Pordea Anett Psychotherapist Psychologist

Az ünnep megéléséről beszélgettünk

„A karácsony a fény növekedésének ünnepe” – Pordea Anett pszichológussal beszélgettünk A karácsony körüli stresszről, elvárásokról Pordea Anett pszichológussal, kognitiv- és viselkedésterápiában jártas szakemberrel beszélgettünk.

A szezonális depresszió aktualitásáról

Fénnyel, citromfűvel a téli depresszió ellen A szezonális hangulatzavar leggyakrabban ősszel és télen jelentkezik, ilyenkor aluszékonyabbak, ingerlékenyebbek lehetünk. A frusztráltság helyett azonban menjünk ki a szabadba. A téli depresszióról Pordea Anett pszichoterapeutával beszélgettünk.

Irányt adó értékek a tudatos családért

Eckhart Tolle : (kezdő) szülőknek a gyereknevelésről Eckhart Tolle : (kezdő) szülőknek a gyereknevelésről – Hogyan előzhetjük meg a kisgyerekeknél, hogy az elméjük csapdájába essenek, és önmagukat a gondolkozó elméjükkel azonosítsák? Eckhart Tolle: –…

Ismét az Erdélyi Napló kérdezett, ebben az esetben a zene és jóllétünk kapcsolatáról.

Lelki-testi csodagyógyszer a zene Emberek milliárdjai éreztek már katarzisszerű élményt, ha meghallották kedvenc dallamukat, de nem tudták, miért hat rájuk oly erőteljesen a muzsika. Napjainkban teljes terapeutás kezelések épülnek dallamra és ritmusra.

A szorongás nem az ellenségem. A szenvedésem által, megláthatom a másikban is ott levő fájdalmat és alkalmam van a jelen pillanatban tudatosan együtt lenni magammal. Rávilágít arra, hogy mi az amit esetleg sokáig semmibe vettem, elhanyagoltam és megadhatok (magamnak).

Kádár Hanga, az Erdélyi Napló munkatársa a szorongásról kérdezett. A cikk az e heti naplóban jelent meg nyomtatott formában, online a Liget portál oldalán olvasható.

Köszönöm Kádár Hangának a megtisztelő felkérést.
https://liget.ro/kezelo/szorongas-merjunk-szakemberhez-fordulni

Szorongás: merjünk szakemberhez fordulni A mentális problémák közül világszerte a szorongásos megbetegedések a leggyakoribbak. Ha le akarjuk küzdeni, el kell fogadnunk, hogy az élet nem tökéletes, és környezetünk aktív részévé kell válnunk. Pordea Anett kolozsvári pszichológussal a betegség lefo

What is a Warrior? by and brought to life by the talent and vision of For more by Aubrey Marcus visit the Warrior Poet blog: warriorpoet.us To c***e...

Ma az Agnus rádió vendége voltam, ahol az agresszió és passzív-agresszív személyiség került terítékre.
Izgalmas volt az emberi természet egyik leginkább kutatott vonatkozásáról, az emberi agresszivitás sokszínűségéről, finom, rejtett, illetve nyers megnyilvánulásairól, kezelési módjairól beszélgetni.

Szóba kerültek olyan konstruktív agresszivitási formák, melyek önérvényesítő kommunikáció vagy készségekként lehetnek a segítségünkre a konfliktuális, feszültséget keltő helyzetek kezelésében.

Szó volt a passzív-agresszív személyiség ismertető jegyeiről és a passzív ellenszegülést tápláló elégedetlenségről, kettősségről, amit feloldhatatlannak tűnő szenvedésként él meg a személy és teszi mások számára nehezen kezelhetővé.

A tudatosság és az önreflexiós készségeink edzése, az önszabályozáson keresztül segíti saját realisztikus határaink felállítását és a harag, düh, elégedetlenség, gyűlölet, frusztráció megfelelőbb kifejezését és létjogosultságának megvizsgálását.

A nyitott, autentikusan megélt vallásosság, spiritualitás ilyen szempontból az érzelmi, viselkedéses és kognitív önszabályozást is lehetővé teszi. Normatívákat és értékvezérelt szempontokat ajánl a felelősségvállalás, türelem, önfegyelem és tisztelet érényre juttatásához, amit saját magunk, mások és közösségünk szempontjából is érdemes szem előtt tartanunk.

A beszélgetés vasárnap 13 óra 20 perctől hallgatható meg a 88.3 FM hullámhosszon, illetve online a www.refradio.eu/radio/agnus/ címen, ahol a későbbiekben a rözgített felvétel is hozzáférhető lesz.

Köszönöm szépen a meghívást és Mihály Noémi közvetlenségét.

Református Rádió Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. (1Tim 2,1–2)

A depresszív tünetegyüttes enyhítése okostelefon-applikációval[*] – Kommunikáció és PR iroda Az ismertetett tanulmány Cezar Giosan, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Intézetének munkatársa irányításával készült

A process oriented approach to the therapeutic relationship- with Steven C. Hayes
"Csak tiszta forrásból": ma megtapasztaltam hogyan működik a terápiás tér, amikor két személy kapcsolatát a valódi kapcsolódás igénye és a pszichológiai flexibilitás vezérli.

with Judith Beck

Hogyan tudod felszabadítani a benned élő rabot? Napjainkban egyre nő a pszichoszomatikus megbetegedések és szorongásos zavarok száma. Az ellazulás és testi relaxáció a biztonságérzetünk alapját nyújtják. Meg kell barátkoznunk önmagunkkal, ebben segítenek a relaxációs technikák. Az egyik technika ezek közül az autogén tréning, mely rendszeresen is...

Köszönöm szépen a Kolozsvári Magyar Pszichológia Hallgatók Egyesületének a meghívást!

drd. Pordea Anett - Fenntartható mentális egészség - "Befelé tekintés" és önmegismerés előadása

Mi tanulhatunk a sikerről a „történelem lúzereitől”?

Az önértékelés értéktelensége (II. rész) Az önvalidálás szükséglete az egyik legfontosabb motivációs erő életünkben. A számunkra jelentős felnőttekkel való korai élményeink alapozzák meg és nélkülözhetetlen kötőanyaga kapcsolatainknak. Ol…

Az önértékelés értéktelensége (I. rész) Úgy is meghatározhatjuk az önértékelést, mint relatív elégedettséget azzal, amit emberként érünk, amire képesek vagyunk, amink van és amit megszereztünk vagy amit tudunk és ismerünk másokhoz képest…

Önismeret és személyiségfejlesztés A személyes növekedés és önismeret iránti megnövekedett igény egyre hangsúlyosabb formában jelentkezik és elengedhetetlen velejárója magánéletünknek, napi munkánknak és autentikus személyként való …

A szezonális depresszió adta lehetőségek

A szezonális affektív zavar (Seasonal Affective Disorder-SAD) a hangulatzavarok családjából származó depresszió fajta, mely visszatérő szezonális mintázatot mutat. A tünetek nagyrészt megegyeznek a major depressziónál jelentkezőkkel, ezek azonban erősen kötöttek az évszakok váltakozásához.
Megközelítőleg az év ugyanazon periódusaiban, a téli és nyári hónapokban üti fel a fejét.
A téli mintázatot mutató szezonális hangulatzavar leggyakrabban ingerlékenységben, energiátlanságban, túlalvásban, megnövekedett étvágyban és súlygyarapodásban, szénhidrát-dús ételek utáni sóvárgásban (kívánásban) és szociális visszahúzódásban (hibernálás) mutatkozik meg. A tünetek általában a késő őszi hónapokban vagy kora télen jelennek meg, fokozódnak a szezon előrehaladtával és enyhülnek a naposabb tavaszi hónapokban.

A kockázati tényezők között sorolhatjuk a női nemet, az éghajlat hatását (Egyenlítőtől távol eső részek), korábban a családban előforduló hangulatzavarokat és a fiatalabb életkort.
Az eddig feltárt okok magukba foglalják a genetikai sérülékenység mellett a csökkent napfény következtében jelentkező fokozottabb melatonin termelődést (cirkadián ritmusunk felborulása), ami felelőssé tehető az alvási szokásokban és hangulatban mutatkozó változásokért. Más kutatások a D- vitamin szerepét is kiemelik a szerotonin aktivitásában.

A megfelelő kezelés segít megelőzni a szövődményeket. A probléma súlyosságától függően, ezek fényterápiától, táplálkozási szokásokra való odafigyelésig, a D-vitamin bevitelig és a rendszeres testmozgásig terjedhetnek. A pszichoterápia, a viselkedés aktivizálása mellett segít a kevésbé egészséges gondolati minták tudatosításában és formálásában. Ha a tehetetlenség és reménytelenség érzése vagy öngyilkossági gondolatok, üresség érzése elhatalmasodott felettünk vagy megváltozott alvási szokásaink jelentősen akadályoznak a mindennapi tevékenységeinkben megfontolandó segítséget kérni és súlyosabb esetben ezt gyógyszeres kezeléssel kiegészíteni.

A túlevés, halogatás és tehetetlenség fokozása helyett megtanulhatunk hatékonyabb megküzdési módokat.
Az önmagunkkal folytatott belső munka, meditáció, relaxáció vagy a számunkra megfelelő lelkigyakorlat formájában, a téli hónapok örömeinek felfedezése, az ünnepeknek a látszat-giccsen túli sajátos tartalommal, valódi jelentéssel való felruházása és megélése mind adottak. Dolgozhatunk, figyelhetünk egymásra, melegedhetünk, örülhetünk, elmélkedhetünk...

A légzéstől az egészségig

Az “üss vagy fuss” reakció a szervezet természetes stresszreakciójaként ismeretes, ami felkészít minket a veszélyekkel, fenyegetésekkel való szembeszállásra vagy menekülésre.
Mobilizáló funkciója van, azonban amikor ez a típusú serkentettség túlzottá, indokolatlanná, mindennapossá válik vagy életünk egyre több területére kiterjed és teret hódít magának, komoly károkat okozhat fizikai és mentális egészségünkben (magas vérnyomás, szaporább szívverés, immunszupresszió, hosszútávon kimerültség, alvásproblémák, szorongás stb.).
Olyan neuro-hormonális útvonalak aktiválódnak ilyenkor ismételten, mely hatására stresszhormonok kerülnek a vérbe, mely hosszútávon akár a “mellékvese-kifáradás” tünetegyütteshez is vezethet. Ezt gyakran szorongásos, feszült állapotokként éljük meg, ingerlékenyek vagyunk, csökken a koncentrációs- és teljesítőképességünk, az alvás pedig nem kellőképpen pihentető.

A stresszt nem száműzhetjük életünkből, de felvértezhetjük magunkat egészségesebb reagálási módokkal.
Az életmódbeli változtatások mellett, kiemelt jelentőségű szervezetünknek megtanítani, kiépíteni a relaxáltsági választ. Rendelkezésünkre áll a pszichofiziológiai eljárások széles köre, mint példaul relaxációs technikák (autogén tréning, progresszív izomellazítás), imaginációs gyakorlatok, meditáció, yoga vagy tai chi.

A légzés szabályozásának elsajátítása és rendszeres gyakorlása közös valamennyiben.

A mély, lassú, egyenletes hasi légzés a mellkasival szemben harmonizálja a be- és kilégzés által megvalósult oxigén-széndioxid arány finom egyensúlyát. Következésképpen lassul a szívritmus, csökken a vérnyomás és szervezetünk átkapcsol az ellazult állapotra.

A légzésre való figyelés kiváló érzelemszabályozási módszer is lehet, ami összhangba hozza a fizikai testet a pszichés nyugalommal. A légzés élményére való tudatos fókuszálás horgonyként szolgálhat a jelenhez való visszakanyarodásban.
A többi belső szabályozás alatt álló funkcióval (emésztés, endokrin rendszer, szív-érrendszer) ellenben, a légzésünkre szándékosan tudunk befolyással lenni. Mindig velünk van és hozzáférhető.

A homár egy puhatestű állat, ami egy kemény páncéllal védi magát a külvilág veszélyeitől. De ez a szerve nem nő. Ahogy a homár gyarapodik, egyre szűkösebb lesz a burka, ezért behúzódik egy kő alá, levedli páncélját és újat képez. S ezt, ahogy az állat növekszik számtalanszor megismétli. A vedlésre késztető stimulus maga a kényelmetlenség, amit a szűkös páncél okoz.

Ha a homárok orvoshoz járnának sosem növekednének, mert rögtön kapnának egy fájdalomcsillapítót, vagy antidepresszánst, hogy megszüntesse a kényelmetlenségüket.

Így van ez velünk, emberekkel is. A stressz, a kényelmetlen helyzet a jel arra, hogy ideje változtatni és növekedni.

Rabbi Dr. Abraham Twerski nyomán

From Suicidal to Scaling Walls: India's Amazing Monkey King http://voc.tv/1lOtaLc It started as a su***de attempt. Abandoned at a temple as a young child, Jyoti Raj was being abused by the man who had taken him in—and...

A (pár)kapcsolatok apokalipszis lovasairól: a "beszélgetés" durva indítása, kritikák, szarkazmus és lenézés; védekezés, ellentámadás, majd elzárkózás; sikertelen békülési próbálkozások és érzelmi távolságtartás vagy "megkövesedés"...

Mitől működhet jól egy kapcsolat?

Shame attack

Albert Ellis, a racionális érzelmi viselkedésterápia megalapítója fiatalkorában igencsak szégyenlős volt. Ahelyett, hogy beadta volna a derekát azt a feladatot adta magának, hogy egy hónap alatt száz lánnyal álljon szóba. Bár randit nem sikerült szereznie, szégyenérzete teljesen megszűnt.

Ez a tapasztalat adta az alapját egy elhíresült gyakorlatának, a szégyen támadásnak (shame attack). Ezek olyan gyakorlatok, amik kimozdítanak komfort zónánkból, felhívják ránk a figyelmet, sőt, akár a nevetség tárgyává tesznek. Miért hoznánk magunkat szándékosan ilyen helyzetbe? Mert a kezünkbe tartva a kontrollt, saját indíttatásra lépünk ki a szürkeségből, fittyet hányunk a béklyóba kötő társadalmi konformitásokra. Mert előrevetített képeink, miszerint belehalnánk a szégyenbe, vagy életünk tönkremenne megcáfolódnak. Mert megtámadjuk azt, hogy személyünket, mint értéket elítéljük.

Mindenki maga szabja meg feladatát és ennek határidejét, de íme néhány ötlet:

1. Kössünk madzagot egy banánra és vigyük el sétálni, mintha egy kutya lenne.
2. Szálljunk be egy zsúfolt liftbe arccal a fülke hátának.
3. Énekeljünk publikusan (és jó hangosan).
4. Menjünk be egy étterembe és rendeljük két tojást, egyiket főzve, másikat rántottának.
5. Szálljunk fel a buszra és rendületlenül, fennhangon mondjuk be a következő megállót.

Lehetőségeink határtalanok, s mindenki megtalálhatja a maga számára ideális, bohókás ötletét. A lényeg, ne várjuk, hogy a szégyen meglátogasson minket és a földbe tiporjon. Ragadjuk fültövön és lovagoljuk meg!

Hogy íródik az életünk és ki vagyok én?

Amikor tízedik osztályos voltam, a pszichológia tanárom önelégült mosollyal az arcán azt a kérdést szegezte az osztálynak, hogy „Ki vagyok én?”, vagyis kik vagyunk mi. Kezdetben azt hittem nem értem mire kér. Aztán agyam banális válaszok ezreit kezdte el ontani magából és azt éreztem, hogy ebből jól már nem tudok kijönni....Ez is vagyok, meg ez is, meg ez is, de vajon mennyire vagyok pontos és lényegretörő ezek megnevezésben, megfogalmazásban, mennyi mindennek nem lehetek tudatában, egyáltalán lehet-e erre válaszolni? Jó nagy átverés.

Az én-tudat, abban az értelemben, ahogy a legtöbbször használjuk, az agyunk által kis késéssel értelmezett és felépített történet. Olyan kijelentésekből áll össze, melyeket az elme rólunk sző és mi utólag igaznak hiszünk el saját személyünkről. Egy jelentés- és értelemadó masinéria ez. Neurofiziológiai szempontból az agyunk alapértelemezett hálózata működteti, ami olyankor is tevékeny, amikor álmodozunk és a képzeletünket használjuk (álmodozásaink főszereplője általában mi vagyunk és nem valaki más). Beletudjuk helyezni magunkat egy tapasztalat középpontjába, s ennek köszönhetően már úgy fogalmazunk, hogy „velem történt”, „engem sértett meg”. Így íródik személyes identitásunk, önéletrajzi emlékeink, így íródik történetté az életünk, biztosítva egy olykor illuzórikus folytonosságot és egységet.

Miért van erre szükségünk? Hogy mire jó ez a káprázat? És akkor ki vagyok én?

Sok esetben kényelmes ennek az egységnek az érzése. Főként mások számára bír jelentőséggel, mivel az én-történetek által kiszámítható és megbízható emberek fényében jelenünk meg embertársaink szemében.

Ha például valaki azt hiszi magáról, hogy messzemenően jelentéktelen és unalmas figura ahhoz, hogy bárki is őszintén és önzetlenül érdeklődjön felőle, keresse társaságát vagy egyszerűen kíváncsi legyen rá, élete legtöbb eseménye megerősíteni látszik ezt a képet. Problémáink, terheink, szorongásaink részévé válnak annak a történetnek, melyet agyunk mond saját életünkről.

Az öntudat egy másik, a köztudatba kevésbé beépült minősége abban áll, hogy képesek vagyunk saját magunk szemtanúivá válni (mosom a fogam és tudom, hogy most mosom a fogam).
Vannak olyan én-részeink, melyek erős védelem alatt állnak, melyeket féltünk és különböző mechanizmusokkal óvunk. Például, amikor már nem tudjuk megválaszolni magunknak, hogy miért dühít az, ha mások lekezelően bánnak velünk, ekkor jutunk el az én azon védett parcelláihoz, ahol érdemes tovább időzni.

A helyett, hogy elhinnénk, hogy a gondolataink, érzéseink, hangulataink, emlékeink, traumáink vagyunk és identitásunkként élünk velük, legyünk tudatában a jelenünkben éppen megjelenő gondolatoknak és benyomásoknak. Legyünk ítéletektől-mentes, éber szemtanúi testi-lelki tapasztalatainknak. Tekintsünk bátran rájuk, ha amúgy is velünk vannak, és ne rajtuk keresztül tekintsünk önmagunkra. Ez a megfigyelő-én. Értékes kincsekre találhatunk, ha ezt a létezési módot gyakoroljuk, agyunk alapértelmezett üzemmódja helyett. Minden ilyen pillanatban kicsit visszahódítjuk az életünket.

Egy Szingapúr-i iskolaigazgató a vizsgák közeledtével minden szülőnek a következő levelet küldte haza.

„Kedves szülők,

A gyerekek hamarosan belépnek a vizsgaidőszakba. Tudom, hogy mindannyian azt szeretnék, hogy csemetéjük a lehető legmagasabb eredményekkel térjen haza.

Mindezek ellenére, kérem tartsák észben, hogy a vizsgákra jelentkező diákok között lesz egy művész, akinek nem kell magas fokon értenie a matematikához. Lesz egy üzletember, akit nem érdekel a történelem, vagy az irodalom. Lesz egy zenész, akin nem fognak segíteni kémiai kötések. Lesz egy sportoló, akinek a fizikai felkészültsége fontosabb, mint a termodinamika három törvénye.

Ha a gyereke jól teljesít, az nagyszerű! De ha nem, kérem, ne fossza meg a magabiztosságától és méltóságától. Mondja el neki, hogy minden rendben, ez csak egy vizsga. Sokkal nagyobb dolgokra hivatottak az életben. Mondja el neki, hogy teljesítményétől függetlenül szereti és becsüli őt.

Ha ezt megteszi, szemtanúja lehet, hogyan hódítja meg gyermeke a világot. Egyetlen vizsga, vagy gyenge jegy nem rombolja le álmait és tehetségét.

U.I.: És kérem, ne higgyék, hogy csak az orvosok és az ügyvédek lehetnek boldogok ezen a világon.

Tisztelettel,

Az Igazgató”