Fehér Tilla - Megoldásfókuszú Coach

Nem rég olvastam valahol egy jó kis emlékeztetőt arról, hogy azáltal, hogy a testünkkel tudatosan megnyilvánítunk valamit, akár csak kihúzzuk a hátunkat, leengedjük a vállunkat, vagy épp csak úgy nézünk/járunk, mintha épp erőnk, önbizalmunk stb. teljében lennénk, hatással vagyunk arra, hogyan érzékelnek minket mások, és bizony arra is, hogy mi hogyan érzékeljük magunkat.

Ez egy olyan dolog, amivel én is előszeretettel dolgozom coaching keretek között.

És egy olyan dolog, ami nekem hatalmas segítség volt, és az még ma is. Jóval hamarabb kezdtem el tudatosan gyakorolni pl. az érzékiség, nőiesség, szabadság, vagy épp magabiztosság megélését, sugárzását, mint ahogy az ténylegesen belülről fakadt volna.

Óvatosan ajánlok most coaching lehetőséget, mert elég limitált a szabad kapacitásom, de ha érzed a hívást, keress. :-)

Ha pedig táncolnál a hétvégén, menj pl. Lengyeltótiba ;-)

Next weekend we close our eyes and truly immerse ourselves in the healing properties of sound, music, and nature.

Szeretnék valami nagyon tudatosat, inspirálót, hasznosat írni ehhez a fotóhoz, de valójában elsősorban a fotót vágytam megosztani :-) de ha már a szakmai oldalamon is megosztom, jöjjön hozzá egy szösszenet és egy kérdés. Imádtam ezt a fesztivált, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon nehezen megy már nekem a sátorban alvás, dübörgő basszussal a háttérben. És nem szeretek kialvatlan lenni. Még szerencse, hogy a táncból erőt tudok meríteni. Te miből tudsz erőt meríteni, amikor az alvás nem opció?

Egy tér, ahol azt gyakoroljuk, hogy tudatosan a "jót" keressük a másikban. Azt, ami a másiknak erőforrása lehet, amire támaszkodhat, amiből építkezhet, ami miatt szerintünk bízhat magában. Azt, amit mi csodálunk benne. Női körben.

Szeretnél csatlakozni?

Csatlakozz erőforrás-fókuszú női támogató közösségünkhöz (link kommmentben), vagy csak kóstolj bele a csoportban meghirdetett online, adományos eseményekbe, júniusban két alkalommal is.

Ha szeretnél többet tudni az eseményről:

MIRE SZÁMÍTHATSZ?

Egy tér, ahol azt gyakoroljuk, hogy tudatosan a "jót" keressük a másikban. Azt, ami a másiknak erőforrása lehet, amire támaszkodhat, amiből építkezhet, ami miatt bízhat magában. Azt, amit mi csodálunk benne.

A másik pedig csak meghallgatja mi mindent fedeznek fel benne a többiek. Talán elmondja milyen érzés volt mindezt fogadni. Talán elmondja mi az, amit leginkább igaznak érez. Talán elmondja mi az, amit kihagytak a többiek.

Vajon hogyan lehet neked hasznos, ha gyakorlod, hogy tudatosan a jót keresed a másokban? És ha megtapasztalod, hogy milyen az, amikor benned keresik a jót a többiek?

AMIT A RÉSZVÉTELHEZ TUDNOD KELL:

Az eseményen való részvétel egyik feltétele, hogy töltsd ki a lent megadott google formot, az esemény előtti nap végéig.
Az eseményt akkor tartom meg, ha legalább hárman jelentkeztek eddig.
Ezután kapod meg a belépési adatokat a Google Meet eseményhez.
A részvétel másik feltétele, hogy ha hasznosnak találtad az eseményt, akkor az eseményt követően egy tetszőleges összegű adománnyal járulj hozzá a megvalósulásához.

IDŐPONT, GOOGLE FORM:

Jövő héten pénteken (június 14) délelőtt 9:30-11:00-ig: adományos erőforráspletyka
Itt regisztrálhatsz: https://forms.gle/rMHjG95xBryaeBda7

Június 25-én kedden ebédidőben (12:00-13.30): adományos erőforráspletkya
Itt regisztrálhatsz: https://forms.gle/H26VBnyQ5AZ5dENv6

Szeretettel,

Tilla

Hét nő, hét történet és megannyi kapcsolódási pont.

Egy ingyenes esemény az Egyszülős Központ - ban, az ÖNbizalomNövelde Programsorozat kezdeményezés keretében.

Hogy mit vittek magukkal a résztvevők? Ki új felismerést, ki új narratívát a múltra, ki új fókuszt a jövőre. Sok figyelmet, meghittséget, ölelést és rengeteg erőforrást. És ezek mindenféle kombinációját. :-)

És mit vittem magammal én, mint facilitátor?

Az erőt, amit az adott, hogy egy pár órára belemerülhettem ezeknek a csodálatos anyukáknak az erejébe.

Az újra-rácsodálkozást, hogy milyen csodák történnek, amikor nem csak egyéni folyamatban vagyunk, hanem csoportban, amikor mások erőforráskereső szemüvegén keresztül is megláthatjuk magunkat és mások történetéből, mások útjából is ötletet, inspirációt meríthetünk. Vagy épp abból, amit valaki másnak adtunk visszajelzésként.

Magammal vittem a vágyat, hogy csináljak ilyet, még, még, még. És a vágynál többet is. Motivációt, lelkesedést, tetterőt. És hogy milyen jelekből fedezhetem fel mindezt? Például abból, hogy megszületett ez a poszt ;-)

📷: https://bizdramagad.hu/megoldasok/egyszulos-kozpont-egyedulallo-szulok-klubja-alapitvany/

Ha érzed a hívást, gyere! ha látsz benne fantáziát, oszd meg másokkal is!

Egy kérdés a karácsonyi hangolódás jegyében. Ha szívesen megosztod a válaszodat, mi szívesen fogadjuk kommentben.

És ha érzed a hívást, tarts velünk a Mightful Adventre! 🎄

Vajon neked hogyan lehet hasznos, ha új tapasztalatokat szerzel az átkeretezésről?
Vajon milyen különbséget hozhat a karácsonyodba? És a hétköznapokba?

Ha érzed a hívást, tarts velünk a Mightful Advent eseménysorozaton!

Elkészült a weboldalam

Coachként azt keresem, ami bizakodásra ad okot, új perspektívát adok. Megoldásfókuszú coachként partneri beszélgetéseket folytatok, egyénekkel, párokkal, csoportokkal.

🎄Nagyon izgalmas, színes, inspiráló csapat formálódik. Szeretnél te is a tagja lenni? Gyere, és merüljünk el együtt a legszebb reményeinkben és a lehetőségekben!

Visszajelzés egy erőforráspletykáról

A Librinél is kapható Haesun Moon könyve, aminek annyira elképesztően sokat köszönhetek. Olvassátok el és örülök, ha meséltek róla, mi mindent hozott az életetekbe

Coaching A-Z (Haesun Moon Phd) "Hogyan indulhatnak el változások akárcsak egy félórás beszélgetés alatt? Mire vagyunk kíváncsiak a beszélgetőpartnerünkben? Hogyan lehetnek gyógyítóak a már megélt történeteink, és hogy alkothatunk újabbakat, a jövőbe tekintve?Haesun Moon kommunikációkutató keres vá...

Gyertek és tapasztaljuk meg, mi lehet más, ha az interakcióinkat áthatja a bizalom és a bizakodás, egymásban!

Friciről (Frigyes Lehoczky) már azelőtt sokat hallottam, hogy megismertem volna, egy közös ismerősünktől. Játékosságról, szabadságról, spontaneitásról, az élet élvezetéről szóltak a történetek.

Aztán találkoztunk egy online coaching-workshopon, amit még sok hasonló követett. Beszélgetett velem is, láttam mást coacholni és hallottam tőle pár sztorit, amikre máig emlékszem.

Csillogó szemekkel figyelni, olykor egy kedves mozdulattal megvakargatni az állát, magával ragadó lelkesedéssel hiteles elismerő visszajelzéseket adni és egy stand- up művész lehengerlő előadásmódjával terjeszteni a megoldásfókusz szeretetét hirdető élményeket, közel egy évtizedes tapasztalatából merítve. Ezek voltak az első benyomásaim, coach-körökben.

Később kiderült, hogy baráti beszélgetésekben is nagyon hasonló, csillogó szemek, kíváncsiság, releváns és a lelkesedéstől pezsgő visszajelzések még egy telefonbeszélgetésben is :-) Ó, és a sztorik.

Közben megtudtam azt is, mennyire érzékeny, mennyire őszinte és mennyire színes önismereti és tudatos mozgásos tapasztalattal rendelkezik és hogy mennyire elképesztően sok közös ismerősünk, barátunk van.

Láttam Ozora táncterén almazöld ingben és szalmakalapban hanyag eleganciával táncolni, láttam egy mély beszélgetés közben egy-egy könnycseppet elmorzsolni, és tudom, hogy imádja a stílusos kabátokat. ;-)

Szeretem ahogyan őszintén, érzékenyen és folyamatosan kísérletezve formáljuk az együttműködésünk kereteit, keressük a saját megoldásainkat, a legnagyobb közös osztót/legkisebb közös többszöröst, és repeső szívvel várom, hogy élesben is megtapasztalhassuk, mi tud kisülni a mi találkozásunkból most, egy csoport terében.

Gyertek ti is

Visszajelzés egy korábbi eseményről. Hogy mi fog kisülni a most következőből, azt pontosan nem tudjuk, de hogy itt is lesznek pozitív visszajelzések, és még sok minden, amit a hétköznapokban is hasznosíthattok, az biztos! Jöhettek akár 1-1 alkalomra is!

Ha már "Mightful" Advent, akkor íme pár régi és új gondolat erről a szép szóról

☀️ A történet számomra azzal kezdődött, hogy ezzel a címmel találkoztam a Coaching A-Z c. könyvben, amit épp magyarra fordítottam: “The might of might”.

☀️ Az első gondolatom az volt, hogy ez “a lehetséges jövő lehetséges folytatására” utal (a MIGHT leggyakoribb használatában egy angol segédige, ami valami olyasmit jelent, hogy LEHET vagy ESETLEG). Aztán eszembe jutott (talán nem is nekem, hanem a páromnak, aki egyben lelkes elő-lektorom

Az élet változás és állandótlanság.

A buddhizmus egyik alapvető tana. Ami olykor szorongató, olykor megnyugtató. Egyszerre emlékeztet minket az élet múlandóságra, a kiszámíthatatlanságra és arra is, hogy van remény: hiszen mindig mindenben ott van a változás lehetősége. Abban is, ami rossz, abban is, ami korlátoz, abban is, amit gyerekkorunk, vagy akár generációk óta hordozunk magunkkal. Semmi sincs kőbe vésve.

Még mindig a fülemben hallom a 10 napos Vipassana elvonulásom vezetőjének szavait, ahogy közel 7 évvel ezelőtt hallottam a dél-indiai Tiruvannamaliban: "Everything is coming and passing by". Akkor a 10 napos csendben, a testérzeteim figyelésén keresztül tapasztaltam ezt. A megfigyelésen alapuló meditáció volt az eszköz. Aztán évekkel később a természet körforgásának bölcsességét közvetítő Wicca tanulmányokon keresztül találkoztam az állandótlansággal. És aztán jött a megoldásfókuszú szemlélet, ami szintén magában hordozza a minden pillanatban benne rejlő változás lehetőségét. És egyik eszköze a megfigyelés.

Az őszi szünetben családi kiruccanásra mentünk, amit leginkább egy tajtékos hullámokat vető és időnként váratlanul kisimuló tenger képéhez tudnék hasonlítani. Egy közel 100 éves, hagyományőrző tárgyakkal telezsúfolt, fával fűtött egyhálószobás parasztházban egy 5 évessel, aki maga a kirobbanó életenergia. Utólag nem is értem, hogy gondoltuk, hogy harmonikus lehet. Nem volt. Kivéve, amikor igen.

Bőven volt alkalmam megfigyelni, hogyan fordul át a mindent elárasztó haragom kíváncsiságba, játékosságba, örömbe. És ahogy vissza. Hogy hol van az a pont a nehézben, amikor látom, hogy választhatnék mást is, csak még nem megy. És hol van az a pont, amikor már megy. Amikor már eleget hagytam, hogy a nehézben legyek és akár változtathatok is.

Ha szeretnél elmerülni a változás és a szabad választás erejében egy 4 alkalmas csoportos eseményen, tarts velünk a Mightful Advent eseménysorozatra! Link a kommentben ;-)

Egy beszélgető partnerem nemrég azt mondta egy coachingülés közepén, hogy : "Lehet, hogy most is meg kellene figyelnem magamat, ahogyan legutóbb tettem?"
Egy korábbi témára utalt itt, amiben önmaga megfigyelése segített neki eljutni oda, ahová szeretett volna.

Saját tapasztalat alapján reflektálni arra, hogy a megfigyelés milyen hatalmas segítségünk lehet az úton. Mintha csak Tim Gallwey mondta volna 😉

Ha szívesen beszélgetnél egyén vagy kapcsolati coaching keretek között, írj privát üzenetet vagy e-mailt: [email protected]!

Nyár végén arra lettem figyelmes, hogy amikor valaki arról érdeklődik, miben vagyok épp, gyakran mondok valami olyasmit, hogy "Úgy érzem, épp nagy lépést teszek afelé, hogy integráljam a különböző én-részeimet, szerepeimet."

Nagy szavak ezek, amiket jól esett kimondani, de hogy pontosan mit is jelentenek…Szerencsére, mióta jelen van az életemben a megoldásfókusz, amikor filozofálni kezdek, hamar megjelenik a tudatomban a kérdés, hogy mit is jelentenek nekem az absztrakt gondolatok a gyakorlatban, a mindennapjaim részeként. Miből veszem észre, hogy épp integrálódnak a különböző énrészeim? És mit tesz ez számomra lehetővé?

Azt vettem észre, hogy pár hét leforgása alatt sokszor kerültem olyan helyzetbe, ahol olyan embereknek, akik előtte csak életem egyes szeleteire láttak rá, betekintést engedtem életem más szeleteibe is.

Például volt az a srác, akinek korábban egy elvonuláson főztem, és most egyszercsak összetalálkozott a tekintetünk Ozora táncterén, miközben épp a kontroll elengedésére irányuló táncos kísérleteimben, tapasztalásaimban voltam elmerülve.

Aztán jött a férfi, akivel a kapcsolódásaink elsődleges terét a büntetésvégrehajtási intézetekben tartott csoportos coachingok adták, akitől olyan sokat tanultam a feltétel nélküli elfogadásról és a bizalom mélységeiről, és akinek egy szakmai integrálós beszélgetés keretében meséltem ozorai kalandjaimról.

Aztán jött egy álláshirdetés, ami jelentkezésre csábított. Egy állás, ami nekem elsősorban a házigazdáskodásról, a kapcsolódásokról és a közösségi életről szólt, és olyan valakitől érkezett, akit coaching körökből ismerek. A motivációs levelem írása közben azon kaptam magam, hogy csillogó szemekkel írok arról, hogy olykor elvonulásokon is főzök és hogy ez hogyan lehet hasznos a megpályázott pozícióban.

És végül jött az esküvő, ahol egy barátnőmmel főztünk, és úgy hozta az élet, hogy a segítőink a kisfiam ovijából kerültek ki, köztük volt a kisfiam egyik óvónénije és dadusa is. Együtt főztünk, és még annak is a szemtanúi lehettek, ahogyan a bogrács körül őrült mezítlábas táncba lendültünk a barátnőmmel.

Ezek voltak a jelek, amikből észrevettem szerepeim integrálódását. És mit tett számomra lehetővé mindez? Sokakkal mélyültek a kapcsolataim ezeken az élményeken keresztül, gazdagabbak, közelibbek, mosolygósabbak lettek a reggeli köszönések. Másokkal még igazibbak a beszélgetések. És többeknek mesélek arról, hogy olykor hivatásszerűen főzök is. És igazibban, bátrabban vagyok jelen ezekben a beszélgetésekben. Talán még abban is segített ez az egész, hogy nagyobb könnyedséggel a szívemben dolgozzak a weboldalam véglegesítésén. Ami épp most zajlik. És talán még abban is, hogy bátrabban megmutassam magam a helyi közösség előtt új lakóhelyemen, coachként, talán szakácsként és előbb-utóbb kontroll-elengedésre törekvő táncosként is. ;-)

Visszajelzés a Börzsönyi Erőforrásszüretről

☀️ És jöjjön a történet egy napozóágyról:

Egy napfényes szeptemberi délelőttön fürdőzni voltunk egy barátnőmmel és épp arra készültünk, hogy pár percre kifeküdjünk napozni. Épp két üres napozóágy volt az úszómedencék melletti teraszon.

Megbeszéltük, hogyan pozicionáljuk őket, hogy egymás mellett tudjunk feküdni és már épp bele is fogtunk az ágyak mozgatásába, amikor egy idős hölgy megjelent a színen és odakiáltott, hogy "Ugye átadják nekem az egyik ágyat? Nézzék, mekkora kötés van a lábamon! Hadd pihentessem meg!" (vagy valami ilyesmi).

Egy pillanatra megtorpantam (ami annak a jele, hogy beérni látszik a hosszú évek óta tartó határszabás-gyakorlás, Yes :-)),de aztán eltelt egy újabb pillanat és úgy éreztem nem tudok több teret adni a bizonytalanságomnak, elárasztott a szolidaritás (nevezhetjük "megfelelés"-nek, a társadalmi norma tiszteletének vagy sok másnak is) és mondtam, hogy "Persze".

A néni pedig boldogan vette birtokba a napozóágyat. Pontosabban rátette a törülközőjét a birtokbavétel jeleként, aztán továbbsétált az öltőzőbe. Merthogy még ekkor készült átöltözni.

Mi mindeközben épp arról beszélgettünk a barátnőmmel, hogy éltük meg ezt a helyzetet. Amikor eljutott a tudatunkig, hogy mi is történik, a barátnőm odaszólt az öltöző felé tipegő néninek, hogy "Ha tudjuk, hogy még most megy átöltözni, szívesen használtuk volna az ágyat. Nekünk csak 10 percre kellett volna". Hogy mit mondott a néni, arra nem emlékszem. Én végül úsztam pár hosszt, ami jól esett, a barátnőm napozott 10 percet, aztán mentünk tovább a szaunába. Közben a néninek se híre, se hamva.

Akkor ott sokat beszélgettünk erről a helyzetről. Egyszerre érintődött meg bennem az a részem, akinek nagyon erősen és tudatosan küzdenie kell azért, hogy kiálljon magáért, és az együttérzés a néni iránt, akinek fontos volt, hogy egész délelőtt legyen egy fix bázisa a teraszon.

És ahogy arról beszéltük minek kellett volna történnie ahhoz, hogy másképp alakulhasson ez a helyzet, arra jutottunk, hogy a minden érintett szempontjából legjobb megoldás valószínűleg az lett volna, ha teret adok a bizonytalanságomnak és ahelyett, hogy egy gyors igent vagy nemet mondok a néninek, megosztom vele a dilemmámat. Kimondom, hogy csak 10 percre szeretném használni az ágyat és ebből talán elindulhatott volna egy beszélgetés, amiben eljutunk oda, hogy a néni ott hagyja nekünk a törülközőjét és mi befoglaljuk neki a napozóágyat a 10 perces használat után, miközben ő kényelmesen átöltözik.

A tanulság nekem: Merjek bizonytalan lenni! Mert a bizonytalanságban új megoldások születhetnek. És egy picit másképp megfogalmazva ugyanez: Mi van akkor, ha úgy tekintek a bizonytalanságra (arra, hogy hirtelen nem tudom hogyan kezeljek egy helyzetet), mint egy üres térre, amiben új lehetőségek jelenhetnek meg?

📷: A fotót a Duna-parton készítette egy verőcei fotós a szüreti felvonuláson, csak annyira illett ide :-)

Hogy mit mond az értelmező kéziszótár, azt őszintén nem tudom és tudatosan nem is lapoztam fel.

Ugyanis amióta elkezdtem ismerkedni a megoldásfókuszú szemlélettel, tudom, hogy értelmező kéziszótár ide vagy oda, a szavak megközelítőleg annyiféle jelentéssel bírnak, amennyien és amennyi élethelyzetben használják őket. Természetesen vannak közös pontok, de az egyes szavakhoz tapadó múltbéli élmények és érzelmek egyediek, ahogy a pillanatban születő párbeszédek is, és így korántsem biztos, hogy ugyanazt értjük egy-egy szón.

Hogy miért épp ez a két szó került ide, annak természetesen megvan a története, ami a lehető legrövidebben így hangzik: Nem is olyan rég valaki azt mondta nekem, hogy nem vagyok elég határozott, mert időnként bizonytalan vagyok, azaz nem tudom, mit akarok. (Valójában nem szó szerint így hangzott el, de én ezt hallottam ki belőle.)

Csakhogy az én szótáramban e két fogalom két nagyon különböző dolgot jelent. A határozatlanság nekem arról szól, hogy nem képviselem a határaimat, nem érvényesítem az érdekeimet. Talán tudom mire van szükségem, de nem állok ki érte, vagy nem is tudom, mire van szükségem, de ezt nem tudom kommunikálni, időt kérni, stb.

A bizonytalanság pedig egyfajta nem-tudás állapota nekem. Lehet ebben valami kiszámíthatatlan, és kontrollálhatatlan. Ami nekem tud ijesztő, szorongató lenni. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre hangosabb nekem az, hogy milyen pozitív tartalmakat is hordoz magában a bizonytalanság: a nem-tudás egyben nyitottságot és kíváncsiságot is jelent. Új lehetőségeket.

Neked mit jelentenek ezek a szavak?

Ha kíváncsi vagy, hogyan folytatódtak bennem a bizonytalanságról szövögetett gondolatok, kövesd a bejegyzéseimet, hamarosan érkezik a folytatás, ami egyben az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb gondolata számomra. ;-)

Ha szívesen megtapasztalnád, milyen egy ilyen szemlélettel átitatott coaching folyamat, keress privát üzenetben vagy e-mailen: [email protected]!