Olvaszto Daniel - Regular Running Syndrome

Let the sufferfest begin! See you on the other side 🙂

LiveTrail from the organizers (you can use the mobile app too):
https://utmb.livetrail.run/coureur.php

My Satellite tracker:
share.garmin.com/9VCHZ

utmb.livetrail.run

"Ide figyelj, odahaza volt nekünk a kertben egy magas diófánk. Nehéz volt rá fölmászni, a törzséről visszacsúsztam, mindig lehorzsoltam a térdem. De én nagyon szerettem a fa tetején üldögélni, egy nap többször is fölmásztam rá. Aztán egyszer a nagyanyám meglepett egy kislétrával, odatámasztotta a fa alá, kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn. Néhányszor kipróbáltam, aztán bevittem a kislétrát a fészerbe. Szegény nagyanyám nem ért***e, de te érted, ugye?"

I have to say this to you all for a while: The sport of ultra running is beautiful but fu***ng scary. We all do this to feel better and compensate. If you have friends who run ultras and say it is about pure passion, they are lying to you. There is no justifiable reason to put yourself through so much agony and pain just for passion. No sane person would push their body and mind beyond its limits so much. And the truth is: no ultrarunner is mentally or emotionally sane. Life took its toll on all of us and this is how we deal with it.

So please-please, stop with the thoughts and comments of “oh you are so amazing, I want to run this much as well”. You don’t want to, believe me. There is no superhero skills here, you are just making them up in your head. There are only damaged people healing themselves. You can admire an achievement when we finish a long run or race, because there is sh*tload of physical and mental preparation behind it, for sure, but don’t over mystify it, because there are demons making us capable of reaching these results. If you don’t know someone’s story, don’t draw conclusions.

No, I don’t think I am the only one who has a bad fu***ng life. But nobody comes to help, you need to lead the way. So take control and find your own medicine. If you need to talk to someone, unfriend me and ask someone else. 😂 Except if you want to become a miserable running addict like me. 😉

Rengetegen (SENKI) kértetek MIUT115 beszámolót, tessék:

Ha esetleg gondolkozol rajta, én a helyedben nem csinálnám. Amennyiben még nem késő hívj fel és szívesen lebeszéllek róla. 06705048904

Kör beszámoló. Ha már végigfutottuk, akkor elmesélem. Abba nem fogok most belemenni mi is az a Kör, többször írtam róla, Wikipédián, vagy a terepfutás.hu oldalon utána tudtok nézni. Nem vagyok különösebben jó futó és írni is szarul tudok. Jönne a kérdés, hogy akkor minek a beszámoló, ellenben te meg még mindig olvasol, pedig ez már a negyedik sor, szóval te sem vagy teljesen normális.

Kicsit az előzményekről viszont: Minden azzal kezdődött, hogy soha nem terveztem Kört futni. Egyéniben kurvára unalmas nekem, párban meg nem igazán tudtam, kivel mernék belevágni. Aztán jött Gábor és tönkret***e az életemet. Tavaly ősszel kezdtünk el közösen futogatni, a Vadlán után. Először ritkábban. Féltem picit, hogy pszichopata, mindig hajnalban járt ki. Aztán kimentem egyszer, még egyszer, többször, aztán így maradtam. Először kellemetlen volt, mint egy büdös fing. Aztán viszonylag gyorsan hozzászoktam, mint a fing szagához, most meg már el sem tudom képzelni, hogy ne reggelente fussak.

Az első hosszú közös börzsönyi (ironikusan) futásunkon került szóba először a Kör. Akkor is ezt mondtam el, hogy soha nem akarok futni. Márkónak gratuláltam, szerintem ő sem normális. Aztán szóba került többször és azon kaptam magam, hogy valahol, valamikor rábólintottunk mindketten Gáborral. Nem tudom miért, valószínűleg beütött a cukor a Tailwindből éppen (burkolt reklám #1).

Hamar kialakult, hogy kikből fog összeállni a csapat. Ez pedig azért lehetett így, mert valami csoda folytán Márkó, Timi és Adrián is hamar ajánlkozott, hogy szívesen jönnének segíteni. Gondolhatnánk, hogy nincs életük, hogy egy teljes hétvégét azzal kívánnak tölteni (még egyszer mondom: ÖNKÉNT) hogy a vonaglásunkat, szenvedésünket nézik végig. Viszont tudom, hogy van életük, így kizárásos alapon marad a nyers szadizmus. Szeretik testközelből végig nézni a hánytatott emberi sors vívódását. Persze mi nagyon örültünk a felajánlásnak, éltünk vele és még mindig nagyon köszönjük. Sohasem fogjuk tudni igazán meghálálni.

Összeállt a csapat és elkezdődött a bejárás. Egy hét szünetet kaptam a TDS után, aztán neki is láttunk. Négy részletben, kiszámolva, hogy maradjon idő taperingre is. Vadlánoztam volna 50 kilin, de Gábor letiltott, azt mondta nem mehetek. Így lett abból a szuper váltónk, de az külön sztori. Szóval bejártuk a pályát alaposan. Bár Gábor már ismerte, nekem nagyon sokat számított, hogy tudtam, hol mi fog rám várni, továbbá, hogy osszam be az energiáimat.

Aztán eljött a próbázás hete. Bevásároltam átvettem a jeladókat és terveztünk. Összeültünk Timivel és Adriánnal, Gábor pedig ugyanezt t***e Márkóval. Végigjártak egy-két helyet, hogy az autós frissítést is meg tudják nézni. Lett egy részletes Excelünk: hol frissítünk, mit, mikorra kell hová érni és mit veszünk magunkhoz. Komolyabb volt a file, mint egy tervrajz. Már csak egy dolog maradt hátra, végigcsinálni azt.

Kint aludtunk Verőcén és onnan mentünk a rajtba. A frissítő csapat már ott várt minket. Bodza is kijött bíztatásul, majd elment egyet edzésképp futni. Mi pedig 6 óra 40 párperckor nekivágtunk. Bár már elkezdett pirkadni, de fejlámpával mentünk ki a pályára. Elindultunk és az első lehetőségnél elbasztuk a kanyart. Hozzáteszem mindenkit azzal nyugtattam az előtte lévő egy hónapban, hogy Gábor csukott szemmel is tud mindent, szóval rendben leszünk. Ez egy szuper előjel volt.

Innentől a 25. kilométerig igazából izgalommentesen telt a pálya eleje. A megfelelő tempót keresve haladtunk, volt közben találkánk, elkezdtünk összecsiszolódni egymással, a frissítő csapatunkkal, meg ők is egymással. Aztán jött az első nagy baj. Kifordult a bokám. 2021 január végén volt egy elég csúnya boka sérülésem, ahol két szalagom is elszakadt, egy teljesen egy részlegesen. Felépültem belőle és minden rendben volt egészen mostanáig. Korábban is fordult ki néha, de sohasem volt komoly. Most viszont csúnyán megszopatott. Fájt, de mentünk tovább. Abban maradtunk Gáborral, hogy jobb, ha nem állunk meg. Aztán 35. kilométerig még kétszer kifordult, egyre csúnyábban, egyre fájdalmasabban. Ezzel együtt természetesen egyre instabilabb is lett az ízület. Mondtam Gábornak, hogy az utolsó utáni opció az, hogy kiszálljunk. Ameddig fizikailag lehetséges megyünk tovább. Ha egyedül lettem volna, szinte biztos, hogy Nagybörzsöny 1-nél kiszállok, így viszont nem volt opció több okból sem, de erről később. Túl nagy volt a tét és más faszával vertem volna a csalánt. Szerencsére Gábor hozott kinesio tapet. Szólt is Márkónak telefonon, hogy készítsék ki. Leértünk Nagybörzsönybe és nagygenerál következett. Márkó masszírozott, szárazra törölt, majd Gábor elkezdte, Timi pedig befejezte a tape-elést. Gondoltam sokáig fennmaradni nem fog, de legalább addig tart. Ettünk-ittunk, magunkhoz vettük a szükséges dolgokat, mert utána sokáig nem találkoztunk velük, majd nekiindultunk a következő szakasznak.

A tape csodát tett. Sokkal stabilabb lett tőle a bokám, magabiztosságot adott. Bár megmondom őszintén tudtam, hogy innentől 110 kilométer biztonsági játék következik, ami eléggé kilátástalannak tűnt őszintén. Itt következett a pálya egyik legnehezebb szakasza, mászás fel a Nagy-Hideg-hegyre. A menedékháznál Viktor várt minket és a barátnője Kriszti. Volt náluk minden földi jó, de ami a legfontosabb: hideg kóla. Elképesztő jól esett. Kicsit panaszkodtam és mentünk tovább. Legnagyobb örömömre a bokám nem hagyott cserben, haladtunk szépen. Majdnem óramű pontossággal a tervhez képest, ami 25:40-es finish időt vetített előre. Egy ideig még kérdezgettük a srácokat a pontokon, hogy állunk idővel, aztán ahogy mi elfogytunk úgy a kérdések is.

Dél körül lehetett, mikor elkezdett esni az eső. Szemerkélt, nem áztunk el nagyon, de a talaj, a kövek csúszósak lettek. Nem jött jól, de lehetett volna rosszabb is. Itt vettük fel az esőkabátot, ami aztán mindkettőnkön végig rajta is maradt.

A Feketevölgy panzióhoz már sötétben érkeztünk (KM 76) és innentől lámpás menet következett. Profi módon, Gáboron és rajtam is derék és fejlámpa. Sokkal jobb kombó, mert ha derékről is jön a fény, árnyékot vetnek a kövek, sokkal jobban látsz térben és biztonságosabban tudsz futni.

A frissítésről eddig nem sokat beszéltem, de azért, mert nem volt mit. Majdnem pontosan terv szerint tudtuk enni és inni, amit szerettünk volna. Én alapvetően azt terveztem, hogy amennyi energiát lehetséges, Tailwindből (burkolt reklám #2) szeretnék bevinni. Ehhez jött kiegészítésképp zselé – AllRys és Maurten. Ez a kombó kurvára bevált, szóval a jövőben is így fogok frissíteni. A folyékonyak mellé jött a szilárd. Főtt rizs és héjában főtt krumpli. Ezekre rányomtuk a paradicsomos és kurkumás AllRys-t, hogy ne legyen olyan száraz. Zseniális kombó. Timi pedig hozott palacsintákat, Nutellával. Az is ment! Ezentúl a szokásos kóla, víz, ice tea (kizárólag Lipton), paradicsom és magammal vivősnek Knoppers és Oreo. Ebből a listából semmit nem önös érdekből írok le, nem szponzorál senki így az őszinte tapasztalataimat osztom meg veletek.
Többen kijöttek minket biztatni és ez baromira jól esett. Viktort, Bodzát már említ***em. Lőrincz Olivérrel és Medgyessy Gerivel is találkoztunk, kaptunk tőlük is bíztató szavakat, majd Istók Félixtől is. Jól esett minden bíztatás. Ha valakit kihagytam pedig ott volt, az a delírium miatt lehet csak. Elnézést érte.

Az éjszaka gyorsan jött, de annál lassabban telt. Majdnem 13 órát kellett sötétben mennünk és nem volt gyerekjáték. A sötétséggel együtt jött a lehűlés és ami még nagyobb problémát okozott: a köd. Mi töretlenül mentünk előre. A 90. kilométernél korábbi közös megegyezésre megálltunk picit. Nagypapám emlékének tisztelegtem. Az első kilencven kilométert neki ajánlottam. Elővettem egy közös fotót és fél percig nézegettem. Mindig féltett minket, most is ezt t***e volna. Aztán persze baromira büszke is volt ránk. Sok érdekes sztorija volt, egy kettő eszembe jutott. Meg a dolgok amikre megtanított. Hátrafelé biciklizni. Azóta is vagánykodok vele részegen és persze senki nem tudja utánam csinálni. Elt***em a fotót, megköszöntem Gábornak és a szép emlékekkel a szívemben tovább mentünk, let***em ez első követ, az első terhet a lelkemről. Most már csak Gábor miatt és magam miatt kellett tovább mennem.

Érdekes módon durva álmosság egyszer sem volt rajtam. Lehet kezdem szokni ezt, több két éjszakás ultrán is túl vagyok már és a tény, hogy most csupán egy éjt kell kibírni eltörpült. Ezt jól bírtam. Viszont a rossz lábam sokat lassított rajtunk. Leginkább a lefeléken, ami a sötétben és a ködben fokozódott. Gábornak pedig fogyott a türelme (mondjuk nekem is). - Időközben állítása szerint nem a türelme fogyott, hanem a hátralévő táv lett egyre több. - A bedőlt fák, a szúrós bozót az ösvényeken, a csúszós kövek a meredek lejtőkön egyre jobban felemészt***ek minket fizikailag és mentálisan is.

Terveztünk cipő cserét mindketten, végül nem cseréltünk. Mindketten Salomon Slab Ultra 3-ban mentünk végig. Az egyik legjobb ultrázós cipőm, ami valaha volt és Gábor is szereti. Ez sem reklám. Átöltözés volt nekem 2x (vagy 3?) de csak felül. Gábor ugyanez.

Ahogy egyre jobban belenyúltunk az éjszakába egyre fogyott a kedv. No nem az álmosság, mert azt jól bírtuk mindketten. Inkább a futóka lett oda. Egyre kevesebbet beszélgettünk egymással, nőtt a szótlan percek száma. Csak mentünk egymás után, hogy fogyjon a táv. A frissítőcsapat viszont semmit sem veszített a lendületéből. Végig ugyanazzal a profizmussal töltötték újra a zsákjainkat és et***ek-itattak minket a pontokon. A frissítésünk elkezdett megcsúszni, már nem kívántunk semmit, sem Gábor, sem én. Mindketten émelyegtünk. Timi, Márkó és Adrián energiát nem kímélve próbáltak bármit megetetni és megitatni velünk. A vizes kóla meg a banán életeket mentett, legalább is az enyémet biztosan.

Már sötét volt, amikor először szartam. Most, hogy felkelt a nap, beindult a morning routine megint. Nem hittem el, hogy Gábornak egyszer sem kell. Mondjuk kevesebb szilárdat evett, mint én. Aztán mikor 5 kilivel a vége előtt ő is kiállt megnyugodtam. Emberből van ő is. A második szarásnál már nagyon fáradt voltam fizikailag. Letoltam a gatyám leguggoltam és t***em a dolgom. Aztán mikor elkezdtem pisilni, akkor jöttem rá, hogy ez így nem lesz jó. Telehugyoztam a letolt nadrágomat. Mondjuk több is veszett Mohácsnál. Érdekes volt, mert 100 kilométer fölött sokkal gyakrabban meg kellett állnom pisilni. Majdnem, hogy félóránként. Annak ellenére, hogy addigra már pont kevesebbet ittam. Volt, hogy szóltam Gábornak, hogy hugyoznom kell, de meg sem vártam mit reagál megálltam és nekikezdtem a meredek hegyoldalban.
- Na de itt?
- Itt.
- Na jó, akkor én is.
Azért t***em mindezt, mert volt, hogy korábban szóltam neki és ment tovább még 5 percet, mert neki még nem kellett.

Megjött a napfelkelte lefelé Csóványosról, az valami brutál szép volt. Újra éreztem, hogy élek és szerintem Gábor is. Onnan már láttuk a végét. Még egy hosszabb mászás és ereszkedés és ott a cél Királyréten. Elképesztő jó volt befutni. Látni a mosolyt Gábor arcán és a fáradt segítőinkén. A célba kijött Dóri és Csaba is. Timivel egy tekercs budipapírt feszít***ek ki célszalagnak és szólt a Tankcsapda – Túl vagyok rajtad baszdmeg című száma, ahogy kértem Márkóéktól. Majd kaptunk egy üveg pezsgőt. Locsoltuk és ittam is. K***a jól esett, de igazából akkor, ott minden jól esett volna. Átöltöztünk és meglepődve láttam, hogy a tape végig fennmaradt. Nagyobb összegekkel fogadtam volna rá pedig, hogy a felragasztás után néhány kilométerrel lejött az egész a picsába. Gábor lerohadt céges Skodáját bebikáztuk és mindenki elindult haza. Nekem Adrián vezetett engem pedig utolért a fáradtság.

Hazaértem, felbicegtem a lakásba a beállt lábaimmal, lezuhanyoztam és megpróbáltam aludni. Ilyenkor nem megy. Néhány perc alvás után folyamatosan felébredsz. Egyszer a fájdalom miatt, máskor meg azért, mert azt álmodod, hogy futsz és épp elesel. Valami perverz oknál fogva, most, hogy már nagyjából kipihentem az egészet, és újra futok rendesen, továbbá szépültek még két hetet az emlékek, jelenleg nem tartom kizártnak, hogy fogok még Gáborral párosban Kört futni. Gyűlölöm magamat, amiért leírtam ezeket a sorokat és gyűlölni fogom magamat, ha újra Kört futunk. De az élmény, az emlékek és az út kárpótolnak mindenért. Ha lesz következő, arról is írok majd Nektek.

🇬🇧I already know what I’ll be doing on the last weekend of May. I’ll finally try to have a sub 5:30 finisher time on the 54K of the UTH - Szentendre Trail. In case you need any ideas, there are distances between 2 and 112 kilometers! You can apply here (from the 2nd of November noon):
https://fs18.formsite.com/csanya/UTH-2023/index.html

Be fast, available places usually fill up fast! 🙂
Thanks for the opportunity Terepfutás.hu & TheCsanya

CP13 Királyháza 2 (Rakottyás-patak)

There’s so much magic in the forest, if you turn of the light and you are looking to the sky, you can see the swarm of stars and listen to the silence of the woods. Meanwhile we are waiting at the next CP the guys are enabeling the deepest resources and they are progressing, they cannot be stopped.

4:23 a.m.
128 k

CP12 Királyháza 1

The Magic Carpet has all that you need at the moment a real Banana Republic
Gábor and Dani needs a lot of energy in form of food and words, encouragement and that they see us quite often it is a soul food which gives them power, they need to dig deep and bring all the resources left

2:23 a.m.
119,5 k

CP11 Mázsaház

and they go further

1:07 a.m.
113 k

CP10 Csánki-kert
Close to midnight and the guys are just going and going. You can see that this chalange it is not a piece of cake. We are supporting them as much as possible with positive words/mindset and a lot of care.
23:55 p.m.
107,5 k

CP9 Drégelyvár-nyereg
At this stage Dani and Gábor were
over the 100 k.
Here at this Checkpoint I had a “Blair Witch Project” feeling, you ask me why, you can see on one of the pictures below
22:47 p.m.
101,4 k

CP8 Solymár-forrás
Heading close to 100 k, guys are keeping the pace, night is going to be long
21:25 p.m.
93,5 k

CP7 Bacsina-kút
(Due to network coverage issue the posting stopped at CP6, now I resume what had happened, we continue)
Gábor and Dani over the half of the distance, looking good, keeping the refreshment plan.
20:11 p.m.
86 k

CP6 Vilati
It’s getting dark, Dani and Gábor changed some chlotes, ate some and headed into the dark forest. May the Force Be wit be You!
18:15 p.m.
77,3 k

CP5 Nagybörzsöny 2
Little by little, Gábor and Dani are looking better and better.
Come on, Come on!
66,8k

CP4 Nagybörzsöny 1
Mainly the guys are ok, Gábor appparently feels ok according to the stage of the chalange, Dani is fighting with an ankle issue, but he’s very determined. Refreshment, support a little treatment and they are on the track again.
Come on Guys, Come on!

CP3 Márianosztra főtér

CP2 Kisinóc után aszfalt

CP1 Kisinóci-rét
The Unstopables at first Checkpoint

Elvis left the building at 6:36 am. 2022.10. 22 actually two of them. We wish them a lot of power and good luck!