Szabó Kriszta - Munka "ügy"

JELEN
A jelen. Igen érdekes az emberi elme, nagyon szeret kalandozni, hogy a jelenből kizökkentsen. Pedig ennek is Te parancsolsz és diktálsz. Időmilliomos lehetsz, ha mindig arra figyelsz, amit éppen csinálsz. Koncentrálásnak hívják ezt a tudományt. Művészek, sportolók és kisgyerekek rendkívül jól tudnak figyelni arra, ami fontos és lényeges. Annyira leköti őket az alkotás, hogy tulajdonképpen nem is a földön járnak, abban az időben, hanem valami csodálatos szférában, a lélek, a szellem rejtelmeiben. Az emberek többsége nem akar a jelenben élni. Vagy a múltban kalandozik, vagy a jövőjét tervezgeti. Azt hogy itt és most hogyan keverem azt a levest és közben hallom a madárcsicsergést, minek következtében megállok egy percre vagy ötre és élvezettel hallgatom a rigók és galambok kórusát vagy a verebekét, nos manapság a legtöbben el sem tudják képzelni. Hajtják a pénzt, a tárgyakat, rohannak állandóan, mintha akkor a világ nem is létezne, ha nem rohannának és megmosolyogják azokat, akik igazán ismerik a boldogság titkát. A rohanók karriert építenek, anyagi biztonságot, egzisztenciát keresnek és mire mindezt megteremtik, addigra tönkremegy az egészségük, vagy párkapcsolatuk.

A leginkább jellemző, hogy becsukják maguk mögött az ajtót és egy idő után a magány rávezeti őket vagy az alkoholra, vagy a drogra vagy valami más szenvedélyre. Folyamatos bizonyítási kényszerben szenvednek, hiszen önértékelésük nulla. Fogalmuk sincs, kik is ők valójában és mi az amit igazán akarnak. Csak a társadalmi sztereotípiáknak hódolnak. Aztán fordul a kocka, mert akiket megmosolyogtak, most azok néznek rájuk szánalmasan, hiszen a világ összes aranya és gyémántja sem ad boldogságot és örömöt. Az autó is összetörhet és akkor mi van? A mobilt is ki lehet kapcsolni amikor nincs rá szükségünk!

Csak a csend ad lehetőséget arra, hogy feldolgozzuk azt az információ áradatot és zajmennyiséget, ami körülvesz mindennapjainkban. A belső béke és egyensúly keresése közben törekedjünk arra, hogy mindent megtehetünk, ami nekünk tetszik és másnak nem árt.

Tetszik vagy sem:

Mindaz, amivé lettünk, következménye annak, amit valaha gondoltunk.

Annyira közhelyes és mégis nagyon igaz

Ügyelj a gondolataidra,mert szavaiddá válnak...
Ügyelj a szavaidra,mert tetteiddé válnak...
Ügyelj a tetteidre,mert szokásaiddá válnak...
Ügylej a szokásaidra,mert személyiségeddé válnak...
Ügyelj a személyiségedre,mert az lesz a Sorsod...

Van ideje a cselekvésnek, és van ideje a mozdulatlanságnak is.

Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsítod, ha nyugton maradsz - még akkor is, ha a kényszerítő vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek...

Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgy is érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka emléke, évek vagy egy élet.

Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok egy finom kis szállal kötözve. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni.

Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed.

És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhet Veled.

Fogod tudni ha jó felé haladsz. Mert szárnyaid alá csodás szelet kapsz

Hogy mit látsz, azon is múlik, hogy mit keresel!

Kezd jól a hetet! :)

Dolgozz, hiszen dolgozni kell, de ne engedd, hogy az életed csak munkából álljon! Legyen az életed játék, legyen az az életed középpontja... a munka pedig eszköz ehhez a játékhoz. Dolgozz egy irodában, dolgozz egy gyárban vagy egy boltban, de csakis azért, hogy legyen időd és lehetőséged játszani! Ne engedd, hogy az életed a munka rutinjává alacsonyodjon le - az élet célja egyedül a játék. A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel.

Játszani jó, csináld Te is!

A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét..

Csak olyan baráttal szabad sétára indulni, aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk.

Egy barátságos embernek sok barátja van.

Észrevettem, hogy amikor bezárkózom, mert úgy érzem, hogy nehezen tudok adni, akkor nincs kapcsolatom a külvilággal. Igen, elértem azt a kort, hogy nem igazán keresnek, ha én nem keresek másokat. Sokszor ekkor el is megy a kedvem, hogy ennyire nem vagyok fontos... Aztán igazából tudom, hogy biztos átfutok mások agyán csak aztán valamiért nem jut el oda, hogy el is mondja.. De ettől, hogy nem megyek emberek közé, még nem azt jelenti, hogy barátságtalan vagyok.

Egy erőshöz sokan akarnak tartozni, és egy vidám, jó humorú ember társaságát keresik. Akiből sugárzik a harmónia, azt sokan szeretik. De az ilyen embernek is vannak hétköznapi megoldandó élethelyzetei és szinte neki nehezebb végigvinni, mert nem kap segítséget, mert Ő olyan rendben van, hogy mások szerint majd Ő megoldja. :)

Lelked szüntelen adásban van. A tested, a bőröd, a szemed is. Sugárzol, és a sugárzásod vonz és taszít. Be tudod vonzani magadhoz a másikat, és el is tudod taszítani.

Foglalkozz egy kicsit többet magaddal - a lelkeddel.

B. Légy a Megfelelő Ember...

Nem elég, hogy a megfelelő helyen legyünk a megfelelő időben. A megfelelő embernek kell lennünk, aki a megfelelő időben a megfelelő helyen van.

Tartsd észben! ... és gyakorolj!

A szónak ereje van,
Az írásnak hatalma,
A csendnek bölcsessége!

Egyre többen érzik úgy, hogy torkig vannak a hétköznapokkal járó stresszel, rohanással, a forgalommal, a munkahelyi körülményekkel.

A folyamatos robotolás, a mindennapi rutin fásulttá, kiégetté teszi az embereket, akik egymással találkozva néha már azt sem kérdezik meg, mit csinálsz, hogy vagy?

Valódi életet csak hétvégén élünk, míg hétközben csak a túlélésre összpontosítunk. Valahogy elvonszoljuk magunkat az irodába, és kimondhatatlanul gyűlöljük a hétfőket, és csak pénteken kezdünk éledezni az általános apátiából. A hétvégéből pedig annyi mindent ki szeretnénk hozni, mintha nyaralásunk utolsó napjait töltenénk.

Sok esetben kiveszett belőlünk az emberség, kizárólag közösségi oldalakon kommunikálunk, és amikor találkozunk is emberekkel, közösen nézzük, hogy másik mit osztottak meg Facebookon és az Instagramon.

Elfelejtettük, hogy mit is jelent a diszkréció, kitártuk hálószobánk ajtaját és az egész világot beinvitáltuk.

Hála-hála köszönet a JelenLétért...

Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)

Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve.

Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben…

Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít…
Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk…

AMIT AZ EMBER ELÉR, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…

Még bármi lehet belőle, ha engeded. Ha nem akarod görcsösen irányítani az életed. Ha nem engeded, hogy a belső kényszerek, vagy a társadalmi nyomás mondja meg, kit szeress. Ha nyitott vagy arra, amit rejteget az Isten által adott élethelyzeted.

Még bármi lehet belőle, ha engeded. Ha nem kapaszkodsz abba, ami már nem lehet(sz). Ha engeded Istennek átformálni az életed.

Mi lett volna, ha korábban ráébredek, talán ez az egész nem történik meg. Mi lett volna, ha akkor mégis megteszem, talán ma minden boldog(abb) lenne. A mi lett volnával az igeidő a gond, aminek értelme van, az a mi lenne, ha. Mi lenne, ha ma azt tennéd, ami helyes. Mi lenne, ha ma arra mennél, amerre érdemes. Mi lenne, ha megragadnád ma a lehetőséget. Mi lenne, ha ma élnél. Mi lenne, ha MA élnél.

Majd 10-20 év múlva lehet, hogy igazságtalanul ítélkezel önmagad felett, pedig élni CSAK MA lehet!

Kicsit kevesebb kedvesség, és több őszinteség. Kicsit kevesebb indulat és több elengedés. Kicsit kevesebb megfelelés, és több hitelesség. Arányok: mivel folytatnád a sort?

Lehet, hogy túl sok vagy, de lehet, hogy túl kevés. Nincs általános recept, nincs mindent-megoldó módszer. De van jelenlét minden helyzetben, és figyelem, hogy mégis mit tettél, vagy mit tettem.

Kicsit kevesebb, kicsit több. Gondold át, miben tudnál változtatni, hogy az életed az egyensúlyhoz közeledjen.