Kerekjó - dr. Salló Zsófia

Egy nagyon fontos írás a csecsemők hason altatasarol! 👼
És igen, akkor sem jó hason altatni, ha van légzés figyelő.

Fogadjátok szeretettel Tímea Bira gyógypedagógus-logopédus inpp és dszit terapeuta tagunk írását a Moro reflexről és annak kapcsolatáról az altatási móddal.

Köszi Timi az informatív anyagért - nagyon fontos témát jár körül!



A SIDS kapcsán általában felmerül a hason altatás kérdése. A hason altatás mellett gyakori érv, hogy így nem ébreszti fel saját magát a baba egy hirtelen mozdulattal, rándulással. De mi is ez a hirtelen mozdulat, illetve tényleg baj-e, ha felébreszti magát?

A rövid válasz erre, hogy nem baj, sőt szükséges, hogy ez a jelenség, a Moro reflex felébressze.
Hosszabban kifejtve kicsit messzebbről kezdjük: magzati korban kialakul jónéhány úgynevezett primitív reflex, melyek a megszületést is segítik, valamint különböző funkciókat készítenek elő, melyek közül néhány létfontosságú.

A Moro reflex az egyik legelemibb primitív reflex, bármilyen erősebb inger kiválthatja (auditív, vizuális, taktilis-kinesztetikus, vesztibuláris). Erre a baba kvázi megijed, és egy teljes testi izomfeszüléssel reagál, a nyugalmi helyzetben fiziológiásan flexiós tartást felvevő végtagok kitárulnak, a baba feje is hátramozdul, történik egy belégzés, a vegetatív idegrendszer szimpatikus reakciói elindulnak, készenléti állapotba kerül a szervezet. Majd az izomzat elernyed, visszakerül a flexiós tartásba, ami maga a megkapaszkodás, a baba kilélegzi a levegőt, visszaáll nyugalmi helyzetbe, és a paraszimpatikus idegrendszer is aktiválódik.

Ez a reflex azért különösen fontos az embernél, mivel az állatokhoz viszonyítva sokkal kiszolgáltatottabb és magatehetetlenebb megszületésekor, mert a nagyméretű agykoponyáért, a megannyi humán neoformációért cserébe a leginkább fejletlenül születik meg (és ehhez még hozzájön a felegyenesedett járás miatt keskenyebb anyai medencecsont). Így az újszülött, illetve mozogni még kevésbé képes csecsemők saját túlélésüket biztosítják ezzel a reflexszel egyrészt megszületést követően az első levegővételnél segíti a cardiorespiratórikus adaptációt. Másrészt ezt követően akkor, amikor épp nincs senkinél a baba, akihez adaptálódhatna, hanem le van téve. (A baba a gondozó légzéséhez és szívveréséhez igazítja a sajátját.) A baba megszületésekor mit sem tud a modern világról, az ő ösztönös viselkedése a túlélést szolgálja, még nem tud távolságokban és időben gondolkodni, csak az itt és most létezik számára és a gondozója jelent neki biztonságot. Emellett az idegrendszere is fejletlen még a felnőttekhez vagy akár egy pár évvel idősebb gyerekhez mérve, emiatt sokkal gyakrabban igényli az alvást, de kevésbé hosszú, egybefüggő időszakokban, magyarán rövidebbek az alvásciklusai, és kevésbé mélyek. A gyakori ébredések emellett a gyakori szopást is szolgálják a gyakori ébredések, tekintettel arra, milyen aprócska még ilyenkor a gyomruk. Ehhez a gyakori ébredéshez hozzásegíti őt az első időszakban a Moro reflex kiváltódása. Ez a reflex igen hatékonyan támogatja tehát a baba túlélését, viszont csak háton aktiválódik, hason a fekvőfelület blokkolja, így a reflex nem tudja betölteni funkcióját, a baba nem/nem feltétlenül ébred meg időben. Ez mind a keringés és légzés szabályzása miatt fontos, valamint a megfelelő, gyakori táplálék- és folyadékfelvételben is. A direkt blokkolt Moro reflex létrehozhatja az úgynevezett lefagyási reakciót, amikor mintegy hibernálja magát a baba arra az időszakra, amíg magára van hagyva. Ha ez gyakran fordul elő, abban az esetben a Moro reflex nem gátlódik le tartósan és teljes körűen, amikorra el kellene tűnnie, így a későbbi viselkedésszabályozásra valamint a vegetatív idegrendszer optimális működésére is kihatással lehet.

A Moro reflex időszaka persze átmenet, a reflex gátlás alá helyeződik kb 2-4 hónapos korra. Kb ekkortájt kezd a baba mozgásfejlődésben is illeszkedni ehhez, megtanul hasra fordulni önállóan, majd hamarosan képes lesz vissza is fordulni a hátára.

A hason alvás problémája két módon hidalható át, de mindegyik testkontaktust jelent a szülővel, az egyik a hordozás (akár elöl, akár háton), a másik a szülő mellkasán való alvás. Ilyenkor ugyanis a Moro reflex kiváltódásakor visszajelzést kap a szülőtől a szívverése és a légzése által, így ahhoz tudja igazítani saját reakcióját és visszakerül a paraszimpatikus idegrendszer aktív állapotba, a baba pedig nyugalmi helyzetbe.

Sajnos a mai, modern társadalomban, ahol nincsenek kisközösségek, az édesanyák teljesen magukra maradnak a gyermekgondozás és a háztartás minden gondjával (hosszasan lehetne ezt a témakört taglalni, ami itt most nem célom), gyakran kimerültek, emiatt viszont nagyon nehéz lehet, hogy a szendergő kisbaba letehetetlen, vagy hamar megébred és az édesanyának nincs vagy alig marad ideje bármi mást, vagy néha akár a legalapvetőbb tevékenységeket elvégezni.

Forrás: Evolúciós nevelés és családi együttalvás csoport 🌸🌼🌺
Kép: Pixabay

..és a fáradt éjszakába is, azokba a pillanatokba amikor már lassan nem tudod megkülönböztetni az éjt a nappaltól mert egy aprócska csodababa szolgálatában vagy, és a feszült kapcsolatainkba is.... ABBA IS, AMIBEN ÉPPEN MOST VAGYUNK... IDE IS MEGSZÜLETIK AZ EGY, AZ AKI ELŐBB SZERETETT MINDENKI MÁSNÁL. Áldott ünnepet!

„A Kisjézus ott születik meg, ahol tud: a giccses, hazug plázában, a harsány karácsonyi vásárban, a céges karácsony alkoholszagú hajnalában is. Sokarcú valóságunk több bejáratot kínálhat a misztériumba, a titokba: mindenki ott léphet be, ahol tud. A negédes plasztik karácsonyban is ugyanaz a Kisjézus születik meg, mint a szegényes betlehemi jászolban. Ő ad választ az emberiség alapvető vágyaira. Hiszen mindenki a béke, család, szeretet, egység, tisztaság után vágyakozik. A karácsonyi giccs is kapu lehet a megtestesülő Isten számára.” Tornya Erika RSCJ elmélkedéséért katt a linkre: http://jezusszive.jezsuita.hu/hirarchivum/917-kisjezus-ott-szuletik-meg-ahol-tud?fbclid=IwAR3woUc0ci7MAyz7vDQ7x1QCzeTCt3M6fp7PhE_N3omDaoQnK89OW4xSg6U

Kell-e lenyomva tartani a mellet a baba orra mellett, ahhoz hogy ő megfelelően lélegezhessen?

Első gyakorlati napom óta mindig találkozom ezzel a jelenséggel. A kórházi nővérek előszeretettel azt ajánlják a kismamáknak, hogy szoptatás közben az édesanya tartsa lenyomva a mellét a baba orránál, hogy a baba kapjon levegőt.
El kell mondanom, hogy egyetlen szoptatási szakkönyvben, egyetlen szoptatást támogató honlapon, sehol nem találtam ilyen féle indikációt, sőt még olyan képet sem, amivel szemléltethetném ezt a dolgot.
Az újszülöttnek van annyi életősztöne, hogy ne fulladjon meg. Azok az anyukák, akik szoptattak már orrfolyós, beteg babát, tudják már, hogy ha a baba nem jut elég levegőhöz, az elengedi a mellet. Ki lehet próbálni, hogy nyomjuk el a tenyerünkkel az orrunkat. Nem tudunk olyan nyomást gyakorolni az orrunkra, hogy ne kapjunk levegőt, ugyanis az orrunk egy porcos, nem teljesen elnyomható szerv. Mindemellett, a mell nem egy kemény strukturájú szövet, inkább idomul a külsö nyomás hatására, mintsem elnyomná egy baba orrát.
Miben “segít” az elnyomott mell?
- Növeli a tejcsatorna elzáródás rizikóját, ugyanis ha nyomást gyakorolunk rá, a fölötte levő tejmirigyekben felgyűlt tej nem tud kiürülni ezen a csatornán. Pangani kezd a tej és ha tovább súlyosbodik a helyzet, akkor gyulladás, tályog is kialakulhat.
- Növeli a mellbimbó kisebesedésének a rizikóját, súlyosságát, ugyanis nyomást gyakorolva a mellre a baba orrocskájának közelében, kihúzza picit a bimbót a baba szájából, ami éppen elég ahhoz, hogy kisebesedjen, hólyag alakuljon ki rajta.
- Plusz feladattal terheljük a kismamát, fölösleges stressznek kitéve őt. Ki tud úgy nyugodtan, ellazulva szoptatni, ha folyamatosan nyomnia kell valamit? Plusz stressz, nehezebben váltódik ki a tejleadó reflex.
Azt, hogy a baba könnyebben tudjon levegőt venni, az orra ne legyen annyira belefurrva a mellbe, azzal tudjuk elősegíteni, ha teret biztosítunk számára hogy a feje extenzióba kerüljön mellre helyezéskor (hátra biccenjen). Ezt elérni a legkönnyebb hónalj tartásban, fordított bölcsőtartásban (ezekben a poziciókban a baba nyakát támasszuk alá kezünk hűvelyk és a többi ujj közti területével), ezt segíti elő a biological nurturing is (anya kb 45 fokos szögben hátra dölve hasára fektetve szoptatja a kicsit). Ezek a pozicók a helyesebb mellrehelyezést is jobban elősegítik mint a fekve szoptatás vagy a bölcsőtartás.

Helyes? Nem helyes?

Amint írtam a mellre helyezésről itt, elérkezik a pillanat, amikor a baba szájába kell tenni a mellet. Ha jól megfigyeljük, a baba szájának a méreteihez képest, a legtöbb mell óriási, Olyan a babának a mellre csatlakozá, mintha mi egy dupla big mac-be próbálnánk úgy beleharapni, hogy egyszerre az összes rétegéből jusson a szánkba. Mit teszünk ilyenkor? Jó becsülettel összepréseljük, így talán van esélyünk arra, hogy sikerünk lesz. Ugyanígy a mellünkkel is. Ha azt szeretnénk, hogy a bimbóudvarból jó nagy terület kerüljön a babánk szájába (márpedig ez a hatékony szopizásának az egyik kulcsa), akkor segíteni tudunk neki abban, hogy jól összepréseljük a mellet a bimbóudvar mögötti területen.
Úgy tesszük ezt, hogy hűvelyk ujjunkat a bimbóudvar fölé tesszük kb. oda ahol várható, hogy a baba orra fog kerülni, innen képzeletben elindítunk egy vonalat, ami áthalad a bimbón és a bimbóudvar másik felére, átellenbe helyezzük a mutató és ha szükséges a középső ujjunkat (ez az úgy nevezett „C- fogás”) és így jól össze tudjuk préselni a mellet.
NEM helyesen tesszük ezt, ha a bimbóudvar szélén csippentünk egyet és a hűvelyk és mutató ujjunk közötti egyenes nem halad át a mellbimbón. Ezzel a fogással csak a bőrt és bőr alatti kötőszövetet csippentjük össze, így legtöbb esetben a bimbó csak jobben besüpped a bimbóudvarba és a baba nehezebben tudja bekapni a mellet. Mindemellett legtöbbször az ujjak is a baba szájában kötnek ki.
Lehet próbálni ezt az összepréselést a mutató ujjunk és a középső ujjunk között is ( így szoptatott édesanyám is), de azt tapasztalom, hogy így sokkal nehezebben kontolálható a mell, kissebb erőt tudunk kifejteni, ezért én sokkal jobb szívvel ajánlom a C fogást. Kismamák, érdemes ezeket a mozdulatokat otthon, szülés előtt akár egy játék babával gyakorolni. Magunk mellé fektetni, kipróbálni poziciókat, azt, hogy hogyan, mit, mikor, melyik kézzel kéne fogni... ilyenkor jókat lehet babázni gyermekkorunk bébi babáival, higgyétek el nagyon hasznos!

Helyes mellre helyezés
A mi kórházainkban a leggyakrabban használt szoptatási pozició a fekve szoptatás, bár a baba jól pozicionálásához talán jobban hozzásegítene a hónaljtartás vagy a keresztezett bölcsőtartás, ám az ehhez szükséges szoptató párna nem igazán elérhető szülészeteinken. Ezért én is a fekve szoptatott babát veszem példának, ugyanis legtöbbünk ebben a pozicóban kell megtanítsa babáját bekapni a mellet.
Az újszülött ébredésekor kezdjük már előkészíteni a „terepet” a szoptatásra, ne várjuk meg amíg már sírni kezd, ugyanis akkor már türelmetlenebb, nehezebb rávenni arra, hogy jól kinyitsa a száját. Az éhség korai jelei közé tartozik az ha felébred, forgatni kezdi a fejét, cuppog, kezét csócsálni kezdi, ilyenkor a legoptimálisabb már mellre tenni.
1. Fektessük a kívánt oldalra, majd az anyuka is nyújtózzon ki mellette úgy hogy az kényelmes tudjon maradni számára hosszabb időre is, akár ½ - 1 órára is (ehhez nagy segítség, ha van pluszban egy otthonról vitt kispárnánk, mert a legtöbb kórházi párna annyira alacsony, hogy nem tudja jól megtámasztani az anyuka nyakát, fejét). Nyugalmi helyzetben ahogy a kisbaba mellé nyújtózik az anyuka, legyen a mellbimbója a baba orrának a magasságában és legyen hely arra, hogy a baba tudja kicsit hátra billenteni a fejét amikor befalja a bimbót (a hátához helyezett felcsavart törölközöt maximum a válláig emeljük, hogy jól hátra tudja billenteni a fejét). A baba legyen oldalra fektetve, teste legyen párhuzamos az édesanya testével és érintkezzen azzal a hasánál.
2. A szabadon levő kezünk hűvelyk ujja és a többi 4 ujja közé fogjuk meg a mellet amelyből szoptatni fogunk a bimbóudvartól kb 1 cm-re és nyomjuk össze a mell szövetét úgy, hogy a hűvelyk ujjunk a baba orra felé irányuljon a másik 4 ujjunk az álla felé (pontosan úgy mint amikor egy túl vastag hamburgerbe szeretne valaki éppen beleharapni és össze kell szorítsa, hogy beférjen a szájába).
3. Engedjük, hogy a baba keresni kezdje a mellet, ha nem tenné akkor a mellbimbóval érintsük meg az orrát majd támasszuk meg a mell alsó udvar alatti részét a baba alsó ajkán és várjunk türelemmel amíg a baba jó nagyra kitátja a száját (legalább akkorára mintha ásítana)
4. Amikor ez megtörtént, engedjük el a hüvelyk ujjunkkal a mellet, amely bekerül a baba szájába.
5. Ha sikerült jól mellre helyezni, nem fog fájni a szoptatás. Ha több 10 másodperc eltelte után is fájdalom van, akkor megpróbálhatjuk a baba állát lefele nyomni pár másodpercig szopizás közben, ha ezután is fájdalom van, akkor a kisujjunkat a baba szájzugába helyezve szüntessük meg a vákuumot és kezdjük elölröl az egészet.
Nagyon fontos, hogy legyünk türelmesek főleg az újszülött, néhány napos babákkal, nem mindenkinek megy egyből mint a karikacsapás, de türelemmel gyakorolva, legtöbbször sikerül elsajátítani a helyes technikát. Ha mégsem így lenne, érdemes szakember segítségét is kikérni.

A csoda, ami 2,3 évesen is csoda marad. ❤️

Amazing.

A helyes mellrehelyezés jelei:
- A baba feje picit hátradöntött a mellkasához képest (extenzióban van), így orrocskája felszabadul, állacskája a mellbe van kicsit süppedve amikor szív
- Válla, csipője és térde egy vonalban vannak, hasa érinti az anya hasát
- Szája asszimetrikusan öleli körül a bimbóudvart (többet fal be az udvar alsó részéből mint a felső részéből)
- A szájpréme kifele van fordulva (hasonlít ahhoz ahogy a halacskák tátogtatnak)
- A mellrehelyezés után, ha eltelt 10 másodperc már nem érez fájdalmat az anya
- A baba aktívan szopik, azaz egy szoptatás során legalább 2-3 szor váltódik ki a tejleadó reflex, amely során a baba hallhatóan nyel (az anya hallja hogy a baba szív, nyel, levegőt vesz, és ez legalább 10-í5x megismétlődik egy ilyen ciklusban, amely után következik a pihenő, nem aktív szopás és vár a következő tejleadó reflexig) – ez csak az első 2-3 nap után érvényes, amikor már beindult az átmeneti tej termelődés, megvolt már a „tejbelövellés”
- A baba nem cuppog, klakkog szopizás közben
- A pici elégedetten, jóllakottan engedi el a mellet, ellazulva legtöbbször bealszik

Aranyóra

Az újszülött babáknak meglepő készségeik vannak, legalábbis egy ideig. Az aranyóráról sokan, sokféle szép dolgot leírtak már, érdemes utánaolvasni és, ha lehetséges, már vajudás idején igényelni, hogy születendő gyermekünkkel részesülhessünk benne. Hatalas az irodalma annak, hogy milyen sokat jelent a világra jött babának az édesanyja illata, érintése, hogy mennyire fontos ez az édesanya testi és lelki egészségének is, mennyit hozzásegít a kötődés kialakulásában.
Megfigyelték, hogy van néhány ciklus amin, rendszerint átesnek az újszülöttek (a csatolt fotón követhetitek is):
1. A születést követő felsírás
2. A relaxáció – néhány perc vagy talán hosszabb időre is a baba megpihen, kipiheni a születés fáradalmait, adaptálódik a kinti környezethez. Ilyenkor úgy tűnhet, hogy egy jót alszik.
3. Az ébredés fázisa- kinyitja a szemeit, nézelődik
4. Aktiválódik – mocorogni kezd
5. Kúszni kezd az anyamell irányába- ebbe a kúszásba, keresésbe fontos, hogy az édesanyán kívül senki külső személy ne avatkozzon be
6. Ha elfárad, beiktat egy kis pihenést is
7. Ismerkedés az anyamellel – ilyenkor úgy tűnik, hogy nyalogatja, próbálgatja hogyan kell befalni a bimbót, fontos, hogy megengedjük, hogy a maga ritmusában tegye ezt, ne irányítsuk
8. Szopás – tökéletes technikával képes a baba ezt megtenni
9. Álomba szenderülés

Ezt követően a baba elég hosszasan pihenhet, akár 12- 24 óráig elnyúló időszak következhet, amikor nem igazán mutat érdeklődést a külvilág, az anyamell iránt. Persze, ez az időszak lehet rövidebb is.
Miért éri meg az első órában kérni a gyermeket? Mert a korai kolosztrummal történő táplás a lehető leghatékonyabban védi az újszülöttet mindennemű fertőzéstől, segít a hipoglikémia megelőzésében, abban, hogy hamarabb „megjöjjön a tej” (a másodlagos, átmeni tej termelődése beinduljon), csökkenti az újszülöttkori sárgaság kialakulásának rizikóját ...és még sok-sok más okból ... és egyébként is miért adnánk az éppen világrajött babának tehéntejből származó tápot, amelynek alergizáló hatása lehet?
A császármetszés önmagában nem akadálya az aranyórának.

A “folyékony arany”
A kolosztrum, azaz az előtej már a várandósság 16. hetétől elkezd termelődni a leendő édesanya mellében. Egy kis mennyiség már készen állva várja a baba világrajöttét. Eleinte néhány csepp, mililiter mennyiségben van, de minden olyan édesanya mellében jelen van már szülés előtt, akinek a mellei átmentek a várandósság során bekövetkező elváltozásokon. Ezért helytelen bárkivel elhitetni szülés után, hogy nincs elég teje, ugyanis ez a kincs már ott rejtőzködik hetekkel szülés előtt a tejmirigyekben. Van, akinek már várandósság idején szivárog, de olyan is van, akinek semmi jelét nem látjuk, mégis termelődik. Az hogy szivárog vagy sem, semmit nem változtat azon, hogy van-e vagy nincs.
Folyékony aranynak hívjuk, ugyanis nagyon kicsi a mennyisége, de mindazt meg tudja adni az újszülöttnek, amire szüksége van. Sokkal több antitestet tartalmaz, mint a „fejlett anyatej”, tápértéke is sokkal nagyobb. Segíti a meconium, azaz a magzatszurok ürülését is az újszülött bélrendszeréből, ezzel is csökkentve az újszülöttkori sárgaság rizikóját.
Érdemes róla tudni, hogy például koraszülés esetén sokkal hosszabb ideig termelődik ehhez a kolosztrumhoz hasonló előtej, mint egy időre született kisbaba édesanyjánál, így a koraszülöttek anyukájánál kicsit később és másképp következik be a „tejbelövellés”, azaz indul be az átmeneti tej képzése. Mindennek természetesen védő funkciója van a törékeny kis élet számára.
Igyekezzünk újszülött kicsinyeink számára mihamarabb biztosítani ezt a pár cseppnyi védelmező- tápláló anyatejet. Ha ez nem lehetséges mellretétel által bármi okból kifolyólag, akkor kézzel kifejve a legkönnyebb elővarázsolni a mellből, a pompát már csak tejbelövellés után ajánlanám vagy stimulálási céllal.

A továbbiakban az a célom, hogy apró kis bejegyzésekben lépésről lépésre leírjam azokat a fontos információkat, amik alapok ahhoz, hogy sikeresen induljunk, majd haladjunk a szoptatás útján: a várandósságtól, az első kontaktuson, a kizárólagos szoptatáson, hozzátápláláson át, egészen a szeretetteljes elválasztódásig.

Első témánk: A mell változásai várandóság idején:

Az a normális, ha a várandósság során a mell méretben nő (legalább 1 méretet), a bimbóudvar megnagyobbodik és megsötétül. Az is normális, ha a bimbó körül kis csomócskák jelennek meg. Ezeket Montgomery mirigyeknek nevezzük, és abban van szerepük, hogy lubrifkáljanak a szoptatás során, illatanyagokat termeljenek, amelyek segítenek a baba orrának eligazodni, mere van a “tejforrás”. Ezekkel akkor kell csak orvoshoz, szakemberhez fordulni, ha pirosak, égnek, fájnak.

Érdemes laktációs szakemberhez fordulni már várandósság ideje alatt, ha a mellnövekedés nem történt meg a harmadik trimeszter elejéig, ha terhességi diabéteszt fedeztek fel, vagy pajzsmirigy betegséggel küzd az anyuka.

Kerekjó - dr. Salló Zsófia updated their business hours.

Várandósság idején laktációs szakember segítségét kérni?

Igen, ez az az idő, amikor a legnagyobb hatékonyságot érhetjük el, mi segítők, ha igénybe vagyunk véve.
Néhány szóban arról, hogy mikor érdemes szakemberhez fordulni:

- Ha első gyermekedet várod
- Ha többedik gyermekedet várod, már van tapasztalatod a szoptatásban, de valami nehézséget tapasztaltál már megszületett gyermeked szoptatása során
- Ha várhatóan császármetszés során fogod világrahozni a gyermeked vagy beszámíthatóan hosszabb ideig távol lesz a babád tőled szülés után
- Ha ikreket hordasz szíved alatt
- Ha bármilyen egészségügyi problémával küzdöttél vagy küzdesz várandósságod során
- Ha lapos/befeleforduló bimbóid vannak
- Ha születendő gyermeked előreláthatóan műtéteken fog átesni közvetlenül születés után
- Ha bármi nyugtalanít, szorongással tölt el, ha a jövendőbeli gyermeked szoptatására gondolsz.

Mindaz, ami belefér egy/több alkalmas ilyen fajta találkozásba:
- Beszélni arról, hogy hogyan készül fel egy anya melle a szoptatásra és arről, hogy mindez hogyan alakult a te várandóságod során
- A szoptatás mechanizmusáról, a tejelválasztás fázisairól
- Első mellrehelyezésről, helyes mellrehelyezésről
- Szoptatási poziciókról
- Igény szerinti szoptatásról
- Segédeszközökről, amik segíthetnek a sikeres szoptatásban
- Szoptatásbarát pótlási módszerekről
- Beszélgetni mindarról ami számodra kérdés lehet vagy nyugtalanít ezzel kapcsolatban.

Hogyan részesülhetsz mindebben?
- Részt vehetsz szervezett programokon, szülés és szoptatási felkészítőkön
- Személyesen keress olyan IBCLC laktációs tanácsadót, szoptatásban képzett orvost, szoptatási segítőket, akik ilyen típusú munkát vállalnak. Én a magam nevében mondom, hogy szívesen foglalkozok kismamákkal, mert a segítő munkám során folyton azt tapasztalom, hogy hatalmas segítség lehetne az, ha az anyukák egy jól megalapozott tudással kezdenének bele ebbe a gyönyörű, szeretetteljes, kihívásokkal teli folyamatba.

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Látogatóim!

Ezt az oldalt azért hoztam létre, mert a szülészeten végzett önkéntes munkám során szükségesnek éreztem azt, hogy valamilyen módon írásba foglalva elérhetővé tegyem mindazt az információt, ami fontos lehet a sikeres elinduláshoz a szoptatásban. Néhány bejegyzést írtam egy helyi támogató csoportban, ám azt tapasztalom, hogy az ott áramló sok információ miatt, rendszerezetlenné válik az, amit írok. Az a vágyam, reményem ezzel az oldallal, hogy lépésről lépésre írok majd olyan információkat, amik alapok ebben a témában. Megtalálhatóak lesznek itt majd a szülés- és szoptatásfelkészítők, szoptatást tamogató találkozások is amiknek a szervezésében munkálkodom. Köszönöm támogatásotokat!
És most máris megyek, mert készülünk a második felkészítőnknek az első alkalmára.