is követeltek. Diszkóba jártam, biciklim volt, sportoltam (ingyen), rajzszakkörbe írattak, zenesuliba jártam, kaszkadőrképzőbe tanulhattam,fotószakkörbe járhattam, lerakhattam a jogosítványt. Mindig volt rendes ruhám(igaz anyám vette, beleszólásom nem volt, abba jártam amit ő illendőnek talált)..még is felnőttem becsületben.Szabad szombat és a vasárnap (nem volt kérdés). Három műszak (ahol volt). Éjszakai pótlék 75%, délutáni 60%. Túlóra 100%-al volt fizetve.Pénteken nagy bevásárlás meló után a piacon, szombaton főzés. Anyám 14h kor végzett a melóba, hazafelé vagy vásárolt, ha nem kellett, akkor nem. Mosás, főzés ,vasalás, velem való foglalkozás, aztán hétvége a családé...ma?...a multi úgy szervezi (már a magyar is), hogy 09:00 -17:30-ig meló. Semmire nem hagy időt. A családod legyen a cég, a munkatársaid...nekik éljél, plázázz, menj haza, feküdj le, reggel menj melózni...tulajdonná t***e az embereket minden cég...ja és üzenem azoknak akik hallották a nagymama dédöccsének a haverjától, hogy milyen is volt az a szemét időszak, hogy...érdekes, nálunk nem vittek el senkit, nem jelent***ek fel, szüleimet nem hurcolták meg, nem verték meg apámat anyámat stb...lehet oka volt...bár az én önéletrajzomat mindig így kellett kezdeni: "Munkás szülők gyermekeként születtem 1956.08.18-án....."

Köszönet nektek, ti voltatok a legaktívabbak ezen a héten, és ezzel felkerültetek a heti aktivitási listámra! Ervin Szijártó, László Köves, Sebestyén Engler, Pannika Pannika

Az eddigi legnagyobb hazai aszály
1863-ban volt, amikor az Alföld jelentős része terméketlenné vált, és nemcsak a haszonállatok pusztultak el, de éhínség tört ki az emberek között is.

„Ki imádkozni nem tud, menjen a tengerre. Ki sírni nem tud, jöjjön az Alföldre." - jelent meg a drámai mondat a Pesti Hírlap 1863. évi 147. számában - írja az agrofil.hu a cikkében.

Majd így folytatódott Túrkevéről az 1863 június 25-én közölt tudósítás:

„A Nagy-Kúnság, e szép haza egyik dús magtára siralmas helyzetbe jutott. Hogy állanak vetéseink? azon helyzetben, hogy a magot, melyet elvetettünk, alig adják meg ott, hol az illető földbirtokos a szükségtől kényszerítve marhájával le nem et***e. Nyomasztó állapot! Százankint hagyták már el házaikat, bezárva azoknak ajtait, betapasztva ablakait, elmenének azokhoz, kikkel egykor mint olyanokkal, kik karavánkint által vonulva helységeinken, megosztották falatjokat - munkát, vagy az irgalom száraz kenyerét keresendők. Százankint jövének ismét viszsza, mert reményeik meghiúsultak. Ki hinné, hogy az, ki búzakenyeret ehetett, most két font kukorica-lisztből készítve magának eledelt, négy-öt gyermekével tengeti naponta életét. "

Az 1863. évi aszályos esztendőben akkora volt az éhinség, és az élelmiszerhiány, hogy ínségeledeleket kellett az embereknek fogyasztaniuk. A Nagykunságban például megőrölték a búza és a rozs konkolyos ocsúját, majd darált fakéreggel és kukoricacsutkával keverve sütötték meg. Minden zöldet, ami ehető volt összeszegyüjtöttek és megfőztek.

Göcsejben a kenyérlisztbe összeőrölt bükkönyt, lenbugát, hajdinapolyvát, galagonyabogyót, szőlőtörkölyt is kevertek. Az Alföldön a kenyér helyett gyakran fogyasztottak sütőtököt.
Faar Ida

Nagy üdvözlet a legújabb lelkes rajongóimnak! Ervin Szijártó, Sebestyén Engler, Gyurka Rózsa, László Köves, Pannika Pannika, Kutasi Ifj József

Köszönet nektek, ti voltatok a legaktívabbak ezen a héten, és ezzel felkerültetek a heti aktivitási listámra! Ervin Szijártó, Zsuzsa Gerencsér, Sebestyén Engler

Nagy üdvözlet a legújabb lelkes rajongóimnak! Ervin Szijártó, László Köves, Pannika Pannika

Dolgozott...szép tisztán megy nyugovóra...

Egy éve...imádás van☺️

Lili 1