Flos Vitarum - gondolatvortex

Az „érzéketlen” empata

Mostanában észrevettem, hogy kialakult (szerencsére) egy olyan kritikus olvasói réteg, amely nem a 80x agyonrágott témák 100x ugyanolyan irányból tárgyalt megközelítésére vevő, hanem olyan gondolatokra, amelyek kimozdulnak a megszokott sémákból és megfogalmaznak olyan véleményeket, amelyeket mások nem „mertek”, vagy nem illik a tömeg által támogatott nézőpontba, így nem hoz elég lájkot, követőt és megosztást. Aztán univerzum elém dobott egy magas labdát, amit nem is tudnék másképpen lecsapni én sem.

Pár nappal ezelőtt, egy cikk kapcsán, némi frusztrációtól túlfűtve fejtettem ki a véleményemet barátaimnak a manapság olyan divatos nárcisztikus-empata témáról. Leírni nem akartam akkor, mert ismerve magam nem lett volna túl „nyomdaképes”.

Az nem újdonság, hogy a nárcisztikus embertípus napjaink fő témájá vált, természetesen okkal. Ez pont olyan, minthogy a mi gyerekkorunkban nem neveztek még meg különböző problémákat, és így sokan azt mondják most, ahh ez csak modern divat. Persze, részben ez is igaz, de nagyrészt az ok nemes egyszerűséggel az, hogy vannak témák, területek, akár betegségek, amikről 30-40 évvel ezelőtt még sokkal kevesebb információ volt elérhető.

Hasonló a nárcisztikus emberek szerepe és a számuk növekedése a társadalomban. Én azt hiszem, eddig is pont ennyien voltak, csak az ellenpólus lett tudatosabb, így kialakult egy akkora kritikus tömeg, amely már elég volt, ahhoz, hogy ezt szélesebb körben megnevezzék és foglalkozzanak vele.
Olyannyira, hogy köszönhetően a FB algoritmusának, elég, ha 1x megnyitsz egy nárcisztikusokról szóló cikket, a hírfolyam a továbbiakban hányni fogja magából szó szerint a többit. Ennek köszönhetően, hamarosan megjelennek az empatákról szóló cikkek is.

Mielőtt belevinném túlzottan az egyéni érzelmeimet is ebbe az írásomba ( jéééé a realistáknak is vannak ám, csak szólok), szóval, mielőtt belevinném, szeretném leszögezni, hogy közvetlen tapasztaltam a „témát”, és a mai napig is, hozzám közel álló embereknél is előfordul. Nem bagatellizálom el a kérdést és pontosan tudom, milyen pusztító tud lenni egy nárcisztikus jellemű emberrel az élet, legyen az akár családtag, barát, vagy pár.

De az van, hogy engem sokkal jobban felbosszant, hogy ennek a témának köszönhetően, egyre növekednek azok az írások és nézőpontok, amelyek az empatákat kvázi szuperhőssé avanzsálják, mert hát ők éreznek.
Az abszolút kedvencem azonban a legutóbbi volt: mert ők nyitott energiarendszerrel születtek (hát még szerencse, hogy nem zárttal). Aki „szakmabeli” olyan területen, ahol energetikával foglalkoznak, pontosan tudja, mennyi bu****it ezoszennyel van tele a net, de ez nálam most vitte a prímet. Merthogy lassan eljutunk oda, hogy már itt is szélsőségekről beszélünk. A született empatától (jelentsen ez bármit is) helyből ugorhatunk odáig, hogy hát mivel ők átérzők, ezért jajj hát nem tehetnek róla, hogy mindig érzelemből cselekednek. És ott is vagyunk a lecsupaszított fekete-fehér verziónál: empata-érzelmes-áldozat, nárcisztikus-reális- bántalmazó, ami egy nagyon durva sarkított nézőpont.
Üdítő kivételként hadd említsem meg, hogy azért akadnak olyan cikkek, amelyek szakmailag meghaladják a kattintásvadász siteok általánosításoktól hemzsegő cikkeit, szerencsére.

És mielőtt elkezdene füstölni a laptopom, amikor leírom az „ellenvéleményem”, fontos, hogy szerintem, a valódi empata tényleg áldozat. Van azonban egy másik réteg az empatákon belül, akik már felismerték az áldozat szerepet, változtatni is képesek lennének, mégis újra és újra ugyanazokat a köröket futják és ezt személy szerint nehezen tudom megérteni (és nem azért, mert nem vagyok tisztában az áldozat-bántalmazó dinamikával, sajnos tisztában vagyok).

Sérülést vélnek felfedezni a nárcisztikusok viselkedése mögött (diagnosztizált személyiségzavar esetén ez pl. nem is kérdés), én ugyanúgy sérülést bátorkodom feltételezni az empatáknak az előbb említett rétegéről is.

Nekem speciel a hócipőm tele azokkal a felnőtt „empata” emberekkel, akik bár ismerik jellemüket, erősségeiket, gyengeségeiket még mindig ott tartanak, hogy az érzelmeikre és a személyiségükre hivatkozva, bájosan mosolyogva, simán „átgyalogolnak” embereken. Empata vagyok „felkiáltással”, egyszerűen kikerülik a felelősségvállalást érzelemből hozott tetteik felett. Attól, hogy valaki reális típus, és nem bőgi el magát, meg ás magának sírt a hátsókertben, vannak érzései. Csak az ilyen embereket nem azzal lehet „bántani”, ha nem rajongjuk körbe őket, meg gondoskodunk róluk, „mentjük” meg őket, ha kell, ha nem, hanem azzal, ha nem vagyunk megbízhatóak, vagy ha nem vállaljuk a felelősséget valamiért. Egy elsősorban reálisan gondolkozó embert hullára hidegen fogja hagyni az ’én ezt éreztem’ kifogás. És nem, nem azért, mert nincsenek érzései, vagy mert empátiára képtelen.

Erről miért nem beszélünk? Miért kell egyet jelentsem az empata viselkedés azzal, hogy akkor nekik el „kell” nézni mindent, mert különlegesek? A reálisnak miért lehet azt mondani, de „bunkó” vagy, az empatának meg nem, hogy de felelőtlen, vagy akár meggondolatlan? Ja, bocs, tudom, mert ő nem tehet róla, mert ez egy típus….Csak hát ezen típus egy része felismeri ezt és mégis tovább evez a meleg kakiban és ha ehhez reálisként nem asszisztálsz, akkor „jajj neked”, mert bántod szegényt, biztos nárcisztikus vagy és hiányzik belőled az empátia.

Az van, hogy az EQ bizonyítottan fejleszthető. És a régebbi tudományos feltételezésekkel ellentétben, állítólag az IQ is. Azt hiszem, ez mindenkinek jó hír…

Talán eljutunk odáig, hogy egy önmagukban felismert karaktert az emberek nem pajzsként, vagy kifogásként használnak majd, hanem tudatosan haladnak tovább a fejlődés irányába. Akkor talán a reális nem jelent majd egyet az érzéketlennel és akár a nárcisztikussal, az empata meg a belesz_rommal és az áldozattal.

Kiaran

ui: teljesen zárt energiarendszerrel született túlélőket is keresek Facepalm jeligére a kiadóba….

Santa Muerte Tarot
Kiadó: Lo Scarabeo

Sokan, akik Tarot kártyát használnak, ismerik a rendszerét, előszeretettel asszociálnak a nagy (vagy a teljes) arkánumra, akár bármilyen élethelyzetben. Ez nem véletlen. :)
A Tarot kártyát sokan félreértelmezik, valóban jól használni akkor lehet, ha megértjük, hogy nem, a Tarot nem jósol. A Tarot nem jóskártya. Megmutathatja a legvalószínűbb kimenetel lehetőségét, de jellemzően akkor használható eredményesen, amikor elfogadjuk, hogy a Tarot legtöbbször nem valami teljesen új információt közöl, hanem arra mutat rá, amire már mi magunk is megértünk.
Sokan azt gondolják, hogy a Tarot-nak is egyfajta "lelke" van :) néha olyan tűpontosan tudja arcunkba vágni egy-egy kirakás esetén azokat a dolgokat, amelyeket próbálunk kikerülni, hogy ne kelljen kimozdulnunk a komfortzónánkból.

Szerintem a Tarot-t lehet vagy szeretni, vagy nem. Átmenettel még nem találkoztam. Ez valahogy olyan, mint a tetoválás, nagyon kevés embernek van egy :D - de a kivétel erősíti a szabályt ugye.
Mondanom sem kell, hogy én nem tartozom a kivételek közé, ha hirtelen össze kéne számolnom hány db paklim van, nem tudnám megmondani.
Ebbe az albumba a saját paklijaim kerülnek rövid bemutatásra és egyéb Tarot-val kapcsolatos infók :)

Eljön a nap...

Eljön a nap, amikor tudsz majd nemet mondani… Amikor pohárba hullik az utolsó csepp vagy amikor egyszerűen csak a semmiből elkap az a mélyről jövő érzés, ami ott kavarog minden emberben: nem kell így lennie. Eljön a nap, amikor rájössz, valami nem stimmel. Körülnézel és feltűnik, rossz helyen vagy, rossz emberekkel. Eljön a nap, amikor már nem keresed azokat, akik soha nem érdemelték meg a szereteted, amikor nem adsz annak, aki csak kérni tud, amikor többé senki után nem futsz…Eljön a nap, amikor megállsz a káosz közepén és csak magadra figyelsz. Meghallod a saját hangod és kinyílik a szemed. Megpillantod, kik állnak igazán melletted és egy életre megtanulod, csak ők kellenek. Nincs időd szeretni azokat, akik nem szeretnek…Eljön a nap, amikor szeretni kezded magad, amikor hálás leszel azért, hogy életet kaptál és lehetőséget, hogy eljuss oda, ahova e nélkül felfedezés nélkül soha nem juthatnál. Eljön a nap, amikor végre igazán megtalálod, amit mindig is kerestél: önmagad...
(Manna Owell)

"Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak."

Wass Albert: Erdők könyve (részlet)

….Az anyák napjáról millió szívmelengető post kering évről-évre az interneten. Mégis engem valahogy nagyon ritkán érint meg bármelyik is. Két csoportban szoktak előfordulni olyan írások, amelyektől még nekem is párás lesz a szemem.
Mindkét csoport különleges gyermekek szüleinek jött létre.

A legtöbb anya pozitívan áll hozzá a gyerekvállaláshoz, jobb esetben nem csupán pozitívan, de felkészülten is, azzal kapcsolatban mi történik, ha nem minden csupa öröm és boldogság.
Legtöbbünk a terhesség során átesik a Várandósok- Az a bizonyos 9 hónap című film könyvbemutatós jelenetén (ha nem láttátok, feltétlen nézzétek meg), amikor a szereplő meg meri fogalmazni, hogy ez bizony szívás, a terhesség sokszor szívás. Ennek ellenére az anyává válás semmihez sem fogható megtapasztalása hamar elhomályosítja a terhesség közbeni hullámvölgyeket. És mire feleszmélünk, már „hipp-hopp” ott van előttünk életünk csodája, aki az első lélegzetvételével felülírt mindent, de mindent addigi életünkben. Bár erről Neki, nyilván még fogalma sincs. És te semmi mást nem csinálsz, csak próbálsz megfelelni – jobb esetben csak Neki és másoknak már rég nem, rosszabb esetben még érdekel a külvilág véleménye, na de sebaj, ha „jól” csinálod, hamarosan pont letojod, más mit gondol-. Telnek az évek, az az telnének, de te már icipici korában felfedezed, hogy ő valamiért más. Hallgatod a jobbnál jobb kéretlen "tanácsokat", de aztán hallgatsz az anyai megérzéseidre és elviszed. Egy szakemberhez, aztán még egyhez. Aztán fejleszted. Aztán megnyugszol, aztán megint valami fura, és megint viszed. És ezt folytatod, első körben a már szóban kommunikatív koráig. Közben feldolgozol: az infókat, az érzéseket, a következményeket, az ítéleteket, a lesajnálást, a bagatellizálás. Folyamatosan mások egoja között lavírozva próbálsz ember és anya maradni.
És végül egyszer eljutsz oda, hogy valaki megnevezi. Megnevezi a valamit, amire mások azt mondták ahh nem úgy van, beképzeled, túlkombinálsz. És kicsit megkönnyebbülsz. Majd elkezdesz kutatni. Könyveket, tanulmányokat, kutatási eredményeket, módszereket. Minden pozitivitásod és felkészültséged ellenére, a rosszabb napokon eszedbe jut a két kulcsszó: genetikai és környezeti hatások. Az elsőn gondolkoznod sem kell soha, az is elég, ha csak elmész egy tükör előtt. A másodikért mindent megteszel, hogy ellensúlyozd, hogy „megold”, hogy a gyereked tudjon valódi önmaga lenni. És sikerül, lassan, de sikerül. „Visszaesés” mindig van, de évek alatt eljutsz oda, hogy nem minden reggeled úgy kezdődik, mintha tojáshéjon kéne lépkedned. Igaz, közben nagy eséllyel az életed teljesen megváltozott. Millió dolog kicsit sem lényeges, ami régebben az volt. Millió dolog, jóval nehezebb, mint másoknak. Millió dolog viszont sokkal nagyobb öröm számodra, mint másoknak. És már mered elhinni, amit sok évig csak mantraként hajtogattál magadnak: jó anya vagyok.

Én is ezt teszem. Csak ilyenkor, anyák napja idején, ránézek és látom benne azt a hihetetlen mély, koravénsége mögött megbúvó szomorúságot. Minden ellenére, ott van a szemében. És elgondolkozom: genetika-környezeti hatás, genetika-környezeti hatás. És beugrik, újra. Az első pár hónap. Amikor eleinte nem tudtam sírás nélkül ránézni, ha egyedül voltam. Nem miatta, magam miatt. Mert ránéztem és nem tudott nem eszembe jutni, hogy a Nagyapja sosem fogja látni. 2 hónappal azelőtt ment el, mielőtt Ő született. Sosem fogja látni, sosem fogja neki azokat mondani, amit nekem mondott, ami miatt a legjobb barátom is volt. Akárhányszor ránéztem a fiamra, akárhányszor sírva felvettem, ezt sugároztam felé. Olyan mély fájdalmat, amire neki nem lett volna szüksége. Én voltam a környezeti hatás. És minden belső munka és fejlődés ellenére, ilyenkor azt gondolom, én voltam a környezeti hatás. Nem voltam „igazi” anya, csak egy merő végtelen szomorúság, egy negatív környezeti hatás.

Aztán mint minden este, felmegyek vele és odabújik a kanapén, mielőtt lefekszik az ágyába. Odabújik, őszintén, feszültség és elvárások nélkül. És azt mondja: szeretlek anya….
És akkor elhiszem újra, nem vagyok már környezeti hatás, anya vagyok…..

Májusfa loading.. . 🥰🥰🥰🥰🥰🔥

Flos Vitarum - gondolatvortex Az oldal ismét megújul. Ahogy a világ, én is változom és szeretnék az oldal követőinek aktívabb felületet nyújtani. Ezen okokból, az oldal a továbbiakban tulajdonképpen gondolatbörzeként működik tovább. Az eddigiektől eltérően több lesz a saját írásaimból, amelyeket gondolatébresztőnek szánok az itt eddig is szereplő témákkal kapcsolatban, pár új terület mellett.
Az oldal új neve még az Aranyseprű korszakában, egy általam kitalált név volt, utalva az élet virága motívumra és annak jelentéseire.
Szívből remélem, hogy továbbra is érdekesnek találjátok majd.


Előzmények:
Az Aranyseprű gyógyfüvesház és boszorkányos kellékek kicsiny boltja egy különleges hely volt, mely a Belváros szívében, a Ferenciek terén várta az igényes Vevőket. Sajnos 2016-ban teljesen megszűnt, mint bolt.

Az üzlet profilja kettős volt. Központjában a gyógynövényekkel és egyedi keverékekkel, kiegészítve a különböző mágikus hagyományokhoz köthető tárgyakkal, kiegészítőkkel.

Az oldalt annak reményében hagytam meg, hogy talán egyszer, más formában tovább folytatom.

2022
Az Aranyseprű oldala a továbbiakban kissé átalakul. Nevét változtatás nélkül meghagyom. Részben azért, mert valóban terveim között szerepel a jövőben a folytatás, részben pedig azért, mert több körös átgondolás után arra jutottam, így is lefedi azt, amire használni szeretném.
Jelen esetben azonban, a boszorkányos kellékek nem tárgyi eszközökként jelennek majd meg és nem is klasszikus értelemben vett bolt lesz, mint az Aranysperű eredetileg.
Egyéni és egyéb útjaim az évek során rengeteg terület felé vittek, amelyekből sok meg is maradt az érdeklődési körömben, sok pedig átalakult különböző okok miatt.
A motívációm közzéppontjába azonban mindig szerepelt és központi helyet foglalt el az útkeresők segítése. Ugyanis pontosan tudom, a társadalom szerint nem átlag felfogású személyként, hogy mennyire nagyon nehéz sokszor a rengeteg információ között megtalálni a saját fejlődésünket elősegítő, vagy energiát adó infókat. Legyen az akár egy könyvajánló, vagy csak egy oldalnyi idézet valahonnan, ami pont jókor, pont jó helyen kerül az utunkba.
Tehát, jó helyen jársz, ha sokszor úgy érzed, kilógsz a sorból. Ha szenvedélyesen imádod a természetes, érdekel és használod, vagy szeretnéd használni azokat a kincseket, amelyeket a természet ad neked. Ha az életedben valóban fontos a környezetvédelem. Ha érdekelnek a wicca, okkult, természetfeletti stb. témák. Ha szenvedélyed a zene, a könyvek éa az olvasás. Ha mások elfogadása számodra valóban fontos. Ha kezded megérteni: minden, ami körülötted van, az belőled fakad.
Lehet, hogy még rossz helyen jársz, ha számodra a természet csak addig fontos, amíg ciki mást állítani. Ha a természet kincseinek védelme kimerül abban, hogy nem tépsz le védett növényt, ha épp látja valaki. Ha az elfogadás nálad arról szól, hogy persze nincs vele semmi bajod, csak csinálja otthon a négy fal között. Ha szívesebben simogatod az egódat, minthogy kimozdulj a komfortzónádból.

A változástól függetlenül -ahogy eddig is- bármilyen kérdés/kérés esetén bátran írhattok.

Kellemes olvasgatást!

© Minden jog fenntartva! Az oldalon található tartalmak másolása, akár részleteiben, akár egészében csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével lehetséges. Illegális felhasználás jogi eljárást von maga után!

Májusfa

Szép a fának a levele, ága,
de a legszebb a május bája.
Feldíszítem szalagokkal,
sárga piros kis masnikkal.

Fotó: Tina Kim Pinterest

A vad, zabolátlan szóhoz hasonlóan a boszorkány szó is pejoratív értelmet kapott, réges-régen azonban ezzel a szóval illeték mind az öreg, mind a fiatal gyógyító asszonyokat, s a boszorkány szó angol megfelelője, a witch a bölcsességet jelentő wit szóból ered. Ez még akkor volt, amikor az egyetlen Istenben való hit nem váltotta fel a még régibb Ősanya-vallásokat. Ennek ellenére, a kegyetlen óriásnő, a boszorkány, az ősi vad természet és minden egyéb teremtmény és aspektus, melyeket a kultúra a női psziché rettenetes elemeinek tart, olyan áldott dolgok, amelyeket a nőknek mindenképpen vissza kell szerezniük és felszínre kell hozniuk.

Clarissa Pinkola Estés
Farkasokkal futó asszonyok

A káosz megfejtésre váró rend.

José Saramago

"Jó anya vagy.
A legjobb, ahová érkezhetett. Mert téged választott.
Jó anya vagy.
Így vagytok egymás tanítómesterei.
Jó anya vagy.
Nem kell sosem a bűntudat.
Jó anya vagy.
Akkor is, ha valaki mást mond.
Jó anya vagy.
Akkor is, ha mintha más jobban csinálná.
Jó anya vagy.
Csakis te kellesz neki.
Akkor is, ha kicsi, akkor is, ha nagy.
Akkor is, ha utál éppen.
Akkor is, ha te vagy a "leggonoszabb" éppen.
Neki te kellesz.
És ő téged választott.
Mert jó anya vagy!"

Vámos Robi
Légy te is bánthatatlan

Vannak olyan pillanatok, napok az életünkben, amikor mintha kívülről látnánk egy eseményt, ami nem is feltétlen furcsa, vagy jelentős. Lehet akár teljesen hétköznapi is. Mégis, egy pillanatra, mintha megállna minden és érezzük; akkor, ott, abban az időn kívüli pillanatban, megváltozott valami, bennünk, mélyen és véglegesen. Történt valami, amit megmagyarázni még nem tudunk, de azt pontosan érezzük, hogy jelentős és visszafordíthatatlan.

2022.04.06.
Kiaran

Gál János

Bújócska
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette

Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta

Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.

Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.

Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.

Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak

Radnóti Miklós: Második Ecloga


Repülő



Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem,

méhrajként zümmögött a sok vadász felettem,

a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom,

míg végül új rajunk feltűnt a láthatáron.

Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek,

de visszajöttem nézd! és holnap újra retteg

s pincékbe bú előlem a gyáva Európa...

no hagyjuk már, elég! Írtál-e tegnap óta?



Költő



Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska

miákol ás az eb vonít s a kis halacska

ikrát ürít kacéran. Mindent megírok én,

akár neked, hogy fönn is tudd hogy’ élek én,

mikor a robbanó és beomló házsorok

között a véreres hold fénye támolyog

és feltüremlenek mind, rémülten a terek,

a lélegzet megáll, az ég is émelyeg

s a gépek egyre jönnek, eltűnnek s újra mint

a hörgő őrület lecsapnak újra mind!

Írok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes,

ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,

mert bátorság ez is, lásd, a költő ír, a macska

miákol és az eb vonít s a kis halacska –

s a többi... És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod

a gépet s zúg füled, hogy most nem hallhatod;

ne is tagadd, barátod! és összenőtt veled.

Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett?





Repülő



Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom

s lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon.

Vagy csak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan,

a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.

Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn újra szállni vágyom,

nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.

S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem,

igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten...

De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok,

emberként éltem én is, ki most csak pusztitok,

ég és föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg...

Írsz rólam?





Költő

Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.

1941. április 27.

„Amikor egy nő nem szabadul a „túlélő vagyok” gondolattól akkor sem, amikor ez már rég nem hasznos számára, akkor nyilvánvaló, mit kell tenni. Meg kell lazítanunk a túlélő archetípusát szorongató fogását. Különben semmi más nem lesz képes fejlődni. Engem ez egy szívós kis növényre emlékeztet, amely - víz, napfény, táplálék nélkül - mégiscsak hozott egy átlagos, apró levelet. Mindennek ellenére.
A gyarapodás viszont, most, a nehéz idők elmúltával azt jelenti, hogy bőséges táplálékot és fényt igyekszünk szerezni, hogy virágozhassunk, hogy bokros, dús, nehéz bimbókat és leveleket hozzunk. Sokkal jobb, ha olyan nevekkel illetjük magunkat, amelyek szabad növekedésünket segítik elő. Ez a gyarapodás. Erre az életre szántak bennünket.”

Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok

Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az - figyeld meg - mindig a legfontosabb.

Müller Péter

Flos Vitarum - gondolatvortex Az oldal ismét megújul. Ahogy a világ, én is változom és szeretnék az oldal követőinek aktívabb felületet nyújtani. Ezen okokból, az oldal a továbbiakban tulajdonképpen gondolatbörzeként működik tovább. Az eddigiektől eltérően több lesz a saját írásaimból, amelyeket gondolatébresztőnek szánok az itt eddig is szereplő témákkal kapcsolatban, pár új terület mellett.
Az oldal új neve még az Aranyseprű korszakában, egy általam kitalált név volt, utalva az élet virága motívumra és annak jelentéseire.
Szívből remélem, hogy továbbra is érdekesnek találjátok majd.


Előzmények:
Az Aranyseprű gyógyfüvesház és boszorkányos kellékek kicsiny boltja egy különleges hely volt, mely a Belváros szívében, a Ferenciek terén várta az igényes Vevőket. Sajnos 2016-ban teljesen megszűnt, mint bolt.

Az üzlet profilja kettős volt. Központjában a gyógynövényekkel és egyedi keverékekkel, kiegészítve a különböző mágikus hagyományokhoz köthető tárgyakkal, kiegészítőkkel.

Az oldalt annak reményében hagytam meg, hogy talán egyszer, más formában tovább folytatom.

2022
Az Aranyseprű oldala a továbbiakban kissé átalakul. Nevét változtatás nélkül meghagyom. Részben azért, mert valóban terveim között szerepel a jövőben a folytatás, részben pedig azért, mert több körös átgondolás után arra jutottam, így is lefedi azt, amire használni szeretném.
Jelen esetben azonban, a boszorkányos kellékek nem tárgyi eszközökként jelennek majd meg és nem is klasszikus értelemben vett bolt lesz, mint az Aranysperű eredetileg.
Egyéni és egyéb útjaim az évek során rengeteg terület felé vittek, amelyekből sok meg is maradt az érdeklődési körömben, sok pedig átalakult különböző okok miatt.
A motívációm közzéppontjába azonban mindig szerepelt és központi helyet foglalt el az útkeresők segítése. Ugyanis pontosan tudom, a társadalom szerint nem átlag felfogású személyként, hogy mennyire nagyon nehéz sokszor a rengeteg információ között megtalálni a saját fejlődésünket elősegítő, vagy energiát adó infókat. Legyen az akár egy könyvajánló, vagy csak egy oldalnyi idézet valahonnan, ami pont jókor, pont jó helyen kerül az utunkba.
Tehát, jó helyen jársz, ha sokszor úgy érzed, kilógsz a sorból. Ha szenvedélyesen imádod a természetes, érdekel és használod, vagy szeretnéd használni azokat a kincseket, amelyeket a természet ad neked. Ha az életedben valóban fontos a környezetvédelem. Ha érdekelnek a wicca, okkult, természetfeletti stb. témák. Ha szenvedélyed a zene, a könyvek éa az olvasás. Ha mások elfogadása számodra valóban fontos. Ha kezded megérteni: minden, ami körülötted van, az belőled fakad.
Lehet, hogy még rossz helyen jársz, ha számodra a természet csak addig fontos, amíg ciki mást állítani. Ha a természet kincseinek védelme kimerül abban, hogy nem tépsz le védett növényt, ha épp látja valaki. Ha az elfogadás nálad arról szól, hogy persze nincs vele semmi bajod, csak csinálja otthon a négy fal között. Ha szívesebben simogatod az egódat, minthogy kimozdulj a komfortzónádból.

A változástól függetlenül -ahogy eddig is- bármilyen kérdés/kérés esetén bátran írhattok.

Kellemes olvasgatást!

© Minden jog fenntartva! Az oldalon található tartalmak másolása, akár részleteiben, akár egészében csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével lehetséges. Illegális felhasználás jogi eljárást von maga után!

https://ladonyijanos.hu/fonixeros-ujhold-2/

Főnixerős újhold | Ládonyi János Főnixerős újhold Szerző: János | 2023. febr 18 | Blog | Nincsenek hozzászólások Olyan időket élünk, hogy „csak úgy” megújulni már szinte kevés. És nem azért, mert mindenki ingereket korbácsol, hogy jobb, hűségesebb fogyasztót faragjon belőled. Egészen egyszerűen nehéz, s...

https://www.celticspiritbooks.com/blog/2019/4/22/brigid-a-gateway-to-wholeness

"Az, hogy mi köt össze minket, néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi, és az időt és a józan észt; és néha egy kötelék örökké tart."

"Két csapdát kell elkerülnünk az igazsághoz vezető úton. Az egyik, ha nem megyünk végig, a másik, ha el sem indulunk."

Galactic Sun
“Supra-Celestial Sun”
Talon Abraxas