Kvantumgyógyítás

Aranyosi Ervin: Miről szól a Húsvét?

Miről szól a Húsvét?
A feltámadásról!
A hit győzelméről! Miről szólna másról?
Hogy a szenvedésnek, akkor lehet vége,
ha szeretet ébred mindenki szívében!

Ha félelmeinket el tudjuk engedni,
ha képesek vagyunk új emberré lenni.
Mert akik bántanak, tanítanak minket,
s nem kell visszaadni, attól óva intlek!

Tanuld meg hát büszkén viselni kereszted,
s ha így méltóságod már visszaszerezted,
légy a megbocsájtó, mindenkit megértő,
s csökken majd a bántó, s elkerül a sértő!

Tisztulj meg belülről, kezdd el változásod,
s meglátod követ majd újuló világod.
Szívedben a jóság, hagyd hogy feltámadjon,
aztán a valóság, méltó választ adjon.

Mit üzen a Húsvét? Higgyél önmagadban,
higgyél a lélekben, s ne csak az anyagban!
Mert a lélek túlél, feltámadni képes,
ám a test csak szolgál, földi léte véges.

Csak te rajtad múlik, utad hogyan járod,
teremts hát lelkesen boldogabb világot!
Keresd az örömöt, s tedd le a kereszted,
ezzel fájdalmaid végleg elereszted.
Támadj fel kegyes nép, kezdj magadban hinni,
nem elég az Úrnak szép véréből inni!

Újulj meg, virágozz, akár a természet,
a feltámadásból vedd csak ki a részed!
Határozd el, kérlek: – Mától szebben élek,
önmagam teremtek, s jövőmtől nem félek,
újra magam leszek, mihelyt feltámadok,
s minden kihívásra méltó választ adok!

Az egymásnak rendeltetett lelkek sorsa meg van írva – Egy régmúlt szerelem emlékére

Egy forró júliusi hétvégén, vidéken, nagymamám kellemesen hideg, vályogból készült házának falai között hűsöltem.

Nagyi 86 éves. Gyerekkoromban sokszor voltam nála. Imádom az illatát, és a mai napig elvarázsolva hallgatom, amikor mesél. Nagypapám 3 éve meghalt. Azóta nagymamám csak árnyéka önmagának. Igazi társak voltak. Lelki társak. Ikerlelkek. Bár ők ezeket a szavakat sosem használták.

Ezen a forró délutánon Nagyi Tatáról mesélt. Nagymamám első házassága maga volt a pokol. Férje minden nap ütötte, verte. 23 éves volt, amikor úgy döntött, hogy ha szégyen a falu előtt, ha nem, ő bizony elválik. Ez nem élet. Írt az édesanyjának egy levelet, hogy fogadja vissza a szülői házba. Ha nem teszi, akkor világgá megy, de nem bír tovább így élni. Dédmamám –mi csak Mamácskának hívtuk- haza fogadta, a házasságból született kisfiával együtt.


Nagymamám megfogadta: soha többet nem megy férjhez. Fájó emlékeit, volt férje bántalmait képtelen volt felejteni.

Szorgalmas lány volt. Sokat dolgozott. Ahogy ő mondja: szerette a szépet és szeretett dolgozni, mert így tudtak csak haladni.

25 évesen a gyöngyösi vonatállomáson várta a vonatot, amikor az egyik begördülő vagonról fiatal katona szaladt oda hozzá és megszólította:

„Ilyen szép fiatalasszonyt még nem láttam. Nem fél elengedni az ura egyedül, éjnek évadján?”



Nagymamám nem akarta elárulni, hogy nincs férje, így csak annyit felelt: „Nincs mitől félnem, vigyáznak rám. Viszontlátásra!”

A katona aztán visszaszállt a vonatra, de az ablakból sokáig nézte nagymamámat…

Pár hónappal később nagymamám oltványt vitt árulni a 150 km-el távolabb lévő Mezőtúrra. Ott beszédbe elegyedett egy mezőtúri idősebb asszonnyal. Az asszony, amikor megtudta, hogy Nagyi abasári, adott neki 15 forintot, és megkérte, hogy vegyen a fiának 10 krémest, aki az abasári laktanyában katona.


Nagymamám nem akarta elfogadni a pénzt, hiszen fiatal nőként tudta, hogy nem illik a laktanyához mennie. De aztán szavát adta. Végül kisfiával kézen fogva ment a laktanyához és hívatta a mezőtúri katonát, akiről csak annyit tudott, hogy a konyhán szakács.

Nemsokára jött is a fiatal katona, aki nem volt más, mint az a jóképű legény, aki hónapokkal korábban leugrott a vonatról, hogy nagymamámat megszólítsa.

Ő volt a Nagypapám.

A Nagypapám, aki meleg szeretetével, játékos természetével, szívből jövő mosolyával begyógyította nagymamám előző házasságból származó sebeit és boldoggá t***e őt a szerelmével. Egy kislányuk született: Anyukám.


Sok mindent megéltek. Sok gondjuk volt. Veszekedtek is. De kitartottak egymás mellett. És az a meleg szeretet az utolsó pillanatig ott volt a pillantásukban, amikor egymásra néztek.

Véletlenek sora, hogy találkoztak. Nem volt akkor telefon, facebook… mégis egymásra találtak. Mert a Jóisten így rendelte. Talán ez az, ami hiányzik a világból: a hit. Hit abban, hogy ami elrendeltetett az úgyis megtörténik. Akit a sors nekünk szánt, az úgyis a miénk lesz. Sokkal hamarabb, ha nem keressük. Akkor megtalál minket. A Jóisten tudja, hogy rendezze a szálakat, hogyan írja a történetet. Engedjük át neki az irányítást és bízzunk meg benne…a legjobbat hozza majd nekünk!

(Sándor Judit)

Békés, szép napot, mindannyiunknak! 🌺

💚Hogy mennyire vagyunk hajlamosak elfogadni egy negatív hiedelmet, az attól függ, hogy eleve mennyi negativitást tartogatunk magunkban. A pozitív elme például elutasítja a negatív gondolatok elfogadását, és mivel számára azok nem igazak, egyszerűen elveti őket. Még a széles körben elhitt negatív gondolatokat sem fogadja el. De azt is tudjuk, milyen könnyű önvádra késztetni egy bűntudattal teli embert, vagy betegséggel riogatni egy ijedős személyt.
Jó példa erre az az elképzelés, miszerint a megfázás ragadós. A gondolat, hogy „mindenki megfázik”, egy olyan személyre lesz érvényes, akiben ehhez kellő bűntudat, félelem és a tudat törvényszerűségeivel kapcsolatos naivitás rejlik. A tudattalan bűntudat következtében az illető tudat alatt úgy érzi, megérdemli, hogy megfázzon. A test engedelmeskedik az elme hiedelmének, miszerint a meghűlést olyan fertőző vírusok okozzák, amelyeket el lehet kapni, így a test, amit az elme
hiedelmei irányítanak, megnyilvánítja a náthát. Annak, aki elengedte a mélyben megbúvó bűntudat és félelem energiáit, rettegő elméje sem lesz, amely azt hihetné: „A megfázást mindenki elkapja; én is elkapom majd, mint mindenki más.”
A betegségek mögött tehát ilyen mozgatóerők húzódnak meg. A mechanizmusok egyrészt az elme által a bioenergia-rendszer áramlásában előidézett változásoknak,
másrészt az autonóm idegrendszerbe lefojtott energia túlcsordulásának a következtében mennek végbe.
A gondolat erőteljes, mivel magas rezgésszámmal bír. A gondolat voltaképpen egy energiamintázattal rendelkező dolog, és minél több energiával látjuk el, annál nagyobb ereje lesz a fizikai megnyilvánuláshoz. Éppen ez a paradoxon áll az úgynevezett egészségügyi felvilágosítások mögött is, amelyek olyannyira a félelemmel teli gondolatokat erősítik meg és látják el energiával, hogy a járványokat tulajdonképpen már a média generálja (például HINl). Gyakorlatilag az egészségügyi kockázatokra rávilágító, félelemalapú „figyelmeztetések” készítik elő azt a mentális környezetet, amelyben éppen az jelenik meg, amitől rettegtünk.❗️
(részlet Dr. David R. Hawkins „Elengedés, az önátadás útja” című könyvéből, 171-172. oldal )

Az új kutatás sokkolja a tudósokat: Az emberi érzelmek fizikailag alakítják a valóságot! Három különböző tanulmány bizonyította be, hogy az érzelmeink nemcsak a világról alkotott felfogásunkat befolyásolják, hanem magát a fizikai valóságot is. Ezek a vizsgálatok megmutatják, miként győzik le az emberi érzések a fizika eddig ismert törvényeit.