Kolta Galéria

My (bitter)sweet home

Horváth Péter már nem fiatal. Legalább is életkorát illetően. De a fényképészi életútját tekintve, nyugodtan letagadhatna ötvenet. Miért gondolom ezt? Mert fotókat csinált egykoron és most is, fotókat, melyekben néhány motívum, formai és tartalmi elem újra és újra felbukkan. Nem ismétli magát, hanem következetesen ragaszkodik azokhoz a nünükéihez, melyek egykoron érdekelni kezdték, s máig jár a nyomukban. Persze más fényképezőgéppel, más technikával, más eljárások és kifejezésmódok használatával teszi ezt, de kábé ugyanaz érdekli huszonkevés éves kora óta. Ezt a tulajdonságát, képességét, hogy egyre szűkülő koncentrikus körökben próbálja megfogni, megörökíteni a figyelme fókuszába került néhány neki (is) fontos témát, ezt én nagyon becsülöm benne.

Tipikusan nagyvárosi fényképész, a végleges vagy időleges hontalanság, otthontalanság érdekli, a lakótelep, a város szakadtabb részei, és még inkább az itt élő emberek. Nem a szenzációhajhászás, hanem a finom hangulatok, nüánsznyi apróságok hiteles megragadása az erőssége. Úgy fényképez, ahogy él, kevés feltűnéssel, jelentősebb hőbörgés és különösebben kalandos esetek nélkül. S az egészet átszínezi egy mindig jelenlevő szarkasztikus, néha cinikus felhang, feketésszürke humor, ami a másik, engem vonzó tulajdonsága.

Elküldte szervere belépési kódját. Éltem a lehetőséggel, hogy átnézzek mindent, ami hozzáférhető HáPé pályájának elejéről, közepéről, a mai kiállítás képeiig. Láttam, hogy nem állítottam valótlanságot a szövegem elején, szinte semmi nem változott lényegében. És ezt Önök is láthatják majd, mert vannak itt a falon képei 10-20-40 évvel ezelőttről is, de fikarcnyit sem lógnak ki a tavaly készültek közül. Már a kezdetekben is ugyanúgy élt a grafikus fotóeljárásokkal, tónusredukciókkal, szolarizációval, montázstechnikával, labor- és felvételi trükkökkel, manipulációkkal, mint mostanában a számítógéppel átalakított, újraalkotott fotóinál. Bemozdulások, dupla és tripla expozíciók, infravörös nyersanyagok, a vaku adta lehetőségek maximális kihasználása jellemzi azokon a képeken, ahol nem elégszik meg pusztán az általa meglátott pillanat adta primér hatással. Márpedig alig tudnék ilyet, különösen mostanában. Valahogy a fejébe vette, hogy neki a világ úgy ahogy van, amilyen, az nem tetszik. Ki érti ezt? (Nekem se nagyon). Nem akarja pusztán a konkrét, egyedi helyzeteket dokumentálni, a belenyúlásokkal, változtatásokkal, újra-alkotásokkal emeli – vagy próbálja átemelni – az általánosba mindazt, amire egyébként érzékeny antennái figyelmeztetik. Említ***em már futólag, hogy a magyar fotográfusok közül az elsők közt vette teljes alkotótársként maga mellé a számítógépet, s t***e ezzel egyértelműbbé azt a tevékenységét, melynek során a fényképezés eszközeivel a körülötte lévő valóságból egy új, egy általa kreált, teremtett és felügyelt világot formál.
És innen már a mai HáPé nincs is olyan messze, csak kiszínesedett, nem a nagyítógépnél zsonglőrködik, hanem a monitorjai előtt, de abbéli szándéka, hogy a számára túl szimpla valóság több elemét, rétegét egymásra tolja, s ezzel egy térben és időben kevésbé konkrét, de sokkal inkább egyetemes képi szituációt hozzon létre, az megmaradt. És ez jó. Aztán, talán csak azért, hogy megcáfoljon, visszatért most készülő új anyagaiban a fekete-fehérhez, kevesebbet trükköz és még nagyobb empátiával fényképez embereket, családokat az otthonuk falain belül és néha kívül is.
Nincs nagy változás. Fotókat csinált egykoron és most is, fotókat, melyekben néhány motívum, formai és tartalmi elem újra és újra felbukkan.
(Kincses Károly)

1975. VI. 5. REMAKE

A Kolta Galéria egyik legfontosabb kiállításának megnyitó beszélgetése Haris László fotóművész és Orosz István grafikusművész között, akik nagyon fontos gondolatokat fogalmaznak meg. Érdemes rászánni egy órát és osztani, hadd jusson el minél több fotográfiával foglalkozó fiatalhoz és régebben fiatalhoz.
A film elkészítéséért Pilló Ákos fotóművészt illeti a köszönet.

Haris László és Orosz István beszélgetése Kolta Galéria2023. október 5.

Díszpolgárrá avatták Széken Korniss Péter fotóművészt Korniss Péter Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfust díszpolgárrá avatta a Kolozs megyei Szék község, az ünnepélyes köszöntésre szerdán került sor, számolt be róla a Maszolnak a világhírű magyar fényképész.

Makovecz Benjamin budapesti városfotói a nyolcvanas évekbe repítenek | Magyar Krónika Az utóbbi idők egyik legsajátosabb képanyaga került fel néhány éve a Fortepanra. A nyolcvanas évek budapesti valóságát rögzítő fotókat Makovecz Benjamin kés ...

https://kakehashi.hu/index.php?page=blogview&id=141&fbclid=IwAR2GvD99KUcqibWAYvC02y2gHE2tO8jroIDlBMxxjYmwdO8FACdaXIHwPKI

Japán egy császári sorhajóorvos szemével Vajon milyen lehetett a hétköznapi élet a Felkelő nap országában az Osztrák-Magyar Monarchia idején? Dr. Bozóky Dezső fotográfiáinak segítségével különleges időutazásban vehetünk részt, és hiteles ismereteket kaphatunk az ország akkori helyzetéről.

https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/05/bozoky-dezso-a-csaszari-es-kiralyi-sorhajoorvos-kelet-azsiai-fenykepeinek-legujabb-tarlata

Bozóky Dezső kelet-ázsiai fényképeinek legújabb tárlata A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum anyagából nyílt meg a Kolta Galéria, Bozóky Dezső fotográfiáit bemutató negyedik kiállítás.

Egy hónappal tovább, június 30-ig látogatható a Bozóky-kiállítás!
Fotó: Bozóky Dezső, Shimadzu herceg parkja, Kagoshima, 1908
© Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

https://mng.hu/egy-nap-kepe-haris-laszlo-fotosorozata-1975-bol/

Egy nap képe – Haris László fotósorozata 1975-ből - Magyar Nemzeti Galéria Az év minden napján történik valami. És mindegyik nap ugyanakkor emléke, évfordulója is valaminek. Legyen az születésnap, száznapos, vagy ötéves, tízéves, százéves évforduló, egy nap mindig nagyon sok mindenről szól. Elég beütnünk bármely dátumot a keresőnkbe, sorra dőlne...

Kész!
Holnaptól ismét várja közönségét a Kolta Galériába Dr. Bozóky Dezső császári és királyi sorhajóorvos.
Bozóky Dezső önarcképe, 1909
©Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

Két nap múlva...
Fotó: Bozóky Dezső, 1908
©Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

Három nap múlva...
Fotó: Bozóky Dezső, 1908
©Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum

Ha ezt a kiállítást Bécsben rendeznénk, valószínűleg kisebbfajta világszenzációnak lennénk részesei...

Három hét múlva ismét visszatérünk a XX. század elejére Bozóky Dezső császári ás királyi sorhajóorvossal. Ezúttal Japánba látogatunk.

https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/03/a-kep-lattat-video

„A kép láttat” + videó Egyetlen téma, a szent kereszt szerepel Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállításán. A Kolta Galéria tárlatának mindegyik felvétele más, mégis egyedi, egységes látásmód jellemzi a műveket.

https://www.magyarhirlap.hu/kultura/20230126-at-a-hataron

Át a határon! Egy emlékhely emlékezete, avagy kalandozások a menekülők útvo

https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/01/a-kulso-es-belso-szabadsag-hatarai

A külső és belső szabadság határai Hossala Tamás Kolta Galériában nyílt, Határvonal című kiállítása az alkotó negyedszázad óta készült fotográfiáiból válogat. A felvételek mindegyike az Ausztriába vezető, Hanságot átszelő úton készült, amelyen az 1956-os forradalom leverése után menekültek a szabadságb...