Noa utazásai

❤️

“ Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekint***el segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes." (Márai Sándor)” 🌺

Amikor valamiféle kemény élethelyzetben vagyunk, akkor a félelemtől és a fájdalomtól nem látunk tisztán. De elérkezik az az idő, az a pillanat, amikor ráébredünk arra, hogy ha nem lett volna az a vihar az életünkben, akkor most nem tartanánk ott, ahol éppen vagyunk. A szenvedésnek van tisztító ereje. A szenvedés megváltoztat, erősebbé tehet minket. A szenvedés megmutatja a belső határainkat. Néha csak a szenvedés által ismerhetjük meg igazán önmagunkat, és láthatjuk meg, mi rejlik bennünk még azon kívül, amit eddig tudtuk magunkról. Többek között erről a fajta ön
feltárásról is szól egy terápiás folyamat egy lelki segítővel. Szeret***el, Keönch Anna Noa - life coach 🌸

„Ahhoz, hogy tudd, az emberek VALÓJÁBAN mit gondolnak, irányítsd figyelmedet inkább arra, hogy mit cselekszenek, mintsem arra, hogy mit mondanak.“

/ Rene Descartes /

Leginkàbb a címkék korlátoznak minket, amit mások tesznek ránk, vagy amit mi teszünk saját magunkra. Vegyük le a címkéket és valósítsuk meg az álmainkat. Noa coach 🌸🩵

„Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember. (...) és amikor már nem akarjuk "megmenteni" és bízunk benne, hogy meg tudja menteni saját magát, ezzel esélyt kap arra, hogy megérezze a saját erejét és a változás útjára lépjen!“

~Szepes Mária~ 🩷

„Nem teheted boldoggá az embereket a te metódusod szerint, hagynod kell őket boldoggá, vagy boldogtalanokká lenni a maguk módján.“

/Marcus Aurelius/

„Nevetséges azt gondolni,
hogy valaki egy másik embert boldoggá, vagy boldogtalanná tehet – egyedül mi tesszük magunkat azzá!“

/Buddha/

„Édesanyám jobban ért***e, átlátta az emberi természetet, s soha nem szidta azt.
Pontosan tudta, hogy az embert soha nem lehet megmenteni a saját ostobaságától és saját bűnétől mások erőfeszítései vagy tiltakozásai által – hanem csak saját akaratának felhasználásával!“

/Nikola Tesla/

Az emberek körében még mindig felháborodást és meg nem értést ébreszt az a gondolat, hogy mi sem tudunk mást boldoggá tenni, és más sem tud Minket boldoggá vagy boldogtalanná tenni.
Mindenki rendelkezik egy saját, tökéletesen egyedi érzelmi- és gondolatvilággal, értékrenddel, hitrendszerrel...stb. , amelyek vagy a boldogság vagy a boldogtalanság állapotába terelnek minket.
Példa kedvéért, ha nekem erős meggyőződésem lenne, hogy a világ igazságtalan és mindig keresztbe akar tenni nekem, nem sok eséllyel érezném magam boldognak, mondhatna BÁRKI BÁRMIT, tehetne értem BÁRKI BÁRMIT, ez az állapot nem múlna el, hiszen jómagam tartom életben. Ki sem látnék mögüle. Mindent feketének és komornak élnék meg.

Vizsgáljuk meg egy olyan szemszögből, amikor nem minket, hanem mi igyekszünk valaki mást boldoggá tenni:
Ha arról van szó, hogy a szeretett személy rendkívül negatív beállítottságú, kitartásra és bizalomra képtelen, reményvesztett, ezek mögött értelemszerűen a már fentebb említett sajátos érzelem- és gondolatvilága, értékrendje, hitrendszere áll.
Mi odalépünk hozzá, és legjobb képességeink szerint hagyatkozunk arra a FELTÉTELEZÉSÜNKRE, hogy „no majd ezek és ezek a szavak, ez és ez a cselekedet, ez a segítségnyújtás...“, magyarul a mi vért izzasztó törekvésünk boldoggá fogja tenni, vagy legalábbis hozzá fogja segíteni a boldogsághoz a másikat.
Csupán a nagy törekvés közepette elfelejtjük, hogy azzal az érzelmi- és gondolatvilággal, ami a másikban uralkodik, mi nem tudjuk és nem is áll jogunkban felvenni a versenyt.
MINDENT, amit a másikért, (a másik boldogságáért) teszünk, ő egy vastag fátyol mögül látja, így nem is lesz képes úgy értékelni a t***einket, ahogy mi azt remélnénk. Ha a másikban az él, hogy „ez a világ így is, úgy is gonosz“, akkor a kívülről jövő kedves gesztusokat, segítségnyújtásokat is el fogja akaratlanul lökni magától, vagy felülírja azokat, hogy belepasszoljon a „ez a világ gonosz“ forgatókönyvébe.
Ami őt boldogtalanná teszi, azt ő maga működteti önmagában, épp ezért ő az egyedüli, aki le is tudja azt bontani. És nem külső befolyás hatására, hanem kizárólag szíve legmélyéről jövő ösztönzésre.

Amikor pedig, gyengébb pillanatainkban, a másikat kezdenénk el okolni a MI SAJÁT BOLDOGTALANSÁGUNKÉRT, amikor már majdnem elhitetnénk magunkkal, hogy ezért egy külső tényező a felelős, akkor legyen annyi lélekjelenlétünk és öntiszteletünk, hogy alaposabban megnézzük: az, ami éppen a boldogtalanság és elégtelenség érzését kelti fel bennünk, valójában az, ahogy az a bizonyos fátyol mögül értékeljük és értelmezzük a történteket, a minket körülvevő dolgokat. Bármelyik pillanatban, szinte intuitíven bele tudunk helyezkedni egy olyan szemszögbe, egy más fajta gondolkodásmódba, amelyből a saját helyzetünket szemlélve már nem a fájdalom aktivizálódik bennünk, hanem új értelmet nyernek és ez új, más minőségű érzéseket szül — egyedül a saját felelősségünkből!

Ha boldogok akarunk lenni, senki nem akadályozhatja meg.
Ha boldogtalanok akarunk lenni, senki nem akadályozhatja meg.
/ Szerző: Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője/

😊

''Az a fajta ember voltam, aki átkel az óceánon valakiért, aki még az utcán sem sétálna át miattam...
Bocsánatot kértem, bár nem t***em semmi rosszat...
Sokáig tartott, amíg megért***em, hogy nem mások t***ek szomorúvá, csalódottá, hanem a saját tévhitem, hogy mindenkinek ugyanolyan szíve van, mint nekem...”

(Jodie Foster)

💚

Megfigyeléseim : Az állandó zajongó emberek, akik nem tudnak csendben lenni, mindig van valami a háttérben, ami szól, mindig beszélnek, mindig telefonálnak, folyamatosan kommunikációs kényszerük van, azok az emberek azért képtelenek csendben maradni, mert nem akarják meghallani a belső hangjukat, ugyanis ami bennük van, attól önmaguk is megijednének. Félnek csendben lenni. Én ezektől az emberektől már menekülök. Aki képtelen arra, hogy kussoljon akárcsak egy pillanatra, az képtelen a másik emberre is figyelni. Felszínes. Ezekre az emberekre már nincs szükségem.. Pont abban a korban vagyok, amikor már megtehetem, hogy egyáltalán nem kapcsolódom, nem akarok kötődni az ilyen emberekhez. Lehet, hogy ezek az emberek majd furcsának tartjàk, hogy “hirtelen” elzárkózom, nem haverkodom, de bármily hihetetlen is, ez nem hirtelen történt🤣😊 🩵 Lehet, hogy egy darabig egyedül leszek - amúgy már benne vagyok a folyamatban -, de akik megmaradnak/tak, ők minőségi emberek. Akik elmaradnak/tak mellőlem, mert új kapcsolatuk van, vagy annyira fontosak lettek az univerzumban, hogy nem működik nélkülük a galaxis, ezért nincs ràm 5 percük sem, ők nem az én embereim. 😉Régen adtam 2.3. esèlyt, de a rossz hír, hogy aki egyszer félretesz/leszar , az másodszor, harmadszor is ezt fogja tenni. Már csak olyan emberi kapcsolatokra vagyok hajlandó, amit nem én tartok életben, hanem amiben közösen vagyunk benne. És amik nem attól függenek, hogy kinek milyen èlethelyzete lett. Határokat húztam, és már képes vagyok betartani és betartatni azokat. Amúgy pontosan ezt is “tanítom” az embereknek, és ebben is segítek nekik hivatásom, a lelki tanácsadás folyamán. Namaste 🌸 Keönch Anna Noa - Lelki tanácsadó / life coach

https://www.facebook.com/share/p/SfGVWHj6s7w8KZvJ/?mibextid=WC7FNe

Hiszem, annak ellenére, hogy ez a történet több mint 2000 éves, óriási jelentősége van korunkban is.
➡️Platón allegóriája a barlangról:
👉"Azok a barlangban élő emberek, akik gyermek koruk óta láncra verve éltek, egész életükben csak a tűz fényét, az emberek és tárgyak árnyékát látják. A barlangban élők megbékéltek azzal, hogy ez az ő valóságuk, nem törekednek többre, mert azt hiszik, hogy ez minden, ami a valóság.
👉Egyiküknek azonban sikerül kiszabadulni a barlangból, mert tudni akarja, mi van még a barlangon kívül. Mikor kijut a barlangból szinte megvakítja az erős fény, a való világ érzékelése.
👉Idővel kezd rájönni, hogy azok az árnyékok, amelyeket eddig valóságosnak hitt, nem valódiak és csak sötét tükröződései az igazságnak. Rájön az élet igazságára, majd visszatér a barlangba, és megpróbálja elmagyarázni a többieknek, hogy az árnyékok hamisak, és a valódi igazság odakint van.
👉Amikor beszámol a felfedezéséről, a többiek kinevetik és kigúnyolják. Még őrültnek is nevezik. A legtöbb ember úgy dönt, hogy inább továbbra is a barlang falára vetülő árnyékokat nézi mert azt ismeri, és mert fél az ismeretlentől.
👉Néhányan hisznek az embernek, és kiváncsiak a külvilágra. Keresik a lehetőséget a szabadulásra és végre meglátják a kijáratot. A kiszabadult embereket annyira vakítja a fény, hogy szinte mindegyikük visszatér a barlangba, a megszokott, ismerős környezetébe.
👉Ám mások várnak néhány percet, míg szemük megszokja a fényt, az új világot. Látják a napot, és megértik, hogy ez, az igazi fény."
➡️Platón leghíresebb allegóriája jól példázza a kollektív tudatot. Az öntudatlanságot és annak az emberekre és környezetükre gyakorolt ​​hatását mutatja be. Ez a metafora még mindig érvényes a mai korunkban. Mert az emberek csak azt fogadják el, amit meg tudnak érteni, és nem fogadják el azt, amit a saját értelmükön túl mutat.
👉Ezért van az, hogy aki az igazat mondja, sokszor elnyomja a társadalom. Mert sokuknak felkavaró látni az igazságot. Ezért választja az elme a sötétséget és a rabságot. Bátorság kell szembenézni az igazsággal és szabadnak lenni.
🌞

" A nárcisztikus (legyen az nő vagy férfi) az ismerkedéskor, a kapcsolat elején világgá kürtöli milyen szerelmes.
Benned minden megvan amit keresett.
Csodál, magasba emel.
Boldog melletted.

Majd ugyanaz-az ember amikor már nem szolgálod az érdekeit vagy nem tud hasznot húzni belőled, esetleg megláttad valódi énjét...a kapcsolat végén az ellenséged lesz.
Már nem azt kürtöli világgá milyen jó vagy, hanem, hogy mennyi hibád van.
Milyen gáz és borzalmas vagy.

A külvilág szinte csak ennyit lát dicsér és rajong, majd szid és utál.

A köztes időben Te pedig viselted a dühkitöréseit, hazudozásait, provokációit, leértékeléseit, fizikai és/ vagy lelki, verbális bántalmazásait.
Mindezt jól elrejtve a külvilág elől, a négy fal között...."

Rena Soldier naplója

Az írás szellemi tulajdon!
Ne lopd, eredeti formában oszd!


Kép: internet

Ezeket taníja meg egy segítő a terápiában annak, aki segítséget kér.

A legfontosabbak.

Én azzal egészíteném ki, hogy:

NEMET MONDÁS !

Megtanulni nemet mondani valakinek, vagy valamie, az egy IGEN ! saját magadra.
Sokszor hallom a kérdést, hogy nem vagyok önző, ha nemet mondok?
Semmi köze az önzésnek a nemet mondáshoz.
Akkor mondjunk nemet, ha valami kényelmetlen számunkra.
ha valami fáj, ha valakinek a jelenléte nyugtalanságot szorongást, fájdalmat okoz.

Miért lenne ez önzés?

Sőt: kötelességünk magunkkal szemben megtenni.
Nem lehetünk jól, ha folyton másoknak akarunk segíteni, megfelelni, mindig mások szükségleteit helyezzük magunk elé.

Ezt gyerekkorban sajnos sokan átélik hogy a szülő a mindenható, neki mindig mindenben igaza van, ő mindent megtehet velünk.

NEM !!

Mondj nyugodtan nemet és akkor magadra igent mondasz ❤ Szeret***el, Keönch Anna Noa -Lelkitanácsadó /life coach 🩵

A békétlenségről....

A békétlenség azt jelenti, hogy valaki harcban állt önmagával. Van az egyik oldal, aki látja a valóságot. És van a másik oldal, aki szeretné látni azt. Ez a két oldalunk folyamatosan harcban áll egymással, amikor döntést kéne hoznunk.

Vannak bennünk vágyak, de nem mindig tartozik hozzá magunkba vetett hit, hogy el tudjuk érni a vágyainkat. Nem hiszünk abban, hogy elérhetjük azt, amire vágyunk. Rengeteg oka lehet ennek. Az egyik oka ennek az, hogy gyerekkorunkban megkaptuk azokat a gátló parancsokat, hogy “nem vagy elég fontos” vagy, hogy “ne létezz”.

Ezek olyan irányjelzők, amitől nagyon nehéz eltérni. Nagyon nehéz elhinni később, hogy mégis elég fontosak vagyunk, és még nehezebb kimondani azt, hogy elég fontos vagyok magamnak is , és másoknak is az lehetek. De nincs lehetetlen 🙂, ha mélyen és őszintén beszélgetünk a segítőnkelk, akkor egyszer csak kikophatnak belőlünk ezek a helytelen és felelőtlenül kimondott parancsok.
Eric Berne bizonyára azért nevezi gàtló “parancsoknak”, mert az agy úgy értékeli a ránk kimondott, minket negatívan leértékelő szavakat és mondatokat, hogy teljesíteni is akarja azokat. Gyakorlatilag önbeteljesítő jóslat lesz ezekből, és felnőtt korban önértékelési zavarrá fejlődik, és az embernek nem lesz hite önmagában. Ezért kell segítséget kérni, hogy egy külső ember, egy un. világítótorony segítségével elérkezzünk ahhoz az emberhez, akik valójában vagyunk. És meglássuk magunkban azt a temérdek erőt , tehetséget és szépséget, ami valóban bennünk lakozik.

Szeret***el, Keönch Anna Noa🌸

Mitől lesz csinos, elegáns, kisugárzó egy nő? Nem feltétlenül a divatot utánozva lesz valakiből elegáns, sugárzó szépség. Egy nő akkor érzi a legjobban magát, ha azokat a ruhadarabokat veheti fel, amik neki a leginkább örömet okoznak. És akkor a legszebb, ha jól érzi magàt. Akár egy kedvenc kopott pólóban és macinaciban…Egyáltalán nem biztos, hogy az éppen aktuális divatot követve leszünk szépek. A nő meg akar felelni. Kihívásnak érzi, hogy nőnek kell lennie. Rivalizál, ahogy mások vele. Amikor mindez eltűnik és kiszabadul a konvenciók börtönéből, meg meri élni vágyait, el meri mondani, mit érez, meg meri mutatni reggeli gyűröttségét, egyszerűségét, sminktelenségét, kócos, éppen meg nem mosott, egyszerűen összefogott haját, akkor válik valóban kisugárzóvá. Mert szabad lesz mindattól, aminek addig tévesen meg akart felelni….így válik gőgös hercegnőből csodaszép hamupipőkévè. Számtalan kedves bókkal találkoztam már életemben, de ami a leginkább megérintett az ez volt: “ imádom a reggeli arcodat , ahogy olyan aranyosan álmosak a szemeid …olyan szép vagy”…Azt nem árulom el hogy ki mondta, de sosem felejtem el azt a mondatot. Akkor még nem hittem el. Ma már igaznak hiszem 💙

Ma nagyon fontos hogy tudatában legyünk annak, hogy amit ma gondolunk, érzünk és teszünk, az velünk marad. A gondolataink hatalmas energiát kapnak, és a mai nap az egyike azoknak, amikor ezek az energiák különlegesen és hatékonyan működnek. Viszont azt ne felejtsük el , hogy a negatív gondolatok is megteremtődnek és velünk maradnak. Tehát nagyon figyeljünk arra, hogy mit gondolunk, hogyan reagálunk a gondolatainkra és mit teszünk. Teremtsünk meg mindent, amire vágyunk. Formáljuk át a szemléletmódunkat . Csodálatos teremtő napot kívánok mindannyiótoknak szívből,szeret***el , Keönch Anna Noa 🩵🌸

https://www.facebook.com/share/p/KApsA3p4g5PYV3if/?mibextid=WC7FNe

Amikor egy farkas elveszíti a harcot egy másik farkassal szemben, és rájön, hogy esélye sincs a győzelemre, a vesztes farkas békésen felajánlja a nyakát ellenfelének, mintha azt mondaná: "veszít***em, vessünk véget".
Azonban abban a pillanatban megtörténik a hihetetlen: a győztes farkas megmagyarázhatatlan módon megbénul!?!
Egy ezer éves erő akadályozza meg abban, hogy megölje azt, akiben megvan az "alázat", hogy beismerje a vereséget.
A DNS-be vagy azon kívül beágyazott elsődleges mechanizmus előjön a győztes farkasba, és emlékezteti őt, hogy a faj fontosabb, mint az ellenfél kiiktatásának öröme. Milyen csodálatos, ösztönös időzítés!
Senki sem nevezné gyávának azt a farkast, aki megadja magát, sem azt, aki megbénul a szánalomtól, egyszerűen megtörténik...a csoda!
Nincsenek győztesek, nincsenek vesztesek!
Mindkét farkas eltávolodik, és az élet kereke folytatódik.
Az emberek tanulhatnának a farkasoktól, ahelyett, hogy továbbra is "mészárolják" egymást büszkeségből és hatalomszomjból!
✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨
Ergo: földön fekvőbe nem rúgunk! Gyöngyi

🩵💙🩷💚

https://www.facebook.com/share/p/4SAsZ2LRfN2SS7hP/?mibextid=WC7FNe

Nevelés voltaképpen nem létezik. Önmagammal azonos, hatékony együttélés van csak. A gyerek úgyis azt veszi le belőlem, aki én vagyok, nem pedig azt, amit prédikálok neki.

🩵

TikTok · Noa_coach Nézd meg Noa_coach közlését.

“ Bizonyára hallottál már Odüsszeuszról. Tudtad, hogy az Odüsszeiában írták meg a világirodalom egyik legszebb és legmegindítóbb jelenetét ? És itt most nem Pénelopéről beszélek.
Tudom, hogy manapság divat azt állítani, hogy Homérosz a "mérgező férfiasság" ősatyja, mégis ez a szerző hagyta ránk a valaha írt egyik legmegindítóbb jelenetet a szeretetről. Odüsszeusz históriája utazások, kalandok története, de mindenekelőtt egy emberé, aki csupán egy dologra vágyik : hazatérni. És végül húsz év bolyongás után hősünk visszatér szeretett Ithakájába.
Ez az egész Odüsszeia egyik legintenzívebb pillanata: Odüsszeusz látja a városát, látja fiát, Télemakhoszt, aki mára férfivá vált. És abban a pillanatban egy nosztalgiahullám tör rá, mert rájön, mennyi idő elrepült. Odüsszeusz azonban koldusnak álcázza magát, hogy ne ismerjék fel a trónját bitorló kérők. És mi történik ? Tényleg senki sem ismeri fel !
A fia nem ismeri fel, a felesége nem ismeri fel, a korábban őt szolágló emberek nem ismerik fel. Mindenki csak a rongyos ruháit és ápolatlan haját látja, és összetéveszti őt egy "vén koldussal". Ithaka népe közül csak egy ismeri fel: Argosz, a kutyája. Tudod, egy kutyának mindegy mi vagy : lehetsz herceg, király vagy koldus, ő ettől függetlenül szeret. Argosznak is mindegy, hogy néz ki Odüsszeusz. Nem érdekli, mit visel, hogy néz ki, csak hallania kell a hangját, hogy ráismerjen! És rögtön utána meghal.
Nos, emlékszem, amikor először olvastam ezt a jelenetet, nagyon elérzékenyültem. Argosz utolsó leheletét Odüsszeusznak tartogatta. És igen, most az eldobható kapcsolatok korszakában, azt fogják mondani, hogy végső soron nincs ebben a jelenetben semmi rendkívüli. Mert az olyan dolgok, mint a barátság, a hűség és a távolságot túlélő szerelem, felfoghatatlanok a mai társadalmakban, amely a kötelékek hiányát trenddé t***e. Ezért kívánom, hogy egy olyan cinikus világban, mint mai, legyen valaki, aki nem azért szeret, ami vagy, hanem azért, aki vagy, és aki ugyanolyan odaadással néz a szemedbe, mint Argosz Odüsszeuszra. “ Kati Kohári 🌸

NEM ENGEDEM BE AZ ÖREGEMBERT!

Ezt a választ adta a 90 éves színész legenda, Clint Eastwood a country énekesnek, Toby Keithnek, amikor megkérdezte tőle, mi a titka, hogy az ő korában is aktív és zseniális tudott maradni.

“Amikor reggelente felkelek, egyszerűen nem engedem be az öreget. A titkom 1959 óta ugyanaz: elfoglalt vagyok, és nem hagyom, hogy az öreg betegye a lábát a házba! Szó szerint ki kellett rúgnom, mert a fickó már kényelmesen berendezkedett, állandóan pisilni kellett vinni, és kizárólag nosztalgiázni tudott.
Aktívnak, élőnek, boldognak, erősnek, és tehetségesnek kell maradni! És ez mind megvan bennünk, az intelligenciánkban, a hozzáállásunkban, a mentalitásunkban. Fiatalok vagyunk, akik függetlenek! Meg kell tanulnod küzdeni azért, hogy ne jöhessen be az öregember!
Az az öregember, aki ott dekkol megfáradtan az út szélén, és megpróbál téged elbátortalanítani.

Egyszerűen nem vagyok hajlandó beengedni ezt régi hangulatot, ezt a kritikus, barátságtalan, irigy, és panaszkodó hangot, aki lesi a múltat, hogy aztán kiüthessen az újraélesztett traumáival és fájdalomhullámaival.

Muszáj, hogy hátat fordíts ennek az öreges morgolódásnak, haragnak, panaszkodásnak, amiben nincsen semmi bátorság, és ami tagadja, hogy az időskor igenis lehet kreatív, határozott, fénnyel és támogatással teli!

Az idősödés lehet kellemes, sőt, akár még szórakoztató is, ha tudod, hogy mit kezdj az időddel, ha elégedett tudsz lenni azzal, amit elértél, és ha továbbra is képes vagy ábrándozni!
Ki az öreggel a házból!”
Clint Eastwood

Találtam egy csodálatos idézetet, egy filmet néztem éppen , onnan írtam ki, gondoltam beteszem ide, mert nagyon aktuális minden olyan ember számára, aki próbálja a hibáit, sebeit elrejteni. “ A hibáink tesznek teljessé. Egy ősi japán filozófia, a kinzugi a törött tárgyakat még szebbnek és hasznosabbnak tartja, mint az ép állapotban lévőket. A filozófia azt mondja: a törés nem veszteség, hanem a létnek egy új formája. Mindenki életében vannak történések, amik eltűnhetetlen heget ejtenek az ember lelkén. Hisz az élet része az is, hogy az ember legyőzi az akadályokat. Beforrasztja az élet okozta sebeket és tanul belőlük. Ahelyett, hogy megpróbálná eltüntetni a törésvonalakat, inkább sokkal hangsúlyosabbá teszi; így mesélik el a tárgyak a történetüket. Ez egy harc a szétesés ellen. Nem veszünk a semmibe, hanem onnan folytatjuk az utunkat, ahol az szilánkokra tört. A sebezhetőséget nem rejtegeti, sőt nem tekinti az élet semelyik részét hibának. Még a csalódásban is értéket vél felfedezni.” 

Csodaszép igaz vers a bántalmazás viselőjétől...

Bukovenszki-Nagy Eszter: Terápia
rétegenként kell lesöpörni
szempilla méretű
óvatos ecsetekkel
az egymásra préselődött porát
a nem vagyok elég fontosnak
elég jónak
apu részeg üvöltésének
anyu csönddel büntetésének
a falási rohamoknak
a soha meg nem érkezésnek
az éjszakai izzadva ébredésnek
az elbaltázott házasságnak
a hülye vagy fiamnak
a hagyjál már békénnek
a te vagy az okának
a másik nő árnyékának
törni a megkövesedett könnyeket
az üres ágyak jegét
az érelmeszesedés fenyegetését
a hiábavalóság görcsét
a beforrt csontok hegeit
egészen a koponyáig
a tekervényekig
micsoda kincs
micsoda lelet
föltárul benne
a bölcs feloldás
amíg nincs már mit lesöpörni
felmelegszik az ágy
elhalványul a heg
csillapodik az éhség
elnémul az üvöltés
❤

" Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő. " Hioszi Tatiosz🩵