NEWPORT RECORDS

Kedves Facebook,utolsó hitvàny....vagy.Nem azért,mert nem érkeznek meg szegény Newport messenger üzenetei,hanem a feladók azt hiszik,hogy kézbesítve lettek üzeneteik...Kedves mindenki,a Newport leánykori neve Bálint Ferenc,O1G még ott nem vette a messenger,jogomat,írjatok oda.Óràkat töltöttem a Newport megmentésèvel,fèlig sikerült de a messengert nem tudtam megmenteni.Ha valaki segítene,megköszönném...

Kormányzati prostitúció és a családbarát erőszak

A Magyar Péter-sagának annyi rétege van, hogy nem véletlen, hogy konkrétan az egész ország az ügyeiről beszél, buszmegállótól a szomszédos éttermi asztalon át a házibuliig. Olyannyira, hogy a beszélgetős műsorunkban a héten Magyar Péter-különkiadást tartottunk. De a posztot most nem azért írom, hogy legyen apropóm leírni, hogy “link a kommentben”, (ami azért ott van). Hanem mert már a műsorunk felvétele után ült be Varga Judit a Frizbibe, hogy Hajdú Péterrel beszélgessen, és hogy egyszeriben feltáruljon ennek az ügynek a mocskos mélysége.

Ami pedig nem a családon belüli erőszak. Annak ellenére sem, hogy az tényleg az egyik legsúlyosabb és legártalmasabb vonzata egy olyan történetnek, amiben amúgy van még korrupció, nepotizmus, hatalommal való visszaélés, ügyiratok miniszteri szintű hamisítása, stb. Egy csomó olyan téma, ami a magyar kormány legmagasabb szintjéig, mondjuk ki, Orbán Viktorig és Rogán Antalig vezeti a szálakat.

A nyomasztó elem a történetben pedig az, ahogy az ö védelmükben a kormány prostituálja egy család személyes traumáját. Vérfagyasztó cinizmus lenne mindez anélkül is, hogy ez a kormány családbarátnak titulálná magát.

Normális esetben nem csak hogy nem írnék a Varga által kiteregetett, kibeszélő műsorokba illő szaftos részletekről, de egyetlen cikket sem olvasnék el a tárgyban. Semmi közöm ugyanis hozzá.

Csak azért követem a szekunder szégyent kiváltó fordulatokat, mert Varga Judit ezekkel válaszol a releváns politikai és jogi felvetésekre. Rogán Antal bement az ügyészségre átírni a nyomozati anyagokat? Igen, de Magyar Péter részegen randalírozott. Orbán családtagjai úgy gyűjtik be mások cégeit, mint kombájn a búzát? Jó, de Magyar Péter könyvekkel dobálózott. Gyanúsított kormánytagokat figyelmeztetnek az ellenük nyomozásról? Nade Péter néhány éve rázárta a szoba ajtaját Juditra.

Súlyos vádak, simán lehet, hogy minden szó szerint így történt, de Varga miért pont akkor áll elő ezekkel, amikor volt férje a kormányt támadja? Nem akarok álnaiv lenni. A vádak ebben a formában nem Varga Judit traumájáról szólnak - ami, hangsúlyozom, létező és helyénvaló is lenne - hanem úgy tűnik, egy kommunikációs hadművelet részei. És a hadművelet nem a feleséget védi, hanem Orbán Viktort és Rogán Antalt. Emiatt mocskos ez a történet.

Varga Judit nehéz sorsa 10 éve nyílt titok az egész Fideszben, ahogy arról Bayer Zsolt írt, de ez mostanáig egyáltalán senkit nem érdekelt az elvtársai, kollégái, NER-es barátai közül. Annyira leszarták, hogy munkakörileg kellett hajtogatnia, hogy a kormány mindent megtesz a nők védelméért, és a családon belüli erőszak kérdését hamarosan ugyanúgy megoldják, mint a hajléktalanságot és a kábítószer problémáját. Nem mentegetem Vargát, maga adta a nevét a nőket lekezelő, őket előnytelen helyzetbe hozó kormányzati lépésekhez. De pozícióját valószínűleg éppen befolyásolható, szervilis alkata, és morális alulképzettsége miatt kapta meg. Mindenesetre, miután elvégezte a kiadott munkát, hazamehetett a saját családon belüli erőszakába.

Az ellentmondást egészen addig kellett elviselnie, amíg szintén a feje felett lezsírozott, és amúgy valószínűleg képességei felett is álló ügy, a kegyelmi botrány miatt le nem szóltak neki, hogy most Orbán és Rogán védelmében saját magát, karrierjét, pozícióját kell odadobnia, hátha ezzel eltéríti a kegyelmi botrány márkájú úthengert. Ezt is simán megtette.

Majd amikor már nem volt közszereplő, papíron semmi köze nem volt a magyar kormány nevű szervezethez, amit a családi beszélgetésekben amúgy állítólag maffiának titulált, akkor hirtelen bement egy tévéműsorba, hogy kiteregesse a családi szennyest. Itt jön az amúgy is nyomasztó ügy legcsúnyább része.

Varga motivációira csak következtethetünk ugyan, de árulkodó, hogy hajdúpéteres szereplése éppen csak magának, gyerekeinek, és azok jövőjének ártott. Speciel Orbánnak és Rogánnak pont jól jött a kibeszelő show.

Gondoljunk csak bele. Milyen traumákat okoz egy anya a gyerekeinek azzal, hogy ilyen fokú társadalmi figyelem közepette nagy nézettségű műsorokban mocskolja a családi életüket? Hogy hat a három gyerekre az, hogy apa és anya nem védett környezetben beszéli meg a problémákat, a megoldás szándékával, hanem kiteregeti azokat egy olyan fórumon, amely csak további támadásokhoz, fájdalomhoz, és traumákhoz vezethet?

Hangsúlyozom, hogy nem kételkedem Varga sérelmeiben, nem vitatom, hogy joga van mindezt megbeszélni, ahogy Magyar Péternek is a másik oldalról. De normális esetben mindezt a megoldás szándékával teszik, olyan környezetben, ahol a helyzet kezelhető, és segít például a gyerekeknek, hogy feldolgozzák a fájdalmas helyzetet. A Facebook-posztok és Hajdú Péter műsora nagyon nem ilyen terep. Ezek a Rogán féle kommunikációs gépezetbe illeszkednek, amelyek nem hoznak megoldást. Pontosabban Vargának, Magyarnak és a gyerekeknek nem. Megoldást esetleg Orbánnak és Rogánnak hozhat mindez, azáltal, hogy elterelik a figyelmet magukról.

A történet tehát úgy néz ki, hogy a Fidesz vezetése miután egy évtizedig csendben asszisztált Varga Judit szenvedéséhez, most arra veszi rá a nőt, hogy saját családját és gyerekeit is beáldozva védje a pártvezetést.

Az nem teljesen tiszta a kívülállónak, hogy a Varga-Magyar kapcsolatban ki mennyire volt áldozat és erőszaktevő, de afelől nincs kétségem, hogy Varga Judit és a magyar kormány viszonylatában az utóbbi az atlétatrikós agresszor.

Életem első 30 éve telt ott munkában és lakókent."Ez az én országom is,menjenek ki ők"írta a század kirmelkedő költője Petri György

Az 5. kerületi önkormányzat megengedheti magának, hogy 60 millió forinttal olcsóbban adjon el egy birtokában lévő lakást.

Az 5. kerületi önkormányzat megteheti, hogy a fideszes képviselő és családja ingyenesen beköltözhessen egy 127 négyzetméteres önkormányzati lakásba. Amikor a kerületben élők támogatásán lenne a sor, akkor ez a bőkezűség megszűnik.

Jogszerűtlen “határozatuk” szerint 1,8 millió forintot hajlandóak kifizetni egy 45 éve ott élő, kiszolgáltatott idős hölgynek aki szeretne elköltözni egy kb. 60 millió forintot érő lakásból. Ez a törvényi minimum töredéke, de mivel már az eljárás sem törvényes, így semmit nem tehet az idős, kórházban élő 90 éves hölgy.

45 év után 1.8 millió forintos „megváltás” jár. 5 évnyi fideszes képviselő tagság után pedig egy 127 négyzetméteres lakás, amit majd harmad-negyed áron, vagy 25 év kamatmentes részletre megvehet a helyi pribék.

Így megy ez régen a kerületben. Így juttottak lakáshoz, vagy akár szinte komplett házakhoz a fideszes helyi képviselők és családjaik, de így jutottak lakáshoz a Rogán-éra alatt az ellenzéki képviselők is, azok akik akár a mai napig vezetik a kerületi ellenzéket.

Ezért kell leállítani az ingatlaneladásokat.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, rendszerváltás kell az 5. kerületben, és erre most itt a lehetőség!

Április 4-7. között előválasztás lesz. Ennek a tétje a rendszerváltás, kétszer kell legyőznünk a Fidesz rendszerét. És le is fogjuk!

Gyere, segíts a következő három hétben!
Törjük meg együtt az évtizedek óta fennálló rendszert, induljon el Rogán politikai bölcsőjéből a változás!

Döntött a bíróság: Bene Krisztián nem szabadulhat kedvezménnyel. Renner Erikának azonban így is akadt néhány észrevétele:
„Egy áldozat számára teljesen mindegy, hogy a bántalmazója, a bűnöző, mennyit időt tölt elzárva.
Teljesen mindegy, hogy mikor teszi őt ki a rendszer védtelenül újabb bűncselekménynek.
Az elkövető elzárása a társadalom igényét elégíti ki, mert az a természetes elvárás, hogy aki ilyet elkövet, azt zárják el a társadalomtól, fosszák meg a közügyek (esetleg a hivatása) gyakorlásától.
De vajon a rendszer megvédi-e az áldozatokat?
Nem.
Mert mindegy, hogy 1 hónap, 1 év vagy 10 év múlva engedik úgy szabadon az elkövetőt, a bűnözőt, a rendszer ugyanúgy nem védi meg a túlélőket és nem nyújt számukra biztonságot.
Jelenleg a rendszer az áldozatok védelme helyett az elkövető részére biztosítja például azt, hogy befejezzék azt a bűncselekményt, amit elkezdtek vagy tovább folytathassák azt, amit letartóztatásuk előtt tettek az áldozatukkal.
Mert mi kell ahhoz, hogy valaki újra megtehesse vagy folytathassa a bűncselekményt, amiért elítélték?
Például az, hogy mindenféle ellenőrzés és kényszerintézkedés nélkül szabadon lehessen, hogy ellenőrizetlen legyen, ha megjelenik az áldozatánál, és az kell, hogy az áldozat ne tudjon segítséget kérni.
Egyszóval az kell, hogy az áldozat védtelen legyen.
Ez ma Magyarországon 2024-ben így van. Amikor Makula György, BVOP szóvivőt megkérdezték az ügyemben azzal kapcsolatban, hogy mit tehet majd az áldozat, ha esetleg a szabadon engedése után megjelenik nála az elkövető, ezt válaszolta:
„Amennyiben a sértettel az elkövető felveszi a kapcsolatot, a rendőrségre tehet bejelentést.”
Azt gondolom, hogy ez a mondat elképesztően cinikus és nonszensz, de én, mint áldozat meg kell, hogy védjem Makula urat, bár nyilván nem szorul egy áldozat védelmére. Makula úr az újságírói kérdésre biztos szívesen elmondta volna, felsorolta volna, hogy mit tehet az áldozat, mi az, amit számra a rendszer ilyen esetekben biztosít. Csak hát nem tudta felsorolni, mert nincs ilyen. Ezért nem tudott mit mondani, de nyilván felelősséget majd ő sem vállal később semmiért.
Jelenleg a feltételes szabadságra bocsátás csupán egy fegyelmezési eszköz a büntetésvégrehajtási intézetnek, hogy a bűnözők jól viselkedjenek a szabadságvesztés alatt. Hogy az intézetükben az őröknek ne legyen problémája a fogvatartottal. Mert így azt mondhatják neki, ha rosszul viselkedsz, akkor beírunk egy fekete pontot és huss a korábbi szabadulásodnak.
Értem. De hol van itt az áldozat? A jog eszközeivel mindenkiről gondoskodtak, a börtönök nyugalmáról, a társadalom igényének kielégítéséről, a bűnözők visszailleszkedésének segítéséről, de az áldozatokról közben valahogyan megfeledkeztek.
Ha bárki beírja a Googleba, hogy „szabadulása után megölte, agyonverte, kinyomta a szemét” több tucat ilyen hírt olvashat.
Én 10-nél abbahagytam.
Ki felel ezekért az életekért?
Ki felel azért, hogy ezeket a súlyos bűnözőket „ráengedték” a társadalomra, az áldozatára?
Ráadásul úgy, hogy közben az áldozatot képletesen egy székhez kötözték és a száját leragasztották?
Én pedig azt mondom, hogy:
Az áldozatoknak joguk van biztonságban élni!"
Fotó: Régi Index
Mérő Vera

Kedves beszélgetőtársak,újra nincs messengerem ráadásra azt hiszitek,hogy megkaptam.Egy jó vállrólindíthatót küldök mocsok T,èknak,nektek portbalint@gmail,t vagy az újra helyesbített 30/78 11507et üzenem...

Még megvan 10ért

Ellenségeim a Meta,nàl nem engedtek fel egy fontos bejegyzést.Sebaj prózában:a kecskeméti börzèn várok mindenkit

Jól emlékszem, hogy nem tudtam sikítani. Nem jött ki egy hang sem a torkomon. Annyira megdöbbentem és megijedtem, hogy csak némán tátogtam. Halálra rémültem, egy pillanat alatt elhatalmasodott bennem a legmélyebb félelem, fojtogatott, erősebben, mint a férfi, aki hátulról elkapott a torkomnál, és a földre húzott. Ösztönösen tudtam, hogy ez, ami épp történik velem, nagyon nem helyes, nem jó, de nem tudtam kiabálni, megdermedtem és némán néztem az embert, akinek az arcára a mai napig nem emlékszem. A hangjára, szagára, a susogó tréningnadrágjára, a fehér trikójára, a vézna testalkatára, szúvas foga bűzére, a nyelvéből áradó maláta kesernyés erjedésére, a nyála fröccsenésére igen, de az arcára nem.

Utána mélységesen szégyelltem magam. Igen, szégyelltem magam, mert azt gondoltam, hogy talán születésemtől kezdve hiba lehet bennem, hogy baj lehet velem, amiért én megérdemlem, hogy felnőtt férfiak nem először furcsán közlekedjenek felém, megtámadjanak, megérintsenek, hogy egy idegen olyan durván, fájdalmasan hozzám érjen.

Igen, azt hittem rossz vagyok, mert ha jó lennék ilyen szörnyűség nem történhetne meg velem. Ő is ezt suttogta a fülembe, és később más felnőttektől is hallottam, olyanoktól, akik talán nem bírták el saját érzéseiket, amikor arra gondoltak mi történt velem. Alig voltam tizenéves, de a rendőr megkérdezte, hogy provokáltam-e azt az embert, aki az utcán a földre tepert. Azt sem értettem igazán, hogy mit is kérdezett tőlem akihez segítséget mentem kérni. Nem tudtam, hogy mire gondolt, sem ő, sem a társa. Bámultak rám, közben anyámat méregették, vigyorogtak rá, kishölgyemezték, és kérdezték tőle, mit tanít nekem, milyen nő ő, és különben is, hol az apám. Közben azon kattogtam, hogy mi az, pontosan mit jelent, hogy 'provokáltam'. Valamit rosszul csináltam és ezért történt? Megérdemeltem? Amikor anyám elmagyarázta hazafelé, zokogni kezdtem, hogy de én nem, és én csak azt csináltam, mint mindig, a földre néztem, nem a szembejövők arcába, és délután volt, napsütés, és én nem csináltam semmit, nem okoztam én semmit, csak sétáltattam a kutyákat. Keservesen sírtam, mélységesen szégyelltem magam, bár akkor valójában nem értettem miért, de ma tudom, hogy a megszégyenítésért, amit kaptam, amit kaptunk anyámmal.

Anya azt mondta akkor, hogy a felnőttek mindig az okát keresik a dolgoknak, főleg amikor szörnyűségeket akarnak megmagyarázni leginkább maguknak, s amikor rákerdeztem miért, azt mondta, hogy könnyebben elviseljék azt. Sokáig nem értettem még mit tanított nekem akkor, de felírtam a naplómba. Ahogy az aznap estét is, ahol anya ölelésében aludtam el.

A rendőrök azt mondták szerencsém volt, végül is a valódi erőszak nem történt meg, nem esett bajom, járni is tudok (ezután a megállapítás után, tisztán emlékszem, hogy a rendőr hümmögve rám nézett, kicsit hosszabban a szemembe). De a lila foltok a testemen nem ezt éreztették. A gyomorgörcsök, a rémálmok, az újra bepisilések és a hónapokig tartó szűkszavúság sem arra utalt, hogy nem esett bajom vagy, hogy szerencsés lettem volna. Pedig utólag, felnőtt fejjel, én is azt gondolom, hogy a bajban, még szerencsém is volt, járhattam volna sokkal rosszabbul. De akkor ott, borzasztó volt hallani összesúgni gyerekeket (nyilván a szülőktől, otthonról jött ez), és felnőtteket, tanárokat is, pletykás szomszédokat, hogy én vagyok a „problémás gyerek”, meg a föltételezéseket meghallani, hogy eljátszom, hogy félek az iskolába is elmenni, amiért kísérgetni kell. Rossz volt tudni, hogy voltak, akik azt mondták, hogy kitaláltam dolgokat, hogy csak a figyelmet akartam magamra vonni, mert nincs apám, és csak mondom, hogy megtámadtak az utcán, biztos nem igaz, hisz már megint velem történik ilyen, meg se erőszakoltak, nem is emlékszik az arcára az embernek, aki „állítólag” elszaladt. Fájt, hogy még ezt is valahogy felrótták nekem.

Minden erőmmel próbáltam emlékezni akkor is, és évekkel később is, már pszichoterápia alatt, igyekeztem, de csak egy szürke massza, felhőszerűen eltakart homályos folt maradt, oldalt fehér csíkokkal díszített fekete nadrágban és bordázott fehér trikóban, meg abban a vastag bőrből készült magasszárú kosaras cipőben, amiből a kést húzta elő. Sosem találták meg, bár én azt gondoltam később, hogy nem is igazán keresték, csak köröztek pár este a Bókay és Tömő utcákat bevillogva kék fénnyel. ( A "ja, hát nyolckerben lakni nem okos dolog hibáztatást is megkaptam amúgy, néhány éve itt, ezen az oldalon is, amikor írtam erről, megjegyezte egy hölgy, hogy anyám hibája, bezzeg, ha vidéken laktunk volna). Sokáig csöngött a fülemben, hogy nem történt komoly baj, nem esett komolyabb kár bennem.

Pedig de!

A lelkem sérült meg. Egy részem örökre elment. Amíg élek azt fogom gondolni, ott legbelül, mélyen, nem tudatosan, de mégis konstans, hogy ha egyedül sétálok az utcán nem mindig vagyok biztonságban. Bennem lesz, ha nem is élesen, de tudatomban örökké jelen lesz, hogy bármikor megtámadhatnak és bántalmazhatnak, bármikor sz*****is zaklatás vagy erőszak áldozatává válhatok, csak azért az egyszerű tényért, aminek születtem. Mert nő vagyok. Túl korán megtanított a társadalom, amiben felnőttem arra, hogy ha bántalmaznak és segítséget kérek, valószínű nem az, amit azonnal megkapok, ha egyáltalán, hanem inkább a megkérdőjelezését annak, amiért segítséget kérek, és mindenféle feltételezéseket rosszalló tekintetek keretében. Az emberek vagy a rendőrség, megkérdezi majd, hogy biztosan nemet mondtam-e, hogy biztos vagyok-e benne, hogy nem én provokáltam ki? Biztos egyértelműen mutattam, hogy nem akarom? Nem viselkedtem olyan módon, ami azt hitette el vele, hogy azt akarom, amit ő? Vagy, ami rosszabb, engem okol, hogy nyilván valamit én csináltam „rosszul” amiért ez megtörtént velem. Ha megtörtént ugye. Kislányként ezt tapasztaltam. A hibás társadalmi és generációs berögződések arról, miszerint vannak gyerekek, akik kiérdemlik és kiprovokálják az erőszak bármely formáját, azt érte el gyermekkoromban, és éri el ma is harminc év távlatában, hogy megannyi bántalmazott nő és férfi első nagy traumája a megszégyenítés és a védelmezés hiánya, az elhiteltelenítés, megkérdőjelezés, aminek következtében esetleges későbbi bántalmazásokat, zaklatásokat titkolnak, nem mondanak el.

Írtam már erről. Az én első nagy traumám nem az volt, hogy egy mutogatós férfi megtalált az utcán iskolába menet, sem az, hogy a takarító bezárkózott velem a tornaterem öltözőjébe, ki tudja milyen szándékkal, hisz ’szerencsém volt’ akkor is, és valaki ránk dörömbölte az ajtót, mielőtt elért volna a fickó hozzám, sem ez, akiről föntebb írtam, vagy a másik, későbbről, akiről titkolta az elmém, hogy mit tett velem, hanem az, hogy a felnőttek, akiktől a legeslegelső alkalomkor, és a rá következő esetnél, védelmet és segítséget kértem, és vártam el, nem hittek nekem, lelegyintettek, vagy esetleg elhitték szavaim, de saját pozícióféltésük miatt, elfordították a fejüket. Azok, akik nem figyeltek rám, nem segítettek se nekem, sem anyámnak, hiába ment és ’verte az asztalt’ a rendőrségen. A fizikai- és sz*****is bántalmazás traumája erre jött rá.

Azt, hogy vannak rossz emberek, akik bántanak hamar megtanuljuk. A mesékben is ott van a gonosz, akit mindig legyőz a jó. Gyereknek megtanuljuk a jó és a rossz örök létét, tininek elfogadjuk, hogy rossz dolgok történnek, ilyen az élet (és a mesék is), és még hatalmas hittel hisszük, hogy de végül a jó győzedelmeskedik. A hős nyer. A hős védelmezi a gyengét. Nekem ez a mélyről eredő hitem tizenévesen elveszett. (Azt hiszem ezért tudok nagyon nehezem segítséget kérni, elfogadni azt vagy elhinni, hogy cserébe nem kell súlyos árat fizetnem. Szar csomag ez.)

Úgy lettem fiatal felnőtt, hogy azt is elhittem, köszönhetően annak, hogy mennyire meghurcoltak, hogy az én szavam kevesebbet ér, mert nő vagyok. Anyám egyedül nem volt elég, hogy bebizonyítsa nekem az ellenkezőjét, pedig nagyon próbálta, főleg, mert az akkori Magyarországon az ő szava is kevesebbet ért, mivel ő is nő volt. Egyedülálló. Férj nélkül. „Biztos baj van vele is, azért nincs férje”. Végül közel tizenhat évig nem mondtam ki, hogy mik történtek velem, mi fájt, kik bántottak, amikor gyermek voltam, és a megcsorbult önérzet miatt, nem álltam ki magamért más területeken sem. Megtört a gyermekkoromban ért bántalmazás. Nem csak azoké a torz embereké akik zaklattak, de azoké is, akik nem hittek nekem, akik vádoltak, akik összesúgtak mögöttem felnőtt létükre, akik lelegyintettek, akik a hibát bennem keresték, és azt tanították nekem, hogy azért történnek velem rossz dolgok, mert biztos megérdemlem, vagy buta vagyok, mert „nézd meg, a Juditkával nem történik hasonló, mert ő okos és jó kislány". (Talán ezért nem kedvelem a második nevemet, ugyanakkor szinte fricskaként viselem..) Hatalmas károkat okoztak fejlődni és kibontakozni vágyó fiatal kis elmémben, akik azt tanították tetteikkel, viselkedésükkel, viszonyulásukkal, hogy nem kizárólag a tettes hibája és felelőssége a szörnyűség, amit mások ellen elkövet, hanem az áldozaté is. Pedig egyetlen áldozat sem érdemli meg. Ők nem felbújtók vagy cinkostársak. Én sem voltam az. Csak egy tizenéves lányka, aki kutyákat sétáltatott ebéd után. De voltak, akik mindent mondtak, kérdeztek csak azt nem, hogy az engem megtámadó ember a hibás, ő az egyetlen felelős, nem én, az ő torz elméjével van baj, nem velem. Na meg a társadalom azon tagjaival, akik magukat intelligens, empatikus felnőttnek állítják be, énképükben jóemberek, mégis vannak olyan mondataik egy bántalmazott gyermekkel kapcsolatban (amúgy mindegy is hány éves mire kimondja), ami nevetségessé teszi, megkérdőjelezi áldozati mivoltát, meghurcolja, hibáztatja félelme miatti reakcióiért stb. Anyukám mondta el, mesélt nekem a valóságról, a világról, amelybe születtem, s tanította meg nekem, hogyan ne ölje ki belőlem az érzékenységet és szeretetteljességet a trauma, s hogyan oldjam föl a haragot, ami az igazságtalanságokért dúlt bennem.

De bármennyire igyekezett anyám, nem csak ő nevelt, a környezetem és a társadalom is formált.Én hiszem és tudom, hogy a gyermekekre, fiatalkora s mindenkire, nem csak az otthon és a család van hatással, fejlődését nem csak az befolyásolja. A szavaknak ereje van, belénk égnek, főleg amikor érzékeny gyermeklelkünk még nem edződött bele a világba.

"Na jó, de az a kislány is furcsa."
"Szerintem nem is ért térdéig a ruha."
"Ebben a korban a lányok már riszálják."
"Biztos provokálta."
"Nem kell a nyolckerben lakni."
"Nem kell egyedül utcára menni, nappal sem."
"Ugyanmár, megjátsza, hogy fél."
"Nem is látszik rajta, hogy megtámadták."
"Nevetséges, hogy kivételezni kell vele ezért. Azért marad le, mert hülye tanulni."
"Jaj, ne viccelj már, nem is történt ilyen, pont a kórház mögött, hogyne."
"Csak kitalálta, hogy valamiért figyeljenek rá."
"Elfutott a tettes, persze, megijedt vézna gyerektől."
"Milyen bántalmazás, meg sem erőszakolták."
"Anyád hibája."
" Szar helyen laksz, előbb kellett volna gondolkodni."

Harminc évvel később pedig, már felnőttként, itt ezen az oldalon:

"Azért ír ilyenekről, mert figyelmet akar."
"Divatos manapság traumát kitalálni."
"Unom az ilyen libákat, mindent kitalálnak, csakhogy velük foglalkozzunk."
"Biztos kitalálta."
"Lehet már akkor is kellette magát."
"Szimpátiát kunyerál."
"Biztos nincs élete, azért lovagol azon, hogy mi volt."
"Ha lenne gyereke, nem azzal foglalkozna, hogy ellökték az utcán."
"Sajnáltatja magát."
"Ez egy nárci pcsa, kitalál mindent, manipulálni akarja az embereket, hogy csak őt olvassák és imádják."
"Nem igaz, hogy ilyeneket mondanak az emberek."
"Traumahaknizik."

Ezek az én kapott mondataim. Ma már inspirálnak, de hiszem, hogy nagyon nagy szerencse lehet csak, hogy nem tettek tönkre. Csak azért meséltem újra el ezt itt, mert olykor egy-egy hír hallatán előtör belőlem, hogy milyen károkat okoz az áldozatok hibáztatása, és úgy érzem kötelességem írni arról, amit nagyon jól ismerek. Nem csak a fizikai bántalmazás, sz*****is zaklatás okoz kárt. Én PTSD-vel éltem életem nagy részét. Nem tudom még ma sem, hogy 'ki lehet-e dolgozni magunkból teljesen'. Úgy igazán, mintha sosem létezett volna. Nem vagyok szakember, én nem azt az utat választottam, ámbár önkéntesként évekig segítettem terápiás csoportok munkáját azzal, hogy elmondtam a történetem, mégis, az írásban mesélés közelebb áll hozzám.

Bemenni a maghoz, csak egyedül lehet. Nekem írva megy.

Emlékszem, amikor a terapeutám megkérdezte, hogy mit csinálok, festek-e, zenélek-e, esetleg szobrászkodom, van valami kreatív tevékenységem, és én félénken azt feleltem, hogy írogatok, névtelenül egy blogon, fióknovellákat meg naplókba vagy húsz éve, és ő kijavított, hogy „Tehát írsz. Ez jó, tökéletes.” Azóta, már én is elhiszem, hogy igen: írok. Emberi történeteket. S amíg képességeim megengedik írni is fogok rólunk. Nem akarok figyelmet személyemnek, magamnak, hiába arcképekkel publikálom gyakran az írásaim, a Facebook algoritmus miatt, én a szövegeimet szolgálom. Azokat a valóságból született, fikciókba csomagolt történeteket, amelyeket írok. Sokszor szólnak ezek a traumaválaszokról, a Poszt traumás stresszről, akkor is ha csempésze beléjük némi könnyedséget, iróniát, humort, az élet keménysége mindig jelen van. Ösztönösen írok a bántalmazás legrejtőzködőbb formáiról, arról is, amit én követtem el traumaválaszból, vagy simán seggfejségből, amikor én bántottam, mert nem figyeltem jól vagy csak önző voltam. Nem hazudok magamnak sem egy szebb és jobb ént, mert én is voltam, vagyok és bizonyára leszek még gyarló és hülye az életemben, nem vagyok tökéletes, csak törekszem mindig a jobbra, és közben írok. Saját bukásaimról is és mindenről, amivel elmesélhetem, éreztethetem, hogy nincs egyedül egyetlen kislány és kisfiú sem, mindegy hány éves a test, amiben önmagát, felnőttséget megtanult gyermeklelkét és esetleges trauma-emlékeit cipeli. ~ KIJ
Kiss Ildikó Judit

Köszönöm szépen, hogy elolvastad a végéig. Megtisztelsz.

Így is lehet várost vigyázni

Prague, 1910 vs 2023

A Nádor tér és a Nagycsarnok között telt első 30 évem,de akkor már alig volt lakható y kerület.Bécs hasonló elit részén ugyanannyiba kerülnek a Spar,vagy a Billa termékei.Ma már menekülök,ha a Vórósmarthy térnél,vagy a Ferencziek terén àt kell jutnom a környéken

Kevesebb vásárt a belvárosba!
Nincs hol vásárolnia az 5. kerületben élőknek, és egyre kevesebb bolt lesz, ha hagyjuk, hogy a saját önkormányzatuk szorítsa ki őket. Ne hagyjuk! 👇 Link az első kommentben 👇

Fellázadtak a Budapest 5. kerületében működő boltosok, mert az Orbán rendszer kedvezményezettjei ellehetetlenítik a működésüket. Velük működik szorosan együtt Belváros-Lipótváros fideszes önkormányzata, mit sem törődve az ott élőkkel és helyi kiskereskedelmi egységeket üzemeltetőkkel.

Az év minden második napjára jut egy vásár a belvárosban. A turisták meg tudják fizetni a 4000 forintos lángost és 2000 forintos sört, de a helyiek nem. egyre kevesebb a megfizethető bolt, kávézó és bisztró az 5. kerületben. Ennek az is az oka, hogy ezek a vásárok a helyi boltosok és vendéglátóhelyek üzemeltetői elől veszik el a bevételt. Így azok egy ideig kénytelenek emelni az áraikat, majd ha az már lehetetlen, csődbe mennek. Az ott élőknek marad a megfizethetetlen vásári bazár kínálata, illetve a lehúzott redőnyű, bezárt boltok.

Állítsuk meg ezt a folyamatot!
Álljunk ki az ott élők érdekében a helyi boltosokért!
👇 Link az első kommentben 👇

Mielőtt èrhetetlen módon befognák a számat tudós kollégáim,állítólag nem mükődik a jelszavam,amit jogtalanul kérnek eleve :Bálint Ferencként találtok meg,pofakönyvèk: f.b.,süllyedjenek el

Legyen olyan címlap itt,amit fenntartás nélkül szeretek;ha én nem,de Norbi megmutatja a ma betèvedőknek 2töl6ig.Szerdán és pènteken én leszek,csüt.ön pihen az üzlet

Ahol vège Európának persze vasútilag,kóstolgatom örömmel a grazi Puntigamert...Ennyi elmúlt és eljövendő fárasztó beszerzés közben jól jön egy olcsó pótebédhez...A piacok közúl sok nyitva,felkeresem öket szerdán megnézheted a beszerzést 14,18 ó. között

Holnap,csüt.ön,és pénteken megtekintheted e lemezcsodát Teréz krt.8.udvarában 14,18 h.között

The people of Teréz körút 8.don"t like my shop...They close the door of the house,in all hour and i open,and they close:da capo al fine.For this 2 weeks from this year i take a lock to outer door.All day when i open,take a photo and write opening time

Not only for me,but the people of Tiszakècske,the cultural small city in south-east Hungary.Rather a jazz jamboree:Viktor Tóth speaks and plays first alone,later with Rambler...This band plays or starts with Gabor Szabo's standards but with more soul and finesse...The first concert in friday and the second day's concerts can not admitted,i'm sorry.

Introducing Nat Adderley az 1955ös album leànykori neve,a Mercury cégből Limelight lett,és adtak neki egy álsztereót a képébe azért még felismerhetö.Lehet játszani az Excel és B&O pickuppal.NM/NM a szokásos 12,000 ft.

Sleeve recto '63 first version,verso mixture of 1st,and cca.71 Columbia Special Products,but not official sticker on recto.Label different,older as 1974 version,not on Discogs.12,000ft.
EX++/EX++

Dante szobra a trieszti múzeumban

Igen információdús címlapváltozat Coleman Hawkins:Accent on tenor címü 55'ös lemezére 1956os angol kiadás 6000ft.Néhány számban Earl Knight orgonál,így 6000ft.Ha elromlott volna az orgona,valószínü 10,000es lemez lett volna legaĺább...

Nem sok Concord lemez van,amelyikkel nem találkoztam,annál kellemesebb meglepetés volt.Hank Jones Davis,t is kísérte itt pedig modern zongorázást és élvezhető Fender Rhodes billentést hallhatunk.Csak kb.2 szer annyi középmély van rajta,mint az előbb hallgatott Blue Train,en.Jelképes tisztítás után EX+/NM.6000 Ft

180gr.audiophile version.Capitol master pressed in U.K.in 1997.NM/NM.20,000ft

Recto of Ken Vandermark and Gustaffson's greatest lp from 2002.Thursday and friday afternoon in Teréz körút N'8 courtyard can buy in person for 12,500HUF,no post send,no credit card.

A tegnapi nagy lehalászás éllovasa:NMes l.,oldal EXes ll.oldal/NM,esnek tekinthető borító.Két kis pattanást hallottam az első oldalon,egyébként kifogástalan.80 utáni felújított prés,nem kihajtható album.Fiatalok,d.j.,-k figyelmébe majd'30 perces oldalak.15,000ft,last price.

Fura a legolcsóbbnak lenni 15ezerért...már tudom:a nem Szemző által írott elektronikus,korhordozó kompozíciók nem hallgathatóak számomra a film is kevéssé nézhető.Nagyon bátor vagyok,hogy le tudtam írni...

Mindig öröm olyan kiadást találnom egy kedves műböl,ami nincs a teljességre törekvő Discogs,on-csak korábbi és későbbi kiadás:akkor tudom,hogy ezért nem került a darálóba:aki nem érzi a művet,nem kockáztat.Én fájó szívvel kinálom a maximàlis árán: 8000ft,mert tudom:aki nem veszi meg,csak drágàbban és rosszabb állapotban látja majd.EX+++/EX++

Fejes László fotója volt a címlapon is,a címlapon 8.ker gang-on vonultak esküvő után deréktól lefelé.A Mai Manó hàzban kiállítàson láttam a képet,sajnos nincs meg a kiállítás katalógusa.A lemez piros st,EX+/EX-
5000 ft