Gyuricza

Milyen érzés apának lenni?

Többen írtak, kérdezték, kíváncsiskodtak, hogy állok így apaügyileg illetve számon kérték, hogy van egy csomó önismereti írásom de a gyerekről miért nem osztok meg egyáltalán bármit. Ennek 2 faék egyszerű oka van.

1) Egy csomót írok a gyerekről, de nem posztolom, hanem megvárom, amíg 18 lesz és megkérdezem mi legyen vele, mert ha belegondolsz, neki is vannak személyiségi jogai.
2) Én azt tapasztalom, hogy egy csomó embert triggerel az, ha a gyerekről beszélek.

Nekem ez nagyon érdekes tapasztalat, de igazából az van, hogy ha mesélek a kölyökről, akkor dühös lesz rám gyerekes és gyerektelen egyaránt.

Ugyanis… dopergés… gyereket nevelni…

Nem…

Túl…

Nehéz…

*fáklyás vasvillás tömeg gyülik*

HOGY MONDHATOK ILYET?!?!?!

Tudom, tudom de előtte had meséljek az utolsó szó jogán, kérlek!

Szóval, én azt láttam amikor cseperedtem fel, hogy a körülöttem lévő férfiak kicsit frusztráltak voltak meg nem nagyon értek rá. A gyerekek az apákat enyhén idegesítették, mert amúgy mindent megtettek a gyerekért, de inkább csak söröztek volna a tévé előtt meccsett nézve. Szóval amikor nekem megszületett a fiam, engem elementáris erővel ért az a tapasztalat, hogy amúgy ez a dolog őszintén jó is lehet.
Szeintem gyereket döndölni és höncölni szórakoztató, mindenük cuki, a szaguk jó és (legalábbis szerintem az én fiam) geci jó fej. Óvatos szkepszissel nézem a gyereknevelés, mint lélekfacsaró munkatábor mítoszt, nekem nem ez a megélésem. Ilyenkor szokták áltlában a fejszét élezni a szülők, akik összefüggő 14 hónapja nem alszanak.

Az enyém alszik, átlagos magasságú és súlyú, szereti a képeket a kutyákról, de az igazi ‘va-vá’-któl fél, viccesnek tartja az öregapja bajszát, jó evő, nem refluxos, nem szenved mozgásszervi zavarban, átlagos intellektusú. Mindenki, aki beleesik a fenti kategória valamelyikébe általában ezt rajtam akarja leverni, hogy miért nem csúszok taknyon nyálon én is.

Miért nem szenvedek???

Édes testvérem, drága felebarátom az Úr Jézus Krisztusban… egy depressziós alkoholista festő vagyok… Magyarországon... szeirinted mikor nem szenvedek a saját elmém börtönében? Véletlenül van egy döbbenetesen jó élményem a gyerekkel, ne vegyétek már el tőlem.

És ugyanúgy neheztelnek rám a gyerektelenek, mert ők úgy hallják, amikor azt mondom, hogy “meglepően jó emberi kapcsolatom van a gyerekemmel” hogy, “te is szaporodj mielőbb, mert önző és rossz ember vagy, ha nem”.

Mégegyszer leírom, hogy a gyerekvállalás nem az önmegvalósítás egyetlen formája, senki reproduktív sikerében nem vagyok érdekelt.

Mindenki éljen úgy, ahogy akar, mindenki legyen boldog.

Ez ugyanúgy igaz azokra is, akik szeretnek apukákkal dugni. Fontos, tökéletesen egészséges ember vagy, validáltalak... de ezt vidd máshova és ne nekem irogass.

Számomra és a kezelő pszichológusom számára is érthetetlen, de egy teljesen gördülékeny, jutalmazó, erőfeszítés mentes viszonyom van a gyerekemmel, és ennek örülök.

Szóval, sok problémám nincs az apukasággal.

*trigger warning*

Apának lenni nem nehéz.

*megindul a vasvillás tömeg*

Várjatok, kérlek, had fejezzem be! Ami nehéz szerintem az az, hogyan legyünk hatékonyan férfiak.

Gyereket nevelni nem nehéz, de tök nehéz minden hónapban pöccre befizetni az áfát meg a lakásh*telt, műszakiztatni a kocsit, még mindig beázik a fürdő, nem tudok vele mit csinálni, egybe kéne tartani AMÚGY ezt a házasságot és amióta gyerek megszületett a baráti kapcsolataim felszámolódtak.

Szabadidőm nincs. Nem tudok rekreálódni, nem tudok kikapcsolódni, mindig készenlétben kell állni.

Elvárás, hogy legyek érzelmileg nyitott, de JÓL nyitott, szóval a megfelelő dolgokban legyek sebezhető JÓKOR és ne alkalmatlankodva és buzisan. Az érzelmi vulnerabilitás ráadásul egy olyan púp lett a férfiak hátán, mint nőknek az hogy gondozzanak és igazgassanak egy családot
AMINEK A TETEJÉBE még legyen karrierjük is, miközben a feministák meggyőzték valahogy a nőket, hogy tulajdonképpen nincs is különbség férfi és nő között.

Azt tapasztaltam még, hogy ne tolakodjak az erekciómmal, de azért tartogassak készenlétben mindig egyet, mert elméletileg a férfiak még „röptében a legyet is”, szóval olyan nem lehet, hogy nekem belső problémám van, amiatt nem vagyok nyitott a szexre, a férfi visszautasítás mindig automatikusan a nő önértékelését rontja.
A fenti folyamatos készenlét, amúgy annyira reális, mint az, hogy legyen sok pénzem de ne dolgozzak sokat.

Ne mondjam meg, hogy mi legyen, de azért haladjunk már valamerre és ... akkor merre is van a valamerre?

Ne man-splaineljek, de javítsam meg az összes IT cuccot.

Meg egy csomószor éreztem azt, hogy a nők nem a véleményemre kíváncsiak, hanem a saját gondolataikat szeretnék hallani mélyebb hangon.

Ja plusz idén üzemelt egy állítólagos (az ügyvédem javaslatára szúrom be ezt a szót) bordélyház a társasházunkban ahonnan álíltólagos (az ügyvédem javaslatára szúrom be ezt a szót) függőknek árultak állítólagos (az ügyvédem javaslatára szúrom be ezt a szót) amfetamint. Tippelj, hogy amikor bekábult drogosok kergették egymást késekkel (ez lehet, hogy amúgy kortárs folklór műsor volt, csak nem értem) ki mehetett ki rendet rakni!

Mindegy, ezt majd saját tempóban feldolgozom a terapeutámmal.

Kezdhetnénk valamit ezzel a testmagasságos dologgal, tudom, hogy azt mondjuk, hogy nem számít... de midenki érzi hogy kicsit hazdunk.

Olyan férfinak lenni, hogy a tekineteteddel van alapvetően valami problematikus (male gaze) és a nemi identitásod mérgező. (toxi masculinity)

Valamint annyit még megsúgok, hogy néha nekünk is fáj a fejünk :D

Úgy nőttem fel, hogy az összes film olyan volt, mint pl. Penge, Mission impossible, Rambo, ami tök szórkaztató volt. Azt hiszem ilyen tizeniksz (10-12-13?) lehettem, amikor először láttam a GOOD WILL HUNTING c. filmet, és csak ültem ott döbbenten, hogy két felnőtt ember csak simán érzésekről beszél. Nekem ez káprázatos volt.

Éppen ezért megértem, ha a nők kiégnek tűlünk, mert mi is szörnyen össze vagyunk zavarodva.
Illetve elismerem, hogy mennyire problematikus gyakorlat 2023-ban még mindig férfi és női kategóriát használni.

Szóval ez az egész definíciós vákum, amibe férfiként élünk és nevelünk férfiakat nem segít, hogy jóban legyünk önmagunkkal. Annak érdekében, hogy ezt megcímezzük, és meg is fogjuk az Urbán Erotika alatt, elő kéne csalogatni egy csomó sebezhetőséget. Én ezt reálisan kiscsoportos helyzetben képzelem el, szóval majd valamikor amikor nem köt csomót 4 vállalhatatlan határidő a gyomromra, akkor lesz egy erotika fókuszú csoportom, kifejezetten férfiaknak. Ez azt jelenti, hogy négy héten át heti egyszer két órára leülünk majd beszélgetni, meg festünk, meg írunk és próbáljuk megfejteni, hogy mit akar az jelenteni, hogy "férfinak" lenni.

_____________

Kovács Lehel illusztrációja

Erre a festményre nincs kéz festve.

Title: Bright lights
Date: 2022
Location: Hungary, Budapest (EU)
Actual Size: w120x h150 cm (Overall)
Multimedia: -
Prehistory: -
Type: Painting
External Link: -
Copyrights: Parody of original artwork © Retained by artist. All rights reserved.
Material: Oil on canvas
Artist/Maker: Gyuricza, Gergely, Hungarian, 1988

Hogyan adsz és kapsz szeretetet? 💞

Valószínűleg hallottál már az 5 szeretetnyelvről: megerősítő szavak, szívességek, ajándékok, minőségi idő és fizikai érintés. Ez az 5 egyszerű módja annak, hogy szeretetet mutassanak felénk *és* hogyan mutatjuk ki másoknak azt, hogy szeretjük őket.

Gary Chapman amerikai család- és párterapeuta több évtizedes praxisa alapján arra a felismerésre jutott, hogy a szeretetet ugyanúgy tanuljuk, mint az anyanyelvünket, és a szeretetközlés alapvetően ötféle kommunikációs csatornán keresztül történik. Mindannyian azon a nyelven fogadjuk be és fejezzük ki a szeretetet, amelyre neveltetésünk és személyes hajlamaink nyomán a legfogékonyabbá váltunk.

Tehát, akkor mi is ez az öt szeretetnyelv?

⏰Minőségi idő

A minőségi idő azt jelenti, hogy osztatlan figyelmünkkel tiszteljük meg partnerünket. A közös tévénézés nem ilyen, hiszen ilyenkor a figyelmünket nem egymásra fordítjuk. Ennek többféle manifesztációja is lehet. Amit én kiemelnék, mert a saját tapasztalatom szerint ez köti össze mindegyiket, hogy mindenki ugyanabból a 24 órából gazdálkodik. Éppen ezért gondolom hülyeségnek, amikor azt mondják, hogy a pénz az idő. Szerintem az idő maga a szeretet. A túlzsúfolt, túlterhelt, Netflix évadokkal megtűzdelt életünk legszűkebb erőforrása az idő. Gondolj bele mi volt a legutolsó nagyértékű kiadásod. Egy kocsi talán, vagy nyaralás? És a vételárat oszd le azzal, hogy nettóba naponta mennyit viszel haza… ennyit áldoztál fel az életedből a dologért. Megérte számodra? Vagy érdemesebb lett volna ezt az időt máshogy tölteni. Ne azt nézd mi van az árcédulán, de mérlegeld mennyi időt raksz bele és, hogy azt érdemesebb lehet e másra (pl. a szeretteidre) fordítani.

👄Elismerő szavak.

Az elismerő szavak verbális megerősítést nyújtanak a szeretett személy számára. Az elismerés vonatkozhat az illető személyiségére, külsejére vagy valamely cselekedetére, amelyet értünk vagy másokért tett.

Ezt általában én úgy közelítem meg, hogy kevés értelmét látom Erre én mindig azt a példát szoktam mondani, hogy képzeld el, hogy egy dalt hallgatsz spotify-on, miközben egy másik dalt énekelsz fejben. Valószínűleg nem lesz túl jó az akusztikai eredmény. Ugyan ilyen értelemben, én azt szoktam javasolni, hogy nem tudod teljes mértékben értékelni és befogadni azt amit a másik ember mondd, ha valami más megy a fejedben. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, de a folyamatos nonverbális megerősítés (egy egyszerű biccentés) is rengeteget lendíthet, mert így a másik tudja h vele tartasz. Gondoljunk erre úgy mint egy szándékolt és elkötelezett csönd ami teret ad a másiknak.

🎁Ajándék.

Sokan akkor érzik leginkább a szeretetet, ha ajándékot kapnak. Az ajándék azt fejezi ki számukra, hogy partnerük gondolt rájuk akkor is, amikor éppen nem voltak együtt. Az ha JÓ ajándékot adunk, az tökéletes fúziója a szándéknak, a tárgynak és a kiváltott hatásnak. A Jó ajándékozásnak egyik feltétele, hogy mindhárom tényezőnek össze kell állni, ami nem is olyan nehéz, hiszen ha az egyik aspektusán gondolkozunk az ajándéknak (mi a szándékom az ajándékozással) akkor menthetetlenül aktiváljuk a másik kettőt is. Tehát ajándékozásnál érdemes ezt a 3 dolgot egyszerre mérlegelni:

1️⃣Mi a szándék? Miért adom az ajándékot?
2️⃣Mi a tárgy? Konkrétan mi az ajándékozott termék vagy szolgáltatás és ez miért releváns a befogadó félnek?
3️⃣Végül pedig mi a hatás? Milyen hatást fog kiváltani ez a dolog?

♻️Szívességek

Az EU-ban évente kb 10.000 szervátültetést végeznek. Ezeknek egy része az önkéntes vese adományozás, ahol az egyik fél altruista módon lemond egy szervéről és vállalja ennek hosszútávú következményeit. De miért adná valaki oda a testének egy részét egy teljesen idegen embernek. Volt egy érdekes neurobiológiai vizsgálat ahol önkéntes anonim szervdonorokat vizsgáltak akik mind azt mondták, hogy “én egyáltalán nem vagyok különleges”. Ezek az emberek annyira nem rakták magukat a figyelem középpontjába, hogy képesek voltak életük egy jelentős részéről lemondani, ami kimeríti a szívesség fogalmát. Érdekesség, hogy a vizsgálat az altruistáknál megnagyoboddott amygdalát talált, ami talán vezethet ahhoz az extrémnek mondott altruizmus, az ami elhozta a civilizációnk legnagyobb vívmányait: közoktatás, közfinanszírozott egészségügy és TB.

Ha egyéni szinten nézzük, akkor aki a szívességek szeretetnyelvét beszéli, annak a tettek többet mondanak a szavaknál. Ezért az ilyen emberekről leperegnek az elismerő szavak. Eláraszthatjuk őket bókokkal, de ők ezt fogják gondolni „Ha szeretsz, miért nem segítesz a házimunkában?”. Szóval ha a párunknak ilyeneket mond akkor érdemes mérlegelni mi mivel tudunk neki többet nyújtani.

🫂Testi érintés

Az Urbán Erotika kapcsán nem hagyhatjuk ki az Érintést sem. Régóta tudjuk, milyen hatalmas érzelmi erő rejlik a testi érintésben. A kutatások azt mutatják, hogy akiket sokat dajkáltak és simogattak gyermekkorukban, azok jobban boldogulnak az érzelmi életükben, mint azok, akik kevés szeretetteljes érintésben részesültek. Kutatások kimutatták, hogy napi 8-10 szignifikáns, affektív érintésre van szükség a fizikai és érzelmi egészség megőrzéséhez (a tényleges szám függ attól melyik kutatást veszed elő és 5-20 között változik). A tanulmányok azt mutatják, hogy „az érintés biztonságot és bizalmat szignál, megnyugtat” (https://greatergood.berkeley.edu/article/item/hands_on_research). A fizikai érintés nem csak egyéni szinten előnyös, hanem növeli az intimitás szintjét az emberi kapcsolatban is, függetlenül attól, hogy pár- vagy baráti kapcsolatról van szó.

Természetesen nem arról van szó, hogy a legtöbb ember csak egy kategóriát foglal el. Gyakori, hogy valami kevert minta jellemző az emberekre és ez is változik a konrak vagy az adott élethelyzetnek megfelelően.

Szerintem ezekben a kategóriákban nem is annyira az a lényeges, hogy mennyire állják meg a helyüket a tudományosság mércéje alapján, hanem az, hogy a gyakorlatban mennyire tudjuk alkalmazni őket.

Ha belefér neked, akkor fogd például egy jóbarátod, párod, jelentős kapcsolatod, és dedikálj neki valamennyi időt amíg végigmentek rajta, hogy kinek mi a fontos ki, hogy szereti, hogy szeretik, és ezzel már rögtön ki is pipáltátok a “minőségi idő” rubrikát.

Lezárult az Urbán Erotika Irodalmi pályázat beküldős része (Jelentkezési határidő: 2023. december 4. (hétfő) 10:00.) ahova több száz mű érkezett, ezúton is köszönjük mindenkinek a munkáit. Ahány alkotó van annyi féle művet kaptunk. Borzasztóan tág fogalom ez a 'felnőtt kapcsolat' és 'erotika' téma ennek mentén rengeteg üde és meglepő mű jött. Ami hasonló a művekben és az alkotókban az talán a bátorság.

Borzasztó nagy bátorság kell ahhoz, hogy odaállj valaki elé és azt mond neki, hogy szeretlek és fontos vagy nekem.

Vagy azt hogy félek. hogy elveszítelek.
Esetleg azt, hogy szerintem ez nem működik. Fejezzük be.

És ugyanekkora bátorság kell hogy az ember a szerelmi frusztrációról, reményeiről, vágyairól fabrikáljon verset amit aztán megoszt egy névtelen inbox-szal. Mindenki borzasztóan bátor volt aki beküldött verseket, és bár nem fog mind kikerülni, de mindegyikre nagyon fogunk vigyázni.

És ez a bátorság menthetetlenül összeforr az intimitással. Tényleg radikálisan eltérő, plasztikus írásokat láttunk eddig, de mindegyikbe megjelenik az intimitás, vagy az arra való igény. Minden alkotó meghívott minket a saját belső kis univerzumába és hihetetlenül intim részleteket árult el magáról. Arról hogy honnan jön, hová tart, hogy van a bizalommal és a szerelemmel. Ez a fajta bátorság pedig lehetővé teszi az őszinte emberi kapcsolódás lehetőségét, és ennek szeretnénk majd teret adni a 2024-es Urbán Erotikta Kortárs Fesztiválon egy tematikus
programmal.

Mert mindenkiben van igény hogy elfogadják, validálják, hogy tartozzon valahova.
Hogy úgy érezze hogy normális és szerethető.
Én csak javasolni tudom mindenkinek hogy vegyen részt majd programjainkon, akár ezen a tervezett irodalmi esten ahol közelebbről meg lehet ismerni a műveket s alkotókat és vegyen példát ezekről a roppant bátor emberekről akik a negatív hangok, a kisebbrendűség és szégyen érzésének ellenére eléggé bátrak voltak ahhoz, hogy lépéseket tegyenek az ön-fefedezés, ön-elfogadás és ön-aktualizáció felé.

Még pontosan két napig várjuk az írásaidat!✍️

Irodalmi Pályázat Urbán Erotika — GYURICZA Felnőtt kapcsolatok, szerelem és erotika témájú irodalmi alkotásokat vár az Urbán Erotika projekt. A kiválasztott műveket a 2024 februárjában megtartott Urbán Erotika Fesztiválon népszerűsítjük.

Oké, szóval van egy alapvető kérdés ami meghatározza az Urbán Erotikát, és ez újra és újra és újra megjelenik. És bár évek óta próbálom kikerülni, de sajnos nem tudunk ténylegesen tovább haladni, ha ezt nem tisztázzuk. A kérdés pedig az, hogy

'normális vagyok-e?'

Mármint nem én mert ha bárki olvasta a terápiás naplómat lehet erre a kérdésre egy viszonylag pontos közelítő becslése. De annyi féle csodálatos ember és annyi féle hihetetlen kontextusban és teljesen váratlan időpontban lett nekem szegezve ez a kérdés, hogy itt érzek egy szisztematikus problémát.

És ez a normális egy olyan billog amivel egymást gyalázzuk. Jelent ez átlagost, ami szintén néha sértő, elfogadhatót, helyeset. Pedig a normális nem jelent mást, csak egy átlag körüli átlagos eloszlást. Mégis a normális szó köré építettük fel a teljes civilizációs öntudatunkat, mély gyökerű szükségünk, ha nem igényünk, hogy valaki validáljon és azt mondja nekünk, hogy 'normális vagy'.

Sajnos ez az ember, nem én leszek.

Nem csak azért mert a normális (Gauss eloszlás) mindössze egy statisztikai fogalom aminek a kutatásmódszertani kérdéseken kívül nincs jelentős szerepe, hanem azért is mert én csak egy festő vagyok. Nekem van saját személyiségem és tapasztalatom, de nem kötelességem bárkit megerősíteni, bárkinek a jellemét formálni, bár tudok empatizálni azzal a csökkentértékű énrésszel amiből fakadnak ezek a kérdések. Arra szoktam finoman emlékeztetni embereket, hogy ha már átlagról beszélünk akkor vegyék figyelembe az ehhez tartozó jelentős szórást. Például kiábrándító, ahogy beragadtunk az Introvertált vs Extrovertált kategorikus vitájába, amikor a legtöbb ember inkább ambivertált és az éppen aktuális környezet határozza meg, hogyan viselkedik. Van aki csendes és visszahúzódó, de harsány lesz a munkahelyen. Van aki a munkahelyen dobja el a személyiségét de munka után felölti azt az identitást amit amúgy rejteget és kirobbanó explozív módon viselkedik. Melyik a valódi énrészük? Számít ez egyáltalán?

Persze ha BMI-t kutatsz, vagy társadalmi csoportokat, vagy bármilyen indexed van akkor ott fontos és hasznos mondjuk a normál kifejezéssel operálni. De én elképzelni nem tudtam, hogy élő, lélegző valódi emberek miért akarnak normálisak lenni.
A normál az csak egy fokozat a mosógépeden.

Miért nem akarnak az emberek egyediek, sajátságosak és különlegesek lenni? Annak mentén élni, hogy felvállalják azt ami őket különlegessé teszi?Persze pontosan tudom, mivel életem jelentős részében küzdöttem mentális egészségügyi problémákkal, hogy nem minden ami különleges az jó. Vannak egyedi jellemzők amik megnehezítik az életet. De ha ezeket a statisztikai szélsőértékeket félrerakjuk, még mindig azt látom, hogy olyan szintű diverzitás uralkodik emberek között, hogy borzasztó nehéz átlagot vonni, leszámítva az olyan axiómákat, mint hogy mindenki szeretné, hogy tisztelettel és kedvesen bánjanak vele.

És talán egy ugyan ilyen, érthető igény az is, hogy normálisnak érezzék magukat. És tudom, hogy mennyi ember szeretné azt hallani tőlem, hogy "nincs veled baj, minden rendben van veled, normális vagy" de ezt tényleg nem mondhatom. Amit mondhatok, és ezt gyakran hallották tőlem emberek az az lenne, hogy:

'érdemes lehet megvizsgálni, hogy miért próbálsz ennyire elérni egy átlagos kategóriát? Senki se átlagos mindenben, és az átlagos sem mindig egészséges. Ahelyett, hogy mithologizálsz egy ilyen elvárást, talán van értelme olyan célokat és elvárásokat létrehozni amik rólad szólnak, é és alaposan megvizsgálni, hogy mennyire fenntartható vagy életszerű, hogy van egy teljesen átlagos és tökéletes módja a létezésnek. Van 8 milliárd ember a földön akikből nem lehet értelmezhető átlagot vonni. Talán csak az köt minket össze, hogy mindenkinek igénye van arra, hogy legyen autonómiánk, hatékonynak érezzük magunkat valamiben és megtapasztaljuk az őszinte és elfogadó emberi kapcsolatot. Ennél többet nem tudok kívánni neked'

Új csemegéket hoztunk nektek. Ajánlom Barba munkáját és Bryan Adams (igen, a summer of 69 csávó) fotóit aki az elmúlt 12 évben hihetetlen képeket lőtt.

Próbálj elidőzni a képeken, ne csak átgörgesd őket.

🔞

Gondosan Kurált — GYURICZA A válogatás megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. / Content is not suitable for individuals under the age of 18.

Nem ismerek bizarabb gondolatot,
mint amikor emberek rendíthetetlen bizonyossággal
temetik a teljes erotikus énrészüket

búcsúsztatva, gyászolva, örökre lemondanak róla
megállapítva annak a bizonyosságát hogy ők már
örökre ilyenek mint ahogy a magányos kő is

pontosan tudja a föld mélyén a teljes setétben,
hogy ő örökre kő marad pedig már olyan kevés választja
el attól, ahogy magmává váljon és az a millió év ami

formálta csöndben termőre fordul majd csepfolyós létté
válik, kiemelkedik, megízleli a fényt a hideget,
talajjá erodálódik, növény lesz belőle és táplálni

fog egy szarvast. ugyanúgy ahogy egy kő egynap fellélegzik
majd először, te sem vagy a végső formád. ki tudja hogy
a bőröd alatt hogy vetemedik a lelked tektonikája

változás vár rád, rám, mindannyiunkra de ehhez hinni kell
abban, hogy lehetséges még ha nem is látjuk, mint ahogy
a mag sem látja a virágot amivé vállni fog, de növekszik mert

tudja, hogy több lesz annál ami volt, növekszik mert a
növekedésben van miden reménysége így kezdődik a
változás, egy apró cseppel kezdődik meg a legnagyobb vihar is.

______________________________
Fotó: Filip Hrebenda
Copyright: © Filip Hrebenda, Slovakia, 2022

Hogy fog kinézni egy könyv?

Gondoltál már erre? Hogyan enkapszulálod az írás esszenciáját egy borítóba? Bevallom neked, nekem ez eszembe se jutott egészen addig amíg nem szegezte nekem a kérdést a szerkesztő. És itt kezdődtek a problémák.

Ugyanis, a könyv alapvető kérdése, amit igyekszik kibontani, hogy a huszonegyedik századi, modern emancipált nő AMÚGY élvezheti e a szexet? És erre a kérdésre általában az emberek magabiztosan rávágnak egy választ, aminek a bizonyossági foka erősen beszakad amint megkérem őket, hogy indokolják a válaszukat. Nekem ez kb 700 oldalba sikerült és jön a remek kérdés, hogyan rugdosod bele ezt a 700 oldalas transzgenerációs, szociokulturális, hihetetlenülvicces, erotikus narratívát egy darab ábrába.

Én ezzel a problémával úgy küzdöttem meg mint minden mással: nekiálltam dolgozni rajta. Készítettem 20 vázlatot amik a gyakorlatban problémásak voltak. Mert…

- Nagyon nő fókuszú a sztori úgyhogy logikus lenne valami stilizált v***a a borítóra (egy körte vagy virág) DE ezzel az a baj, hogy akkor sose kerül ki kirakatba és sérthet egyes embereket

- Fotókat használni: én festőművész vagyok (nemvagyok) ezért az az elvárás, hogy kézzel készüljön

- Női főszereplő kicsit szexizve: HUJJUJJ ez tárgyiasítja a női testet semmiképp se lehet

- Női főszereplő romantikusan: félrevezető, mert alapvetően ez egy felnőtt regény és a borítónak utalni kell rá, hogy ebben a történetben bizony feszül a hálószobák hevülete

- Női főszereplő több ember viszonyában (az őt meghatározó emberekkel): nem családregény, bár elemekben tartalmaz

- És nagyon fontos, hogy nem maradhat ki, hogy a regény érinti a digitalizáció hatásait az emberi kapcsolatokra, családi traumákat, szexoktatást, lakhatási válságot, inflációt, bosszúpornót, anya-lánya viszonyt, a Magyar erotikus irodalom történetét, gasztronómiát és a kortárs fesztivál kultúrát

Na, ehhez sok sikert mindenkinek.

A megoldás is az lett, hogy visszamentem oda, hogy mi a főszereplő lélektani alaprajza, és ebből készítettem olyan építő köveket amiket ha jól keverünk átadja az a gondolati frusztráltságot és terheltséget ami jellemzi a narratívát és a protagonistát.

Hasonlóan érdekes problémákkal szembesültünk amikor az önkéntesekkel igyekeztünk arculatot adni ennek az Urbán Erotika dolognak. Ennek az első lépése az volt, hogy meghatározzuk mik az értékek amik mentén dolgozunk. Ez szerintem alapérték szinten sikerült, amit hosszútávon finomítani kell, hogy abban a társadalmi miliőben amiben dolgozunk mi az a stratégiai cél amit el akarunk érni, és ezt az ambíciót hogyan lehet majd kisebb lépésekben összefoglalni.

Izgalmas időszak ez, szerintem mindenki aki ehhez kapcsolódik nagyon izgatott, én legalább is az vagyok!

Auguste Rodin "Örök bálvány", 1893, a Harvard Művészeti Múzeum gyűjteményének egy ikonikus darabja.

Rodin több mint kétszáz figurát mintázott meg Dante Pokol c. művéből a hatalmas szoborprojektjéhez, amely a Pokol kapujaként vált ismertté (1880–1890 körül).

Az ebből a műből származó párost Eugène Carrière festőnek ajándékozta, aki vonakodva kölcsönadta a méltán híres 1900-as Rodin retrospektív kiállításnak. Ott olyan lelkesen fogadták, hogy Rodin elkészítette az itt látható márvány másolatot a figurákból.

A cím azonban elgondolkodtató. A tizenkilencedik századi költészetben a nőket gyakran „bálványként” írták le; a nő itt hűvös, corpulens megjelenése ellenére is csak ideál lehet.

R. M. Rilke költő ezt írta:

„Ebből a szobor valami titokzatos nagyságot áraszt... Az ember nem mer értelmet adni neki... A mennyország ugyan közel van, de még el nem értük; és a pokol közel van, és még el nem felejtettük"

_____________________________________________________

Méret: 72.4 x 63.5 x 40 cm
Anyag: Márvány
Leltári szám: 1943.1034
Helyszín: Harvard Art Museums

Annyira finishbe ért a könyv szerkesztése, hogy az első fejezetek már olyan állapotba vannak amiket te is olvashatsz majd jövő februárban! Ez egy szuper izgalmas időszak. Hihetetlen érzés könyvet írni, de a sok tanulsága közül az egyik az, hogy ez pontosan olyan mint minden más az életedben. Ha nem csinálod nem halad. Mindegy hogy könyvet írsz, szeretnél helyi képviselő lenni és kopogtatnod kell a házakon, gyakorolnod kell a gitárt, kereskedőként kapcsolatot kell építened, mindez arról szól, hogy csinálod-e. Mert más nem fogja helyetted.

Én, a környezetem, ismerőseim, családom legnagyobb bánatára nem adok fel soha semmit és mindig mindnent végigviszek, úgyhogy ezen a szövegkorpuszon már jelentkeznek a jóslófájások és innentől kezdve látjuk merre van előre. Isteni szerencsénk hogy van egy kompetens szerkesztőnk. Most már jöhet a korrektúra, tördelés, nyomdai gyártás és közvetlen értékesítés.

Mindez pedig hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ha csak egy kicsit is, de elgalább nyomokban tartalmazzon sz*****is kultúrát. Megteremteni annak a kultúráját, hogy érett felnőttek nívós és őszinte beszélgetésekett folytassank a felnőtt kapcsolatokról.

Szerencsére, ez most könyebb mint valaha, hiszen idén először végre nem egyedül, nem is 2-3 fős csapatban hanem egy komoly önkéntes közösségbe hozzuk létre a jövő évi eseményt.
Ide mindeki beleteheti az ötleteit, az elképzeléseit, a gondolatait, és megvitattjuk, kitaláljuk mi fér bele, mit tudunk megvalósítani és azt fogjátok jövőre látni. Ez már nem egy kiállítás lesz hanem egy közösség kollektív erőfeszítésének a lenyomata akik azért dolgoznak, hogy élhetőbb és felemelőbb világot teremtsenek.

És bár mindannyian radikálisan mások vagyunk, de hasonlítunk abban hogy meg van bennünk a kíváncsiság, szeretnénk hatékonyabban navigálni az emberi kapcsolatainkban és szeretnénk egy közösség tagja lenni.

Megállapodtunk együtt, hogy alapértékek közül amiket közös nevezőként tudunk elfogadni igazából három emelkedik ki. Ez a három pedig a következő volna:

SZABADSÁG

Az autonómia, az önkifejezés és az identitás megélésének lehetősége ami kéz a kézben járnak az önmegvalósítás felelősségével is.

EDUKÁCIÓ

Törekvés arra, hogy átadjunk egy olyan empirikusan megalapozott koherens ismeretanyagot amely összhangban van tudomány fejlődésének legújabb vívmányaival

MŰVÉSZET

Az Urbán Erotika genezise a képzőművészetben keresendő, és bármennyit is fejlődik megtartja kreatív jellegét. Hiszen a művészet az az eszköz amely segíthet beindítani a nélkülözhetetlen kritika mentes beszélgetéseket amelyek közösséget teremtenek.

Igyekszünk bátorítani egymást, hogy felfedezzük az egyediségünket a konok rutinnal és balga elvárásokkal szemben, és lehetőséget teremtsünk annak kifejezésére.

Nagyon szép lesz a dolog amit csinálunk.
Mit szép?
Gyönyörű!

Köszönjük, ezért csináljuk!

Szóval amikor elmondtam, hogy gyerekem lesz ezek voltak a legemlékezetesebb reakciók:

Gyuricza: Gyerekem lesz!
Ember1: Jaj, ne te depressziós vagy!

Gyuricza: Gyerekem lesz!
Ember1: Uh tesó nem tudom ez para, megcsaltad az összes nődet! Mi lesz így?

Gyuricza: Gyerekem lesz!
Ember1: Jézusom te alkoholista vagy.

Ezek mind roppant fájdalmas és megalázó interakciók voltak. De ezt nem azért írom, hogy ventiláljak.

Ez egy mentális egészségügyi poszt lesz egy nagyon fontos tanulsággal mindenki számára!
Szóval az ami fent történt az kérlek a stigma. Mint például annak a stigmája, hogy emberek – a legnagyobb jóindulattal – nem értik, hogy miért akarok jobban lenni amikor művész vagyok és minden művész szenved.

A stigma, nem krisztusi értelemben, az előítélet egy formája. Ami öli az intimitást, növeli a sebezhetőséget és beláthatatlan károkat tud okozni. Ezekkel az a baj, hogy az alapjuk a szeretet és a jóindulat, de ha megkérdezel egy pszichológust akkor a betegeinek a 80%-át tényleg szerették gyerekkorában, de az a szeretet

➡️1) Nem a gyerek igényei mentén történt
➡️2) Nem kommunikálta megfelelően (nem az érzést kommunikálta hanem egy implicit világképet)

És ezek nagyon alattomos, és korrozív interakciók amik egy életre megsebeznek. Talán nem volt olyan megalázó időszaka az életemnek mint amikor írtam terápiás naplót a depressziómról. Ennek az volt az oka, hogy ne érezze magát annyira egyedül egy csomó depressziós, és ténylegesen destigmatizáljam a férfi mentális egészséget. Sikertörténet: tudok fél tucat emberről aki miattam ment terápiára!
Viszont volt számtalan olyan interakcióm, ami nagyon káros volt. Ilyenek mint:

- Próbáljak macskagyökeret rágni
- Jézus
- Dugjunk attól jobban leszek
- Ez csak a fejembe létezik
- Gondoljak pozitív dolgokra
- Sokat írt egy csávó aki szerintem azt hitte, hogy zsidó vagyok és ilyen fura antiszemita cuccokat küldözgetett
- Az antidepresszáns rákkeltő
- Ne legyen gyerekem / de már van / jaj ne semmiképp se legyen több
- Öljem már meg magam

Most ezeknek egy része nettó geci, egy része meg jóindulatú de az jut róla eszembe amikor meghalt egy barátnőm és mondtam egy ismerősömnek, hogy lesz a temetése és ő azt mondta, hogy pontosan tudja, hogy milyen mert próbál lefogyni 1-2 kilót a nyárra és pokolian nehéz. Talán ez a legnehezebb dolog amit valaha csinált. Én itt tudtam, hogy ez az ember soha semmilyen tényleges kihívással nem nézett szembe. De az kevés ha én vagyok vele empatikus, ennek két irányú utcának kell lenni.
Mesélek pár tipikus játszmáról és reakcióról, hogy próbáljuk korrigálni ezeket.

➡️ Legalább nem... xy / Lehetne rosszabb

„Örülj h nem vagy rákos” – ennek én örülök, de ez konkrétan érzelmi invalidálás. Értem, hogy diszkomfortos látni valakinek a szenvedését, és azt akarjuk, hogy gyorsan vége legyen, az ilyen reakciók marginalizálják az érzéseket és tuti, hogy bezár egy ilyen után a másik ember egy életre azelőtt aki megbántotta.

➡️ Sajnálom, hogy ezt érzed

Ez jónak tűnik DE... oké, képzeld el, hogy beszélgetünk teljesen átlagos helyzetben és én ráütök a kezedre teljes erőből. Ez neked valószínűleg borzasztóan fájna. Majd én azt mondanám, hogy „sajnálom, hogy ezt érzed”. A sajnálat egy távolító érzelem ami a fenti hatást éri el. Ettől nem tűnik el a fájdalom, és valószínű, hogy zár tőle az egyén.

➡️ Ne érezd már ezt

Senki se felelős az érzéseiért. Bűntudatot kelt abban aki mondjuk valamilyen mentális zavarba szenved.

➡️ Ne gondolj rá, csak lépj tovább!

Klinikai kutatások kimutatták, hogy tényleges érzelmi munka nélkül nagyon kicsi a valószínűsége, hogy az egyén „csak úgy” jobban lesz. Nagyobb a valószínűsége, mint hogy nem, hogy a személy ezután bekerül egy negatív spirálba ami hat a kapcsolataira/életére. Az hogy lépj tovább olyan abszurd tanács mintha egy nyílt törés áldozatának azt mondanám, hogy lépj tovább.

➡️ Ez csak a fejedben létezik

Igen. Mint minden élményünk, érzetünk és emlékünk. Nem vagyunk más csak bonyolult biokémiai vihar. Éppen ezért az a személy aki alacsonyabb dopaminszinttel rendelkezik (gyógyszerrel befolyásolható) vagy nagyobb az amygdalája (fix attribútum) teljesen máshogy működik. Ez éppen olyan valós különbség mint, hogy vannak alacsony és magas emberek.
Tudnám folytatni a listát, de nem teszem. Mert ennek a posztnak nem a mentális egészségügyi érzékenyítés a lényege. A lényege a sebezhetőség. És ezt mindenki megéli. Nem mindenki alkoholista, depressziós festő. De mindenki él át
bizonytalanságot és szorongást. Mert,...

- A testünk öregszik és hízik
- Nem mi vagyunk a legokosabbak
- Néha nem áll fel
- Van amikor hibázunk és elnézést kell kérnünk
- Van amikor elégtelenek vagyunk és segítséget kell kérnünk

Akkor mi a tanulság? Nos, az hogy ha mondjuk igazságtalanság áldozata vagy akkor neked lépéseket kell tenned (ez a te felelőiséged), hogy elmondd mit érzel.

▶️„Nézd amivel viccelsz az tök sértő, mert jól vezetek, és arra utalsz, hogy a nők eredendően pocsék sofőrök”
▶️„Szeretném, hogy befejeznéd azt, hogy viccelsz a munkámmal. Igen, férfi létemre lehetek hatékony csecsemőgondozó. Ettől nem vagyok, nő, pedofil vagy beteg.”
▶️„Én tényleg próbálok ennek a cégnek hatékony alkalmazottja lenni, de mivel folyamatosan változik a környezet és nem kapok egyértelmű elvárásokat nem érzem úgy, hogy annyira hasznos lennék, mint lehetnék.”

Nyilván mindenkinek joga ésszerűen jelezni azokat a kockázatokat amiket lát, de gyakran érzem úgy hogy ezt úgy tesszük hogy csökkentértékűséget, szégyent és bűntudatot váltunk ki a másikban!

Ezek csak példák persze, de mindenkinek mélyen belül van valami sebezhető, sérülékeny én-része. Sokan nem hiszik de azok a modellek, akikkel dolgozok azok kiemelkedően szép emberek és mivel egy nagyon kompetitív térben próbálnak érvényesülni ez szorongást okoz. Ezt a szorongást nem tudják kivel megbeszélni mert a környezet kiveti. Tragikus látni, hogy két nő aki mindkettő a nőiességével küszködik mennyire megbántja egymást mert pl a fizikailag kiemelkedő megjelenésű ember mesélne a szorongásáról, ettől kisebbrendűség érzése van az átlagos megjelenésű barátjának aki visszatámad vagy elereszt egy olyat, hogy „nehogy már ő érezze magát szarul” és pillanatokon belül „hülye picsá”-zásba fajulhat a történet. Amikor a törés amibe szenvednek ugyan az: nem érzik magukat eléggé „jó nő”-nek bármit is jelentsen ez akárkinek.
Ezért ha legközelebb valaki (a férjed, a serdülő gyereked, a hülye munkatársad) megnyílik valami olyanba ami szerinted nehéz lehet neki akkor emlékeztessed magad, hogy ő rengetege sebezhetőséget él meg, és tartsd észben, hogy:

1️⃣- Az, hogy valakit érzelmileg validálsz nem jelenti azt, hogy igazságként ismered el a sztoriját.
2️⃣- Kerüld a defenzív hozzáállást, vagy a tanácsosztogatást. Az embereknek tényleg 95% -ban arra van szükségük, hogy validálják őket. Kérdezd meg nyugodtan, hogy „Szeretnéd a segítségemet ebben a problémában?” Ha a válasz „Nem”, akkor összpontosítson a hallgatásra.
3️⃣- A megértésnek meg kell előznie a beavatkozást. Valakit igazán hallgatni azt jelenti, hogy megpróbáljuk megérteni az álláspontját. Bármit mondasz/javasolsz ez előtt a szint előtt azt ki fogja vetni a pszichéje
4️⃣- Tükrözd az érzéseit: „Látom, hogy nagyon ideges vagy.” / ’Ez biztosan nagyon fájdalmas.”
5️⃣- Foglald össze a tapasztalatokat, majd validálj "Teljesen megértem, hogy ideges vagy, mert késtem és ez tiszteletlen volt” / „Nagyon fájdalmas lehetett ilyen veszteséget átélni”

Ne feledd, hogy egy ember sem tökéletes és nem lehetünk hibátlan gondoskodó gépek a nap 24 órájában. A cél nem is ez. A cél az lenne, hogy minden nap tegyünk apró inkrementális lépéseket azért, hogy jobban bánjunk egymással.
Mert ez a legkevesebb, amivel tartozunk a másiknak.